Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-10
55 10. országos tléa oktéber 1$. ISS4. le kell szokni a könnyelmű pazarlásról, (Igaz! | jobbfelöl) a henyélésről, az időnek oktalan elprédálásáról és végre az urhatnámságra és a dőzsölésre való felette veszélyes hajlamairól. (Igaz! joblfelöl.) És ereszben, bárminő keserűen hangozzék is, ki kell mondanom, tanuljon attól a megvetett, attól az üldözött zsidótól, a ki mindig munkálkodik, (Helyeslés joblfelöl. Zaj a bal- és szélsőbal különböző padjain. Egy hang: SpeculáHJa ki mindig józan, aki nem veti meg sokszor nagy fáradságainak csekély gyümölcsét, a ki mindig takarékos és végre, a ki kitartó és nem csügged el a sors csapásai alatt (Igaz! jobbfelöl.) Praegnans színekkel lettek kiemelve e népfaj, e felekezet hibái, szükséges volt, hogy megemlékezzünk valóban mintául szolgálható jó tulajdonairól is. (Helyeslés jobbfelöl, mozgás a szélsőbal különböző padlain.) Felszólalásomban, melylyel nem fogom tovább untatni a t. házat, (Halljuk! Halljuk!) ha egészen el nem tévesztettem feladatomat, ha nem csalódom, magasaid) politikai szempontokat érintettem. Egykori parlamenti praxisom, hosszas küzködésem a gyakorlati élet nehézségeivel, majd megszokott visszavonurtságombani elmélkedésem mind oda vezettek engemet és megerősítették bennem azon mély meggyőződést, hogy hazánknak csak akkor lehet dicső múltjához méltó jövője, ha határozottan visszautasítva magától minden retrográd irányzatot, minden obscurantismust, minden türelmetlenséget, nem szakítja magát szét semmiféle felekezetekre, osztályokra, egyiket a másik rovására dédelgetve, bátran, merészen emeli fel az igazi szabadelvtíség, a szabadság zászlaját. Rácz Géza: A zsidó szabadelvtíség! (Halljuk!) Zichy Antal: És minthogy ezt az irányt, ezen szerintem egyedül ezélra vezető conservativ szabadelvű politikát látom kifejezve a bizottsági javaslatban; miután a nem tudom hány, négy, vagy öt előttünk fekvő felirati javaslat közt kell válogatnunk és azok közül egyikre sem határozhatom el magamat: természetes, nincs egyéb hátra, minthogy szavazatommal a bizottság felirati javaslatát pártoljam. Attól a javaslattól, melyet régi t. barátom és kortársam, Irányi Dániel képviselő ur nyújtott be az ő eléggé ismeretes álláspontjánál fogva, szintén a mi anticedentiánk, a mi régi ismeretes párt állásunk választ el bennünket. Az a két ikerjavaslat, melyet a t. antisemita párt nyújtott be, szerintem az örök igazság elveibe ütközik s igy igen távol áll tőlem s azt hiszem, elvbarátaimtól. A mérsékelt ellenzék felirati javaslatában oly részletek foglaltatnak, melyeket kész volnék ma is aláirni, de a melyek nem feliratba valók és j | a melyekre nézve lesz még bő alkalmunk nyilatkozni. Pulszky Ferencz pártonkívüli képviselő t. tagtársunknak részemről köszönetet szavazok, hogy ő is a maga nevében még egy külön felirati javaslattal nem lépett fel és viszontszolgálatként bátor vagyok ő neki egy felvilágosítással szolgálni. Azon egyetlen indok t. i., melyet előhozni méltóztatott, hogy miért nem szavaz a mi feliratunkra, az az egy szó, a melyet bizantynismusnak méltóztatott jellegezni, az nem foglaltatik a felirati javaslat szövegében. Tehát a male informato ad bene informatum appelálok: méltóztassék vagy velünk szavazni, mivel az ok megszűnt, mely ebben akadályozta, vagy legalább méltóztassék azt a bizantymismus vádját, melyet senki sem szeret magán száradni hagyni, levenni rólunk. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez lévén e tárgyban alázatos nézetem, nagyon köszönöm a tisztelt háznak irántam tanúsított béketűrését és csatlakozom azokhoz, kik a bizottság felirati javaslatát elfogadják. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Szalay Imre: (Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy beszédemet kell kezdenem, hogy előttem szólott t. képviselőtársamnak kifejezéseit, melyeket a magyar gentry ellen intézett, mint a magyar gentrynek egyik tagja visszausítsam. (Helyelés jobbfelöl.) És hivatkozom arra, hogy bármikép gondolkozzék is a gentrynek bűneiről, de ama, bizonyos madárnak szokását talán mégis jobb lenne, ha abba hagyná. Mielőtt az előttünk fekvő felirati javaslatok bírálatába bocsátkoznám, engedje meg a t. ház, hogy a t. előadó úrral foglalkozzam. (Halljuk!) Azt mondjaa t. előadó ur, az antisemitapárt felirati javasÍr; tára czélozva: ,, A magyar képviselőház válaszfelirati vitái 1865-től egész mostanig hatalmas küzdelmek képét tárják fel. Élesen ellenkező elvek s gyakran erős pártszenvedélyek küzdtek egymással a vitákban, az idő követelményei, a kor jelzete szerint államéletünk hol egyik, hol másik problémáját állítván különösen előtérbe. De mind e heves küzdelmekben volt egy közös, megingathatatlan alap, mely minden pártnak szilárdságot nyújtott csak s melyet egyik sem akart felforgatni: sez az összes politikai pártok egyetértése volt arra nézve, hogy haladásunkat, fejlődésünket és gyarapodásunkat csak úgy munkálhatjuk, ha a közszabadság minden jogait, az államélet minden állásait kiterjesztjük e hon valamennyi polgárára, különbséget nem téve sem faj, nemzetiség vagy hitvallás szerint.' Ott a chronologicus rendtői eltér a tisztelt előadó ur, mert emlékeztetem arra, hogy nem csak akkor, hanem 1849-től kezdve már volt egy mozgalom a 48-iki törvényhozásnak kifolyásaképen és a 49-iki emancipationalis törekvés bizonyos feltételekhez köJ tötte az emancipatiót — ugy hogy a 65-ki ország-