Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-27

240 27. országos ülé§ decssember 1. 1884. ur tett, A t. képnseb" ur ismét elő állott azon számítással, hogy a deficit nem 11.800,000 forint, hanem 32VJ millió forint. Méltóztatnak emlékezni, hogy a számítás ezen módját megtettem már akkor, mikor a költségvetéstbeterjesztettem. Elfogadom ezen számítást is, csíik arra bérem — a mit különben elvben elfogad a képviselő ur — hogy e számítás mellett figyelembe kell venni a törlesztéseket és a beruházásokat. Horánszky képviselő ur erre nézve azon megjegyzést tette, hogy a beruházásokat nem mind lehet ann >k venni, minthogy szerinte vannak ott csekélyebb és imgyobb posiriók is, melyek nem képeznek heruházást. Megengedem, hogy vannak kisebb tételek állami épületek fentartására felvéve, melyek mindössze nem mennek nagy öszegre. Megengedem azt is, bogy a 1.600,000 frtra menő földadószabályozási költség az administratio kiadásának tekintetvén, ne vétessék beruházásnak. De mindenesetre fel kell venni az adósságtörlesztés czímén felvett összeget, mely 14 milliót tesz, valamint a vasút- és vizépitkezésekre felvett öszszegeketis, mel ek?0 millió forintot meghaladnak, mint beruházást mindenesetre szembe kell állítani a deficit kiszámításának ezen módjánál; s számításba kell venni mint beruházást a vizi munkálatokra fordított költségeket is, mert ez utóbbiak, ha nem is direete, de indireete mindenesetre nagy befolyással vannak az ország adóképességének emelésére. (Helyeslés a johboídalon.) És tisztán csakis ezen beruházásokat szúmitva, azújszöny-hrucki, a vágvölgyi törlesztési részlete a tiszavidéki államosított államvasutakon és a vízépítéseknél tett beruházások rovatában előforduló kiadások 20milliófrtot tesznek. És ha Horánszky képviselő ur szerint a deficit 32'Amillió, ám tessék amaz apró beruházásokat kihagyni: az adósságtörlesztést 14millióval és a jelzett beruházásokat 20 millióval véve föl, ez is kiteszi a 34 milliót, (Ugy van ! ügy van! a jobboldalon !) De visszatérve a vasutak jövedelmére, Hoitsy Pál képviselő ur is tesz egy számítást, hogy miként vannak ezek felvéve és Horánszky képviselő ur is. Megengedem, hogy oly kiterjedt üzletnél, mint az államvasutaké, mely azon felül a legutóbbi időben annyira növekedőién van, biztos és pontos előirányzatot felállítani vajmi nehéz. De meg va«yok győződve t. ház — és bátor leszek előterjeszteni, miért hiszem ezt — hogy az államvasutakra nézve tett előirányzat nem illusorius. Bátor vagyok figyelmeztetni Hoitsy t. képviselő urat, hogy számításom szerint az államvasutak kilométerenkénti tiszta jövedelme nem 2,600 frt, hanem az 1883-iki eredmények szerint 3,198 frt. De az államvasutakra felvett 14 millió 800,000 frtnyi előirányzatnál alapul szolgáltak, — mint általában a bevételeknél a bruttó-bevételek szolgálnaK alapul — az államvasutak bruttó-bevételei. Ezek tettek 1883-ban 7,846 frtot, ezen öszeggel szorozva 33.478,882 frtot. előirányozva VHB 33.6000,000frt, tehát 122 ezer frttal több, mint a mennyi 1884-ra tényleg befolyt. A kezelési költségeket illetőleg, a mint * dolog természetében is van, de tényleg be is következik, hogy mennél kiterjedtebb a hálózat, annál kedvezőbb a kezelési százalék aránva. 1879-ben; \ az államvasutak kezelési százaléka 80 százalékot tett, 1883-ban 59-82 százalékot, az időközben is beállott Javulás folytán ezen kezelési százaiák 1885-re 55'85 százalékkal van felvéve. Ezen tényezőkre van állapítva a jelenlegi előirányzat, A forgalom emelkedése azonban itt nincs semmíkép tekintetbe véve. Es engedelmet kérek, nem csak mellékes apró vonalak jövedelmével szaporittatott az államvasutak jövedelme, a melyek talán nem fognak jövedelmezni, vagy nem jövedelmeztek eddig sem. De méltóztassanak venni azon nagy vonala j kat, milyen a budapest-zimonyi és a budapestbrueki; ezek forgalmára mindenesetre lehet számítani. Gr. Ápponyi Albert: A zimonyi? Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Ugy látom, Apponyi Albert képviselő ur megjegyzést tesz azimonyi vasút forgalmára. Megengedem, hogy ha figyelembe veszszük a zimonyi vasút várhatójövedelmét és összevetjük a befektetett tőkével, a megfelelő kamatozás magában nem éretik el: de ha számításba vesszük azt, hogy a zimonyi vasút mennyivel szaporítja az államvasutak nagy vonalainak netto-eredményét, akkor kijön a megfelelő összeg. Ez alapon lévén számítva az államvasutak jövedelme, azt hiszem, hogy nagy eltérés nem fog mutatkozni és pedig annál kevésbé, mert ha ugy tétetik a számítás, a mint Hoitsy Pál képviselő ur tette, hogy t. i. 31.180,000 kilométerenkénti nettóbevételt sokszorozza az államvasutak hosszával, ez 13.647,000 forintot tesz. Fel van véve pedig az előirányzatba 14.800,000 frt, tehát 1.200,000 forinttal többre van megállapítva e vasutak jövedelme, mint a mennyi az 1883-ban tényleg volí s ezen jövedelem van az áj vonalak bevételeként előirányozva. Tehát az előirányzatot olyannyira illuzoriusnak nem tarthatom. Megengedem, hogy épen azon körülménynél fogva, mert nem lehet pontosan megállapítani, nemi eltérés lehet; de ha lesz, a felvett egyéb jövedelmi források által bőven pótoltatni fog. Mert a ki figyelemmel kisérte a pénzügyi bízottság tárgyalásait, az meggyőződhetett, hogy e bizottság szigorúan átvizsgálta az egyes tételeket és kivévén a szőlődézsmaváltságot, melynek módosításához készséggel hozzájárultam, a többi bevételeket az 1883-iki eredmények alapján telje* biztossággal vette fel és azt hiszem, hogy azokra