Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-10
54 10. országos ülés olHóher 16. 1S84. jövőre is fen tartsuk, biztosítsuk, a létező ellenszenveket rokonszenvekké változtassuk, a létező rokonszenveket pedig mint drága közös kincset az emberiség közös érdekében megtartsuk. Kijött egy kissé a divatból az egykor oly nagy port vert török barátság, a melynek különben az imént is egy bizonyos interpellátióban némi utóhangjai rezegtek fülünkben. A magyar nemzet mintegy kijózanodott, visszahaj]ik, hogy ne mondjam, megtér az elévilJhetlen örök igazság, a népjog ama követelményéhez, melyet mai napság büntetlenül ignorálni többé senkinek sem szabad. Egy olyan élénk phantasiájú vérmes népnek, mint a minő mi vagyunk, egyik rendeltetése az, hogy örökös illusiókban éljen, örökös kiábrándulások, inaj'd megint új csalódások várjanak reá. E tekintetben talán leginkább a franczia nemzettel vetélkedhetünk, a mely azonban ezen tulajdonaiért nagyon keserűen meglakolt és tudjuk, hogy elég drága tanpénzt fizetett annak megtanulásáért, hogy kívüle még más is van a világon. Igen sok szép magasztos eszme volt, melyért időnként lelkesültünk és melyről utóbb lemondtunk. Ki nem emlékszik t. i. a régibb emberek közül a negyvenes évek liberalismusára? Majd minden szabadelvű programúiban kenne volt már a szólásszabadságon ejtett sérelmek orvoslása után a „ szabadsajtó a és „esküdtszék". Azóta megtanultuk ismerni a szabadsajtónak visszaéléseit is. (Felkiál ások a balés szélsőbal egyes padjain: A zsidó sajtó!) Keressük és hiszem, az elvnek megsértése nélkül meg is fogjuk találni e bajnak lehető orvoslását. A mi az esküdtszéket illeti, daczára azon felszólalásoknak, melyeket a túloldalról az imént is hallottunk, ugy hiszem, practieus jogászaink között ez idő szerint kevés sürgetői lesznek a bűnvádi eljárásban leendő alkalmazásának. (Ellenmondások a szélső balfeVü.) Nyílt kérdés, inaid megmutatja a jövő, hogy kinek van igaza. Egykor a vegyes házasságok kérdése alkalmából nagy divat volt a papok üldözése. Lecsendesedett ez is; a. kérdés szerencsés megoldást nyert; pedig elmondhatom, hogy akkor az egész magyar közönség delirált e kérdésben. Volt mozgalom a papi javak állainosítására; lecsendesült. A katholikus autonómia mellett e teremben a magyar pari ment egyik régi kitűnősége, a jobblétre szenderült Bartal György szájából hallottunk egy utolsó véd beszédet, mely azonban ugy hangzott, mint egy szép parentatio egy eltemetett vagy eltemetendő kedves halott felett. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalról: Elég baj!) Osztozom e nézetben, de hozzá kell tennem e szomorú felkiáltást: vájjon megérjük e és mikor feltámadását!? A divatok változnak. Ugyan ki mert volna 1848-ban egy szót U emelni a nemzetőri institutió ellen és van-e most valaki, a ki annak oly alakban, mint akkor volt, életbeléptetését követelni, I indítványba hozni merné ? Mondom, vannak politikai divatok és azok változnak. De t.ház, van egy nagy, egy szent elv, mely a politikai divatok áramlatánál sokkal magasabban áll, mely nem a múlt század philosophiájának vívmánya, hanem egy isteni kinyilatkoztatáson alapuló fenséges, általános és igazán keresztényi elv és ez: az emberiség testvérisége, az embereknek isten és törvény előtti egyenlősége, (Felkiáltások a szélső balon: Sohasem volt meg!) polgárikig szólva a jogegyenlőség, az egyenlőség a törvény előtt, (Felkiáltások a bal- és szélső balfelöl: Azt akarjuk!) minden fajra, felekezetre, polgári állapotra való tekintet nélkül! És ime, azt értük meg, t. ház, hogy ezt a nagy, ezt a magasztos elvet is egy, hiszem, hogy jóindulatú, de merész és veszélyes játékot űző kisebbség tagadásba veszi. (Felkiáltások a bal- és szélsőbal egyes padjain: Nem olvasta akkor a javaslatot!) Tagadásba nem veszi talán magát az elvet, de annál inkább annak applicatióját. Ugy hiszem, lesz alkalmunk a zsidókérdés iránt annak idején tüzetesen tájékozni magunkat. Vajha ne lenne, mert valóban sokkal fontosabb, sokkal üdvosebb kérdésekkel lehetne s kellene foglalkoznunk. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a bal- és szélsőbal egyes padjain: Nincs fontosabb!) Addig is, míg rákerül a sor, legyen szabad csak általánosságban és minden elméleti fejtegetéstől távol, tisztán csak a practieus élet szempontjából tenni pár megjegyzést. (Halljuk! 'Halljuk!) Hát tegyük fel, uraim, antisemita urak, hogy önöknek édes álma egyszerre valósul. (Felkiáltások a hal- és szélsőbal egyes padjain: Adja Isten! Derültség.) Egy szép reggel csak arra virradunk meg, avval a hírrel örvendeztetnek meg a „Függetlenség," a „Bolond Istók" meg a többi lapok, hogy az a vészes zsidóság — fajnak vagy felekezetnek nevezzem, az mindegy — szóval az eddig azon oldalról hallottak után is, az illető feliratokban foglaltak után is, látom, hogy ily czélzat nem egészen távol állana tőlük — tehát hogy ez a „nemzet testén rágódó rákfene" megszűnt, elenyészett a föld színéről. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldal egyes padjairól: Adja Isten! Derültség!) Quid tunc? Méltóztassanak megbocsátani nekem, mert ama gentrynek, melyet annyira szeretünk dédelgetni és melynek f'entartásához valóban egy nemzeti érdek is van kötve, magam m született tagja levén, mint olyan fogom szemügyre venni a dolgot. Keresem a vevőt, a ki búzámat, gyapjúmat, marhámat megvegye. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldal egyes pad airól: Megveszi más is! halljuk! Halljuk!) Nincs, a ki megvegye. Hosszas gazdasági praxisom alatt nem emlékszem egy esetre, hogy valaki másnak, mint zsidónak a nyakába sikerült volna varrnom ezeket a becses árúimat és tudjuk,
