Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-11

g4 H- országos ülés október M. 1884, zetben vagyok, hogy a hazában, fájdalom, ugy is elég gyéren vetett munkaerőket annál kevésbé szabad a házi ipar előmozdítására és tökélesítésére elszórni, minthogy a legkifejlettebb háziipar sem pótolhatja a Magyarországon hiányzó nagyipart. A helyett tehát, hogy háziiparunkat tevékenységünk kísérleti terévé tennők, inkább arra kellene törekednünk, hogy lehetőleg valamennyi rendelkezésre álló munkaerőt versenyképes hazai nagyipar alapításának érdekében összefoglaljunk, illetőleg azon hatalmas eszközök alkalmazása által, melyekkel a modern nagyipar dolgozik, versenyképes nagyipari teremtsünk e hazában. A modern nagyipar eszközei pedig főkép kettő, t. i.: az egyes erők közös ipari tevékenységre való egyesítése és a mai ipari gépügy, valamint egyáltalában a mi ipari technikának felhasználása. Mindkét eszköz alkalmazásának lehetősége most már a közgazdasági associatió intézményébenmegvolna adva, mert a közgazdasági associatió tagjai közös tevékenységre, t. i. a fekvő birtok közös művelésére már egyesítve volnának, tehát ezen közös tevékenység az ipar terére ^ aló kiterjesztése által a modern nagyipar egyik eszköze tényleg megvolna. A. mi pedig a másik eszközt, t. i. a mai ipari gépügy, valamint egyáltalában a mai ipari technikának felhasználását illeti, a közgazdasági associatió, elmaradhatlan mezőgazdazdasági prosperitásának és kétségtelen hitelének következtéién, később hamarább biztosan azon helyzetben volna, hogy az említett másik eszköz felett is rendelkezzek, illetőleg az arra szükséges befektetési és üzleti költségeket fedezze. Igaz, az ily módon létrehozott ipari műhelyekben és gyárakban rendesen csak télen lehetne dolgozni, miután nyáron a mezőgazdaság valamennyi erőt igénybevenné. Azonban ez nem csak nem hátrány, hanem egyenest oly szerencse volna, melyet az egész ipari külföld tőlünk irigyelne, mertezen az ipari és mezőgazdasági tevékenység közti felváltás által Magyarország megkímélve maradna mindazon nehéz bajoktól, melyek másutt a gyárakban az egész éven át való szakadatlan foglalatosságból a gyármunkásokra nézve physikai és erkölcsi tekintetben származnak és minden modern iparállamban lappangó méreg gyanánt elgyökereznek. De sőt anyagi tekintetben a mezőgazdasággal párosult ipar legalább nem alábbvaló a tiszta gyáriparnál, miután a tudomány és tapasztalat azt tanítják, hogy azon többlettel, melyet a tiszta gyáripar az előbbihez képest magában véve elnyer, bőven felér azon haszon, melyet a mezőgazdaság az iparral való egyesüléséből húz. Hozzá járul még az, hogy a közgazdasági associatió ipari termelése a tiszta gyáriparral szemben ugyanazon előnynyel birna, melyre nézve a közgazdasági associatió mezőgazdasági tekintetben a szegődött munka* erőkre szorult nagybirtokosságot megelőzné, t. i. azon előnynyel, hogy a munkások a közgazdasági associatiónál ipari vállalataiknak tiszta jövedelmét magántulajdonukhoz és személyes munkájukhoz képest egymás közt felosztanák és ezen okból quantitative és qualitative sokkal többet teljesítenének, mint a tiszta gyáripar munkásai, a kik csak a kikötött munkabért kapják, mig az egész tiszta nyereség a gyártulajdonosnak marad. Ennek természetes következménye pedig az volna, hogy a közgazdasági associatió ipari vállalatainál a munkateljesítésben való azon pongyolaság és felületesség, melyek a tiszta gyáripar egyik nagy árnyékoldalát képezik, csak kivételesen vagy épen nem fordulnának elő, hogy sőt inkább ezen vállalatok pontosság, lelkiismeretesség és szoliditás által megkülönböztetnék magukat s ennélfogva a közgazdasági associatió talaján aránylag rövid idő alatt versenyképes nagy ipar keletkeznék e hazában, Itt most már helye azon kérdés felvetésének, vájjon milyen arányban oszoljon fel nálunk Magyarországon a közép- és kisbirtokosság közgaz dasági assotiátiókra, illetőleg milyen terjedelműek legyenek az egyes közgazdasági associatiók? Kimerítő válasz e kérdésre a hazában való különböző helybeli viszonyok alapos megvizsgálását tételezi fel, a mi egyes ember feladata nem lehet. Azonban ez nem is szükséges, mert nagy reform fejtegetésénél bizonyos elvekés általános szempontok megállapítása forog fenn, mig egyes részletek, mint minők az ország különböző helybeli viszonyai, csak a keresztülvitel stádiumában jönnek tekintetbe. A felvetett kérdésre nézve pedig előre állapítható meg oly elv, mely az egész dolog megítélésére tökéletesen elégséges. Miután t. i. a közgazdasági associatió czélja legelső sorban abban áll, hogy a közép- és kisbirtokosságnak az intenzív földmívelés behozatala lehetővé tétessék, erre pedig megfelelőkig terjedelmes földbirtok és megfelelő befektetési és üzleti tőke szükségesek, minden egyes közgazdasági associatiónak a következő két feltételt kellene teljesíteni: először rendelkeznie kellene legalább azon a fekvő birtokban való minimum felett, melyet az intenzív földmívelés sikeres keresztülvitele feltétlenül követel; másodszor pedig egyesíteni kellene magában legalább annyi közép- és kisbirtokost, hogy azon esetben is, ha egyes tagjainak földbirtoka többé-kevésbé már hitelzálogi adóssággal terhelve volna, a befektetési és üzleti tőkében való azon minimumot, mely nélkül az intensiv földmívelés sikeres keresztülvitele lehetetlen, a hitel utján magának megszerezhetné. E szerint az egyes közgazdasági assotiátiók terjedtsége a hazában való helybeli viszonyok nagy különbségénél fogva teljességgel nem volna egyenlő. Némelyek csak egyetlen egy község közép- és kisbirtokosaiból állnának, mig mások több szomszédos községet