Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-11
il ország* > ülís október 17. 1884. 83 birtokot és megfelelő befektetési és üzleti tőkét ( szükségei. Mindkettőt megadja a közgazdasági 1 assotiátió, mert egyfelől a közép- és kisbirtokosok ilyen testület kötelékében tényleg nagybirtokosokká válnának, habár minden egyes köztük magántulajdonához képest csak pro ráta nagybirtokos volna; — másfelől pedig a közgazdasági assotiátió, tagjainak együttleges jótállásuknál valamint egyáltalában egész ezéljánál fogva kétségen kivül oly hitelt birna a kereskedelmi világban, hogy az intenzív földmíveíés behozatalára szükséges befektetési és üzleti tőkét magának megszerezhetné. Az assoeiatiók története bizonyítja be azt, hogy minden az assotiátió elvére alapított testületnél tagjainak közös tevékenységre való egyesítése nem csak az egyes tagokban rejlő erők egyszerű összeadása, hanem a munkamegosztás következtében ezen erők mindegyikének tetemes fokozását idézi elő; ugy hogy az egésznek ereje azon erők összegét, melyekkel az egyes tagok az associatió alakítása előtt mindegyütt birtak, sokkal felülmúlja. Ez most a közgazdasági assoeiatiónál már épen a legnagyobb mértékben megvolna, mert itt a munkamegosztás hatásához, mely már magában véve idő- és erőkimélés tekintetében nem eléggé becsülhető, hozzájárulna még más felette hatályos mozzanat, mely abban áll, hogy az intenzív földmíveíés behozatala a közgazdasági associatió tagjaira nézve elmaradhatlanul a földjövedelem tetemes emelését a ennek következtében a földérték ugyanazon arányban való emelését hozná magával. Ezen tényállással szemben kézzel fogható, hogy a közgazdasági associatiónak összehasonííthatlanul nagyobb hitele volna, mint a minőt egyes tagjai alakulása előtt mindegyütt birtak s hogy tehát e hitel azon befektetési és üzleti tőke megszerzésére, melyet az intenzív földmíveíés behozatala szükségei, akkor is elegendő volna, ha a közgazdasági associatió egyes tagjainak földbirtoka többé-kevésbé már hitelzálogi adóssággal terhelve volna. Ez esetben, a mi nálunk Magyarországon, fájdalom, elég gyakran fordul elő, magának a közgazdasági associatiónak az illető földbirtokosok már fennálló hitelzálogi adósságát elvállalnia és ha szükséges, olcsó törlesztő kölcsönökre convertáluia kellene, míg ugyanazok kamatai és törlesztési részletei levonandók volnának azon quotából, mely a közgazdasági associatió tiszta jövedelméből, az illető hitelzálogi adósokra esne. A mi pedig ezen quotát illeti, az egyszerű igazság parancsolja, hogy a közgazdasági associatió tiszta jövedelmében minden egyes tagnak pontosan azon arányban kellene részesülnie, melyben vagyonával és személyes munkájával a tiszta jövedelem elnyeréséhez járult. A közgazdasági associatió az intenzív földmíveíés utján természetszerűleg nagyobb tisztajövedelmet nyerne el, mint akár alegszorgalmatosabb nagybirtokos, a ki a közgazdasági associatió összbirtokával felérő mezei jószágot kezel, mert az egyes nagybirtokosnak szegődött munkaerőkkel kell gazdálkodnia, mig a közgazdasági associatiónál mindenki a közös egész s tehát önmaga számára dolgoznék, ilyen emberek pedig tapasztalás szerint quantitative és qualitative sokkal többet teljesítenek, mint azok, kik idegenek hasznára dolgoznak. Ha most megfontoljuk azt, hogy nálunk Magyarországon daczára azon tág területnek, melyet a nagybirtokosság foglal el, a termőföld nagy tömege a közép- és kisbirtokosságé és hogy tehát a közgazdasági associatió említett előnye majdnem az összes mezőgazdasági termelés hasznára volna, azután körüibelől elgondolhatjuk azon nagyszerű anyagi emelkedést, melyet a közgazdasági associatió intézményére alapított reform e hazában eredményezne. Ezen emelkedés annál nagyobb volna, minthogy a közgazdasági associatió nem szorítkoznék csupán a földmívelésre, illetőleg a mezőgazdaságra és annak mellékágaira, hanem egyszersmind előkészítené a talajt, melyen virágzó magyar ipar keletkezhetnék. Egészen eltekintve Magyarország productiv földben való gazdagságától, alig van ország, mely annyi természeti kincscsel volna megáldva, mint hazánk és semmi sem bizonyítja annyira fejlődött magyar ipar hiányát mint azon tény, hogy ama természeti kincsek legnagyobb része vagy egészen parlagon hever, vagy pedig merőben ki nem elégítő módon értékesíttetik. Azon jeles férfiak, a kik a magyar társadalomban folyamatban lévő közgazdasági mozgalom élén állnak, többek közt az úgynevezett háziipar előmozdítását és tökélyesítését is czéljokul tűzték ki. Én részemről bizonyára az utolsó vagyok, a ki őszinte elismerését tagadná meg ilyen hazafiúi törekvéstől, valamint egyáltalában nevezetesen a magyar aristokratia azon tisztelt tagjainak, akik a magyar társadalomban való közgazdasági mozgalmat nem politikai izgatási eszközül használják fel, hanem valóban és őszintén Magyarország közgazdasági emelésére törekednek, e működésüket egyenest érdemül tulajdonítom daczára annak, hogy azon utat és azon eszközöket, melyeket az illető urak a czél elérésére eddig választottak, elhibázottnak tartom ; érdemül tulajdonítom pedig ezen uraknak illető fáradhatatlan és Önzetlen tevékenységüket azért, mert ők ez által osztálysorsosaiknak utánzásra méltó példát adnak, példát arra nézve, hogy a legjobb sem igen jó arra, hogy gondolkozzék, dolgozzék és áldozzon a hazáért. Azonban bármennyire is méltánylom az említett hazafiúi törekvést és habár semmiképen félre nem ismerem a háziipar jelentőségét és értékét, mégis azon né11'
