Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-11
11. országos ülés október 17. 1884. 88 mult évi közgyűléséből 23 pályafeladvány közt a következőt is hirdette: „Milyen intézkedések veendők fel a mi államiságunk szempontjából fentartandó földbirtokosi osztály és ennek anyagi jóléte érdekében a megalkotandó törvénykönyvbe és az avval kapcsolatos törvényekbe? — Különösen: 1. Czélszerü volna-e a földbirtok túlságos eldarabolását akadályozni ? és ha igen : milyen határok között? 2. Czélszerü volna-e a földbirtok és tartozékainak bizonyos mértékét a végrehajtás alól kivonni ? és ha igen: mi módon? 3. Milyen irány volna követendő a fentebb jelzett szempontból, a földbirtokot illetőleg, az örökjog szabályozásánál ?* T. ház! Azt hiszem, hogy beszédemben mindazon kérdésekre, melyeket az épen most idézett pályafeladvány tartalmaz, habár nem közvetlen és pontonkénti, de mégis elég világos választ adtam és igy talán nem követek el szerénytelenséget, midőn itt az ország szine előtt az általam kifejtett közgazdasági reformot nemcsak a t. háznak, valamint a nagy közvéleménynek, hanem a magyar tudományos akadémiának is kegyes megfontolás végett ajánlom azon hódolattal, melylyel ilyen magasztos hivatása testületnek a magyar állam minden polgára különbség nélkül tartozik. Önök pedig, t. uraim, méltóztassanak mai fellépésem merészségét kegyesen megbocsátani és meggyőződve lenni arról, hogy engem erre nem egyéb ösztönözött, mint a lelkesedés azon szent tüze, mely minden, a haza javát és jövőjét illető kérdésnél bennem felgyúl és melyet csakis a haza iránti valódi szeretet képes feléleszteni. A haza minden felett! (Élénk éljenzés a ház minden oldaláról.) Komlóssy Ferencz: T. ház! (Zaj! Halljuk! Halljuk!) A mily nehéz feladatra vállalkoztam akkor, mikor a t. ház által annyira odiosus antisemita-párt programmjával léptem fel, ép ugy érzem, hogy nagy fába vágtam a fejszét, midőn a felirati javaslathoz én is hozzászólni akarok. Csak azon tudat bátorít és lelkesít, hogy meg vagyok győződve, miszerint e háznak töobsége, ha nem is nyíltan nyilatkozik, de titokban velem érez. {Ellenmondások és derültség.) Igazolom ezt azzal, hogy a hány képviselőtársammal eddig szerencsém volt értekezni, valamennyi ugy nyilatkozott, hogy velem egvütt érez szivében, csakhogy mindenféle külső tekintetek nem engedik, hogy nyíltan csatlakozzék e párthoz. (Felkiáltások a jobboldalon: Kik azok? Derültség.) Ezen tudat — mint mondám — bátorít, ezen tudattal lépek fel a t. ház előtt, csak azt sajnálom, hogy alig hogy képviselővé lettem, már meg kellett győződnöm arról, hogy a politikai rábeszéléstől manap mit se lehet várni; azért előre sajnálattal kell kiemelnem, hogy habár a KÉPVH. JTÁPLÓ 1884—87. I. KÖT1T. Pázmányok, Simorok vagy Samassák ékesszóló nyelvén beszélnék, tudom, hogy más ntra nem fognám terelni az egyesek megf yőződését. Azért nem is készültem nagy dictióra, tudom, annak manap hatása ugy sincs a parlamentarismusban, hanem az igazság szavát veszem elő, melyet talán mégis meg fognak néhányan hallgatni és megszívlelni. Az igazság szavát mondtam és már is hallom előre az írástudók és farizeusok kiáltásait, (Zajos derültség) a kik „feszítsd meg"-et kiáltanak, mert nem szeretik, ha a pap a politikába avatkozik, de különösen nem szeretik akkor, ha a pap saját lelkiismereti meggyőződését követve, nem alázza magát a kormány szolgájává, hanem saját meggyőződését kimondja. (Zaj. Ellenmondás jobbfelől.) Hogy ez igy áll és hogy milyen sors vár azon papokra, a kik nyíltan ki merik mondani politikai meggyőződésüket, mutatja a legközelebbi tapasztalat; (Halljuk! Halljuk!) midőn néhány pap ki merte mondani, hogy nyíltan az antisemita párthoz csatlakozik, épen ezen oknál fogva megleezkéztetett Aradon. (Nagy zaj. Felkiáltások: Rendre!) Ezen leczkét most is élénken érezzük, ezen leczke ma is fáj. (Zaj. Mozgás.) Elnök (csenget): Parlamentaris gyakorlat szerint az uralkodó szavait bírálni nem szabad. (Helyeslés.) Komlóssy Ferencz: Nem is akarom bírálni, nem is fogom bírálni, hanem csak azt mondom, hogy e szavakat a kormány diktálta. (Zaj. Ellenmondás.) Tisza Kálmán ministerelnök: Nem diktálta! Komlóssy Ferencz: Azonkívül a zsidó hatalmasok sugallták. (Nagy derültség.) Ezen aradi eszme viszhangzik a feliratban is, a melyrefrainszerííleg abból áll, hogy a katholikus pap tartózkodjék attól, a mi izgatásra vezetne. (Felkiáltások jobbfelől: Helyesen van!) Ehhez hasonló példát én csak az angol parlamentarismusban, illetőleg az anglieanismusbaxi találtam, a mely ravasz auglicanismus (Nagy mozgás. Élénk derültség) azon időben, a midőn O'Connel a katholikusok érdekében fellépett, a mely ravasz, kétszínű anglicanismus (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Rendre!) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne tessék itten vallásokról ily epithetonok alkalmazása mellett nyilatkozni. (Élénk helyeslés,) Komlóssy Ferencz: Ez csak idézet, történeti tény. (Zajos felkiáltások: Halljuk az elnököt I) Elnök: T. ház! Én bármely elvnek és eszmének kifejtését a parlamentben helyén levőnek tartom ; nem is szoktam eszmék s elvek ellen soha észrevételt tenni. De minthogy itt a képviselő ur egymásután a parlamentbe épen nem való dol12 i
