Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-10

58 !•. orseágos fllés oktfier \t 1884 hozta, nagyon röviden én is szólhassak a mag^m választásáról. (Halljuk!) Az én kerületem egészen nyugodtan volt a választási mozgalom kezdetéig. Meg volt győződve mindenki arról, hogy e kerület annyira ragaszkodik — nem csekély személyemhez — hanem a függetlenségi elvekhez, hogy függetlenségi elveken kiviil álló képviselő ott egyhamar nem fog választatni. Azonban mi történt? A választások előtt 2—3 héttel még mindenki egyhangú választásról beszélt a kerületben, ha ugyanis a zsidóság, a tisztelt kormánynyal egyetértve, ki nem eszeli, hogy nekem körülbelül két hétig Váczrci kell sétálnom és ott kellett volna maradnom elitéltetésem miatt. — Én nekem azonban nem annyira a választás miatt, hanem más kényszerítő körülmények miatt, folyamodnom kellett azért, hogy ezt elhalaszthassam. És megtörtént az, hogy nem hallgatva a legtermészetietlenebb, a legkínzóbb dolgokra, a melyek egy embert valaha érhetnek, a királyi ügyészség közbenjárásával készek lettek volna engem elhurczolni olyan pillanatban a börtönbe, melyet az emberiségi tekintetek meg nem engednek és ha megboldogult Illés törvényszéki elnök nem lépett volna közbe, sikerült is volna Kozmának és bérenezeinek elkövetni velem azon igazságtalanságot és embertelenséget, hogy olyankor fogházba hurczol, mikor feleségem élet és halál közt lebeg. (Mozgás.) Ez az előjáték volt. Mikor aztán látták, hogy mégis van emberszeretet a bírákban, akkor nem vártak tovább, felléptették Rock Gyula kir. járásbirót, gondolván, hogy miután ő ugyanazon kerületből való, mint én, van annyi hatalma és pressiója, hogy a kormány és a zsidóság pénzével engem megdőnthet. Kern sikerült neki. Nem sikerült pedig azért, mert noha megvesztegettettek igen sokan, mégis a kerület többsége rendületlenül állott elve mellett. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Ezen választási visszaélések közt nem foglal el utolsó helyet az sem, hogy az a zsidóság, melynek tökéletesen mindegy, hogy valaki kormány pár ti-e, vagy ellenzéki, függetlenségi-e vagy egyesült ellenzéki, csak az ő érdekeit képviselje, azokra a választásokra minden erőt, pénzt, pressiót, mindent ad, mely az ő érdekeit, a zsidóságét védi. De a haza érdeke előtte semmi. Ha akarja a t. ház, bebizonyíthatom nagyon egyszerű dolgokkal. Ezelőtt három évvel bátor voltam említeni azt, hogy a zsidóságnak a függetlenségi párttal követett eljárása a lehető leghelytelenebb és pedig azért, mert mindenütt a párt ellen összevéve, nem egyes egyénei által, hanem mint compact tömeg lép fel. Mi történt az új választásoknál? Ott van mindjárt a veszprémi választás. Ott egy ellenzéki küzdött egy kormánypárti ellen. Ott az összes zsidóság- a kormánypárti ellen szavazott, négy-ötöt kivéve, kiknek a káptalannal összeköttetéseik vannak,e négy-öt nem szavazott, hanem azért mégis mindenik adott 4—500 frtot a kormánypárti jelölt ellen. Ott sem a függetlenségi pártira szavaztak, hanem az eszlári saktervédőre. Menjünk tovább. Somogymegyében van vagy 1000 zsidó választó. Ebből sohasem szavazott függetlenségi pártira több mint 3—4; most mit látunk? Ott van a marczali kerület, a hol mérsékelt ellenzéki képviselő választatott meg; ott, mert hire járt, hogy a mérsékelt ellenzéki képviselő antisemita, vagy ha nem is antisemita, nem igen szereti a zsidókat — mert nem hiszem, hogy Magyarországon találkozzék ember, a ki azokat szeretné — ott találkozott mégis egy kivétel, a ki nagyon szerette a zsidókat, egy függetlenségi párti személyében, oda csatlakoztak tehát kevés kivétellel. Lehetne itt felhozni akárhány példát, megmutatni avval azt, hogy az izraeliták nem a haza érdekében, hanem saját önző érdekeikben veszik fel a választásokat és ki lehet mutatni, hogy mint egy compaet párt csak azzal törődnek, hogy önző érdekeiket mozdítsák elő. De hogy még jobban Mustráljam t. ház, azt, hogy mi mindent tudnak tenni a zsidók, bátor leszek felolvasni egy okmányt, a melyből kiviláglik két dolog; az egyik az, a mit előbb bizonyítottam, a másik pedig a mi kiviláglik, az, hogy ha megpróbálnánk mi ily okmányt akár mint katholikusok, akár mint reformátusok kibocsátani: biztosíthatok mindenkit, hogy a t. ministerelnök ur utasítaná alantas közegeit és nem egy sajtóper, hanem százával zúdulna mi reánk. Ezen okmány alá van irva: „a lengyeltóti választó-kerület zsidó felekezetű végrehajtó-bizottsága." (Derültség a szélső balon.) És ez kiadatott igen sok példányban és én ugy jutottam hozzá, hogy zsidó neve volt valakinek, a ki keresztény ember és annak is megküldték, azt gondolván a nevéről, hogy zsidó, a ki nekem azután átadta. „Igen tisztelt hitrokon!" —igy szól ezen hires irat. — ,.A lengyeltóti választókerület zsidó választói közül többen bizottságot alakítottunk, melynek feladata a kerüietbeli zsidóság minden erejét oda irányozni, hogy a közeledő választásnál Szalay Imre, a zsidóság ezen esküdt ellensége, megbuktattassék és hogy a szabadelvű párt jelöltje : Rock Gyula kir. járásbiró ur, kit ezen párt központi végrehajtó-bizottsága minden erkölcsi eszközzel támogatni kész, megválasztassék..!" Itt egy kicsit megállok ezen „erkölcsi eszközökénél.Haa t. ministerelnök ur kétségbe akarná vonni állításomat, engedje meg, hogy kutatást tegyek a postahivatalnál, mert én kitudom mutatni az oda küldött 6000 frtot; az én választásom pedig nem került többe, mint 800 frtba. (Derültség; olvassa) „E győzelemre azonban anyagi áldozatok is kívántatnak és a közelebbi napokban Löwensohn Gáspár és Nathan Szigfried ur fel fogja Önt keresni azon biztos reményben, hogy a hitfelekezetünket mélyen érdeklő ezen harcában Ön nem fog késni