Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-10
70 10 országos ülés oktélser 15. 1S84. vidéket nem mint magyar király, de osztrák császár teljhatalmánál fogva polgárosítsa. Tiszta munkát kérünk, nem olyat, mint akkor, mikor az is méretes czímtábla-tigy elintéztetett. (TJgy van! a szélső balon.) A Starcsevics által előidézett botra nyoknál sokkal nagyobb botrány volt az, hogy a magyar kormánynak alkudozni kellett a végett, hogy a rend helyreállittassék, olyanokkal, kiknek abba az ügybe beleszólani nem volt semmiféle joguk. (Helyeslés a szélső balon.) Ne részesüljenek azon bizonyos elemek titkos támogatásban bizonyos helyről és akkor el fognak merülni a maguk semmiségükben. (Igaz! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, nagyon sajnálom, hogy a trónbeszédben horvát ügyekről egyetlen biztató szó a jövőre nézve nem volt található. Van egy érdekes passus a trónbeszédhen, melyre a t. ház engedelmével bátor leszek egy pár észrevételt tenni. Azt mondja ugyanis a trónbeszéd: „Kormányunk javaslatainak megtételénél ugy ezen, mint más felmerülő ügyekben mérséklet az előrehaladásban stb. fogja vezetni." Ugy vagyunk biztatva e szerint t. ház, hogy kormányunk nem fogja valami rohamos vagy épen radicalis irányú haladással koczkára tenni a, nemzet ügyét. Hát megvallom, hogy ettől eddig sem tartottam. Nem tartottam különösen azon nagyfontosságú leszed olvasása után, melyeket az igen 1. ministcrelnök ur nagyváradi választóinak tartott. A ministereluök ur azt mondotta, hogy ő barátja a haladásnak, a szahadelvűségnek, de oly körülírásokkal látta el ugy a szabadéivüség, mint a haladás szavakat, hogy azonnal kitűnt, hogy ő nem valami rohamos haladásról akar beszélni, mert azon szavak, melyekkel a ministereluök ur élt, következők voltak : „mérsékelt, józan, óvatos megfontolva haladás". Ezen érdekes kitételek közül legérdekesebb ez a szó: „megfontolva haladó" ; mert ezen kitételnek történelmileg megállapított jelentése van. Tudjuk, hogy a forradalom előtt a pártokat haladó, vagy szabadelvű és conservativekre szokták felosztani; az is tudvalevő dolog, hogy a conservativek is minduntalan azt ismételgették, hogy ők is barátai a haladásnak, mint a ministereínök s ők is épen azokkal a szavakkal éltek, mint a ministereínök ur, „fontolva halatlók" annyira, hogy nálunk ezen kitétel: „fontolva haladó" rajtok maradt s a conservativeket „fontolva haladók"-nak nevezgették, mely czím akkor a „pecsovics" czímntel fölváltva használtatott. (Igaz! a szélső baloldalon.) íme, miképen változnak az idők, t. ház. Most szabadelvűnek nevezik azon pártot, mely a ministereínök ur vezetése alatt áll, hát majd egykor szintúgy fogják és joggal „fontolva haladó", mint „pecsovics" pártnak nevezhetni. A ministereínök ur azt monda, hogy azért kell józanul, megfontolva haladni, nehogy az embereket a reactio táborába kergessük; azt is monda a ministereínök ur, hogy azért kell mérsékletesen eljárni a szabadság körül általában, hogy azoknak, a kik a szabadság fegyverével a szabadság ellenében élnek, kezéből kivegyük e fegyvert. A mi azokat illeti, kik hajlandók a reactio táborába menni és a kiket a ministereluök ur, ugy látszik, semmi áron sem akar a maga táborából elbocsátani, mert hát tudja, hogy az ily reactióra hajlandó elemekben igen nagy befolyású és különösen választási czélokra sok pénzt felajánló egyének vannak: mondom, ezekre nézve én azt hiszem, hogy a ministereluök ur nem fogja czélját elérni ezek irányában azzal, hogy ha egyedül csak a „mérsékelt" haladási fogja zászlójára tűzni; mertezen elemeknek nem kell sem „józan", sem semmiféle haladás, nekik csak a hátrálás kell, (Igaz! Igaz! a s-élső bahdalon.) A mi pedig a szabadság megvédését illeti, méltóztassék nekem megengedni, de. mindenesetre czélszeníbb, ha a szabadságnak fentartására, megóvására hagyjuk meg azon szabadságot ugy, amint van és ne függeszszük fel. Kivételes rendszabályokat is említett a ministereínök ur és erre vonatkozik maga a trónbeszéd egy része is Hogy milyenek lesznek ezen kivételes rendszabályok, hogy miként lesz berendezve, ezen — másként alig lehet képzelni — bizonyos alkotmányos ostromállapot, ezt előre tudni nem lehet. Csak egyre akarok egy pár megjegyzést tenni és ez az, hogy t. i. a ministereínök ur azt mondta, hogy ő ezen rendszabályokat kész lesz másoknak is megszavazni és hogy ezen kivételes rendszabályok csak meghatározott rövid időre fognak hozatni. Ezzel szemben én azt hiszem, hogy ha pártja szépen megkéri, a t. minisf-erelnök ur szives lesz a maga részére is elfogadni ezen felhatalmazást. A mi pedig azt illeti, hogy csak rövid időre : nagyon tartok tőle, hogy ha az ő kezelése alatt fog lejárni a határidő, prolongatiót fog kérni (ügy van! a szélső baloldalon) és épen ugy fog tenni a szegreakasztott szabadsággal, mint tett saját elveivel, a melyeket mindeddig ott felejtett a szegen és egyáltalában semmi sem mutat arra, hogy azokat onnan levenni akarná. Megvallom, megütközéssel olvastam a irónia eszedben azt, a mi az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról ott mondatik, hogy azok az „eredmények í: : melyek elérettek, jövőre sem fognak veszélyeztetni. Eredményekről szól a trónbeszéd akkor, midőn ilyen irtózatos adóteher mellett folytonos deficit és egyenesen a pénzügyi 1 ukásra való kilátásunk van. Ilyen körülmények között eredményekről szólani, megvallom, csodálom és kénytelen vagyok kimondani, hogy azt, hogy egy ilyen szót adott a kormány a fejedelem ezá-
