Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-10
10. omágos ülés október 16. 1884. 57 gyűlés is várakozott egész 67-ig, mig az emanci- j patió kimondatott. Tehát nem 65, hanem 67 tői fogva kellett volna a t. előadó urnak azt datálnia. Továbbá azt mondja a t. előadó ur, hogy a főrendiház reformját azért odázták el 69 óta, mióta a trónbeszédben megpendittetett, mert nem volt reá az országgyűlésnek ideje. Én most már 9 esztendeje vagyok e házban, (Éljenzés a szélsőbal különböző padjain) és mondhatom, hogy nagy anyagi áldozatába került itt igen sok gazdának, a ki mint megválasztott képviselő jött ide, hogy kötelességét teljesítendő, képes legyen itt maradni; mert hetek, sőt hónapokon át nem voltak érdemleges ülések és a képviselőknek mégis ide fent kellett lenniök, miután csak minden 5-6 napban volt egy ülés. Tehát ha azt a vádat mondja a t. előadó ur, hogy nem volt az országgyűlésnek ideje, ez legalább is igaztalan. Azt mondja továbbá a t. előadó ur, hogy oly állítások és álláspontok vannak az antisemiták feliratában, hogy azok még a vitatkozást is lehetetlenné teszik. Én először is tiltakozom az ellen, hogy az előadói székről egy oly pártról, amely igaz, még a múlt választáskor alig számlált 3— 4 tagot, most azonban megnégyszerezve jött a házba, hogy ily pártról oly kicsinyléssel beszéljen az előadó. Felhozza a t. előadó ur az antisemiták ellen azt, hogy az ő álláspontjukat a eommunismus szempontjából lehetne megítélni. No hát én appelláiok e háznak egy igen t. tagjára és egy volt tagjára, a kik tanúbizonyságot tehetnek arról, hogy a hatalmon levő párt, felhasználva minden eszközt, még a rágalmazást is felhasználja, ha szükségesnek látja; mert hiszen épen e háznak igen t. alelnöke és a háznak egy időben volt tagja, a legbékességesebb ember: Szathmáry Károly ur is voltak azok, a kiket velem együtt ép úgy földosztogatóknak neveztek, mint a hogy most a t. előadó ur communistáknak nevezi az antisemitákat. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbal padjairól.) Ezek után áttérek a felirati javaslatok bírálatára, kezdvén legelőször is a kormánypárti javaslaton. Ha nem is választana el engem e párttól egy bizonyos alap, oly alap, a melyen a t. kormánypárt áll: még sem fogadhatnám el azon párt felirati javaslatát, nem fogadhatnám el pedig leginkább azért, mert ez a párt létét a politikai corruptiónak köszöni és összes működésében ezt felvirágozni segítette. Miután mindig azt szokták mondani, hogy mi mondunk dolgokat és nem bizonyítunk, legyen elég nekem ráutalnom arra, hogy a régi időkben, a 48 előtti időkben, ha egy képviselő megváltoztatta előbbi elveit, az egész országnak gyűlölsége, megvetése kisérte őt. És mi történik most ? Külö- | KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. I. KÖTET. nősen a mi tisztelt szomszédaink, az egyesült ellenzéknek volt tagjai közül kezdték meg errül az oldalról az átfutást oda; az igaz, eleinte a zsidók kezdték, (Derültség) de azután követték mások is. Igen, mert a bér igen magas volt; előbb egy főispáni szék, azután meg a ministeri s2ék; és most legutóbb olyan dolog történik, hogy elbámul az ember, maga a főrendiházi elnökség. (Mozgás jobbfelől.) Arra is ezen oldalról (szóló a balközépre mutat) ment át az illető. Már t, ház, a politikai corruptiónak ily állásában azon kormány iránt, mely az ilyen corruptiót megteremtette, én bizalommal nem viseltethetem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Meg kell jegyeznem, hogy a fő rendiház elnöke általában nagy tiszteletben áll s arról, hogy okot szolgáltatott volna ily megjegyzésekre, nekem tudomásom nincs. (Felkiáltctsok: Nem is a mostaniról van szó l) Méltóztassék a képviselő ur világosan nyilatkozni, mert a főrendiház elnökéről csodálkozással hallottam ezt az észrevételt. Ne méltóztassék tehát ily módon sérteni oly férfiút, a ki méltán köztiszteletben áll. (IIelyeslés.) Szalay Imre; Különben is kötelességemnek tartottam volna, de most az elnök ur figyelmeztetése következtében épen kötelességem szavaimat rectifikálni. (Halljuk! Halljuk!) Én nem a köztiszteletben álló mostani elnök urat értettem. (Élénk helyeslés!) hanem a leendőre ezéloztam. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Apponyi t. képviselőtársam beszédének elején felhozta azon választási visszaéléseket, melyekkei még az 1872-ki országgyűlés sem dicsekedhetett, mely 1872-ki országgyűlés, hogy mily választásokat hozott létre, azt legjobban jellemzi Pulszky Ferencz képviselőtársam tegnapi beszédében, ki egészen c-ynicusan bevallóira, hogy bizony vesztegettek. De ha ezen választási visszaéléseket tekintjük, akkor mondhíitom, hogy nem kell az embernek antisemitának lennie, hogy azon észrevételt tegye, hogy a választási visszaéléseknél legnagyobb részben zsidók viszik a főszerepet. Méltóztassék csak statistikailag tekintetbe venni, hogy Magyarország képviselőtestületében ezúttal 23 képviselő megválasztása ellen adatott be kérvény. Ebből kettő zsidó vallású képviselő ellen adatott be. Ha most tekintetbe vesszük, hogy a ház tagjai összeségének hány százaléka ellen adatott be kérvény, kitűnik, hogy a keresztények közül csak 5%-ra, a zsidók közül pedig 25 '/u-ra jut egy kérvény. (Derültség.) Ez is bizonyítja tehát, hogy a választási visszaéléseket kik kezdették és ebben általában kik a legnagyobb mesterek. Hogy még jobban jellemezhessem az í 884-iki választási visszaéléseket, engedje meg a t. ház, hogy követve azon példát, melyet Pulszky képviselőtársam adott, ki a maga választását is elő8
