Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-11

82 11. országos ülés öhtéber 17 1S84. nie, mely szerint állam és társadalom egymást támogatván és kiegészítvén, Magyarország közgazdasági emelésének közös nagy czéljáratörekedjenek. A harmadik hiba végre, mely a mozgalom első hibáját elegendőlcg magyarázza, illetőleg az állam e mozgalom iránti eddigi passivitását tökéletesen igazolja, abban áll, hogy fiz úgynevezett agrárpárt legalább kellő mértékben nem számol azon változhatatlan ténynyel, hogy a modern gazdasági élet a különböző gazdasági tényezők együttlegességén alapszik, illetőleg-, hogy a mai társadalom közgazdasági szempontból felfogva egységes szervezet, melyből egyes részeket kiemelni és azokat a többiekkel bizonyos ellentétbe hozni nem lehet a nélkül, hogy kárt ne szenvedjen az egész. Mind ebből pedig az következik, hogy közgazdasági bajaink orvoslása, illetőleg Magyarország közgazdasági emelése, csakis oly reform által érhető el, mely mind az állam, mind a társadalom közreműködése és vezetése alatt, a modern gazdasági élet keretén belül mozog és rendszeres terv szerint a közgazdasági szervezet összes részeit felölelvén, egységes, szerves egészet képez. Földmivelés, ipar és kereskedelem a közgazdaság azon nagy és hatalmas ágai, melyekből a modern gazdasági élet táplálékát meríti. A földmivelés minden culturnépnél az összes többi gazdaság alapja s pedig nálunk Magyarországon sokkal nagyobb mértékben mint minden civilizált államban, minthogy Magyarország túlnyomólag földmívelési ország. Ezen okból nálunk Magyarországon észszerű közgazdasági reformnak nem csak mint minden más civilizált államban a földmívelésnél kell kezdődnie, hanem egyáltalában ezen egész reformnak természetszerűleg túlnyomólag földmvíelésinek kell lennie, bár egyszersmind mindazon feltételeket teljesítenie fog kelleni, melyekhez a magyar ipar alkotása és a magyar kereskedelem felvirágzása elválaszthatlanul kötve vannak. Az úgynevezett agrárpárt 1879. márczius havában irányította legelőször a közfigyelmet a hazában lévő közgazdasági bajokra és habár e párt azóta gyakran túlzásokat követett el illető leírásaiban, mégis fájdalom, elvitázhatlan tény az, hogy nálunk Magyarországon a közép- és kisbirtokosság túlnyomó része oly helyzetben van, mely minden hazafi keblében nem csekély aggodalmakat kelthet. Én részemről az agrárpárt eszméit, a mennyiben azokkal egyáltalában megismerkedni alkalmam volt, absolute nem helyeselhetem, de egy pontban egyetértek e párttal, t. i. abban, hogy a magyar földbirtokos osztály önsegélye és öntevé kenysége egyedül nem elegendők, hanem államnak és társadalomnak közösen meg kell a magukét tenniök, hogy ezen az államra nézve nagyfontosságú társadalmi osztály fentartassék. Minden félreértés elkerülése végett bátorkodom egyszer mindenkorra kijelenteni, hogy a közép- és bisbirtokosság alatt nemcsak az úgynevezett „gentry

K-t, hanem egyáltalában az összes közép- és kisbirtokos osztályt, tehát a parasztrendet is értem. Magyarország köztudomásilag productiv föld • ben nagyon bővelkedik — hiszen Európa gabonakam rajának nevezték. Ha most már ennek daczára nálunk Magyarországon úgyszólván a földbirtokos osztály zöme a helyett, hogy gazdaságilag előre haladna, részint stagnál, részint mind inkább hanyatlik, ennek főoka csak a mezőgazdasági űzés hiányosságában feküdhetik. És ez ugyanis igy van. Ha t. i. eltekintünk a nagybirtokosságtól, azt találjuk, hogy nálunk Magyarországon egészben véve még mindig a primitív, úgynevezett extenzív földmivelés, hármas forgásával, rontó legelő-gazdálkodásával és egyáltalában óriási föld pazarlásával divatozik. Nem (suda, hogy ilynemű földmívelésnél a közép- és kisbirtokos, ha földbirtokán kívül más jövedelmi források felett nem rendelkezik, csak nehezen állhatja ki a létért való küzdelmet és elég gyakran szükségeinek fedezésére adósságot csinálni kénytelen és végre tönkre megy. Ha tehát a közép- és kisbirtokos boldogulni akar, az eddigi primitív földmíveléssel tökéletesen törnie és a modern tudomány vivmányait értékesítő gazdálkodási módszerre, t. i. azon úgynevezett intenzív földmívelésre kell magát rá adnia, mely különösen megfelelő talajjavításokon, okszerű marhatenyésztésen és a mai gazdasági gépügy felhasználásán alapszik. De igenis mindez aránylag nagy befektetési és üzleti tőkét szükségei, melyet az egyes, többnyire ugy is szűkölködő földbirtokos sem nem bír, sem pedig a hitel utján magának meg nem szerezhet és azonfelül az intenzív földmivelés teljes sikerrel egyáltalában csak nagyobb mezei jószágon vihető keresztül. Nosza! — Ha az egyes földbirtokos a modern gazdálkodási módszert nem hozhatja be azért, mert erre vagyona nem elegendő és földbirtoka igen csekély: azután egyesüljön szomszédaival, a kik hasonló helyzetben vannak, közgazdasági associatióvá és a mit az egyes erő nem győz, azt az egyesült erők bizonyosan véghez fogják vinni. A közgazdasági associatió alatt oly testületet értek, mely egy vagy több szomszédos község közép- és kisbirtokosaiból áll és a magántulajdonnak az egyes testületi tagok közti teljes fentartása mellett, először a fekvő birtok közös mívelésére, de azután egyáltalában a közös gazdasági termelésre, valamint a kifelé való együttleges jótállásra czéloz. Az intenzív földmivelés, mely egyedül segíthet a közép- és kisbirtokosoknak e hazában, a mint már említem, megfelelőleg terjedelmes föld-