Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-27

27. országos, ülés deczember 1. 1SS4. 337 mondja, hogy a nemzetnek pihenésre van szüksége, mondom, pénzügyi politika t. ház, ha gyökeres változtatásokon nem megy keresztül, előbbutóbb, de pénzügyi kathasztróphäval fog végződni. És mert t. ház, ez a nézetem, az 1885-iki államháztartásra vonatkozólag sietek befejezni beszédemet. Beksits t. képviselő ur a tegnapi napon tartott beszédében általam nem értett összefüggésben — és megengedem, hogy a hiba bennem van — mert én nem birom beszédének egyes tételei közt az összefüggést felfedezni, főkép három momentumot ölelt fel. Az egyik az, a melyben bevádolja a társadalmat, ugyanazon napon, melyen a pénzügyi bizottság t. előadója köszönetet szavaz annak azon rendkívüli erőmegfeszitésért, a mely által el lehetett érni azon eredményeket, melyeket ő megdicsért; de hát Beksits ur, mondom, bevádolta a társadalmat, mint olyat, mely sem a közkormányzat autonóm jogainak gyakorlatában, sem pedig az általános társadalmi kötelezettség tekintetében az őt megillető részt a feladatból át nem vette és szerinte ez azt szüli, hogy az állam kénytelen nagy áldozatok árán a maga kezébe venni azon dolgokat, melyeket pedig a társadalomnak kellene végezni és teljesítenie. Már magában az a körülmény, t. ház, hogy a képviselő ur, midőn erőfeszítésekről és áldozatokról szól, a társadalmat az államtól elválasztja (Igás! Ugy van! balfdől) és ott, a hol erőfeszítésekről van szó, az elismerésből ezt méltán megillető részt ki nem adja, mondom, már magában ez a körülmény is nagyon igazságtalan és feltűnő. .Szabad legyen azonban őt azon körülményre figyelmeztetnem, hogy ezek csak phrásisok minden közelebbi kifejtés nélkül és egyszerűen nem állanak. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Én, t. ház, figyelmeztetem a t képviselő urat, hogy például a gyámügy kezelését az állam ruházta a társadalomra és pedig nem régen és nem csekély terhekkel; figyelmeztetem, hogy az adókezelésnek, mint például a kivetés, behajtás, könyvelés stb. nagymérvű kiadásokat igénylő teendőit szintén a társadalom vállalta át, mert az állam ezt is ráruházta; figyelmeztetem továbbá, hogy a földadó kataszter terheit, melyet szintén az állam lett volna köteles viselni, szintén átruházta a társadalomra; átruházta pedig ezeket ugy az autonóm igazgatás, mint a teherviselés tekintetében, mert hiszen sokkal nagyobb az a teher, mit a községek viselnek ezen munkálatok körül, mint az, a mit az állam áldozatul hozott; figyelmeztetem arra is, hogy a kisebb polgári perek elintézésének egy részét annak terheivel együtt ugyancsak a társadalom vette át; avagy például a vízszabályozási, melyben az állani úgyszólván, csak közvetítőül szerepel, nemcsak átvette a társadalom annak minden terhével együtt, de az állam még a felügyeletet is megfizetteti maKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. I. KÖTET. gának; vagy a vicinális vasutakat, melyek országszerte kezdenek fejlődni; vagy a culturintézeteket, például a középtanodai oktatást, a népoktatást, részben nem a társadalom kezeli ? És az egészségügy, a számtalan humanitárius intézetek és egyletek terhei és feladatai, valamint más közérdekű ügyek, melyek országszerte ismeretesek, nem a társadalom vállain és közvetítésén nyugszanak? ISio már ezzel szemben a társadalom érdemét megtagadni, ép oly hálátlanság, mint nem igazságos és nem méltányos. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Sőt ki merem mondani, hogy ha a t. képviselő ur egyetlen egy államot képes felmutatni, melynek társadalma az állam közgazdasági helyzeteihez aránylag (Igaz! Ugy van! a baloldalon) a közjóért annyi áldozatot hozott, mint az utóbbi tiz év alatt a magyar társadalom: akkor szívesen meg fogom magamat adni, de eddig kijelentésében csak phrasisokkal állok szemben és igazat nem adhatok. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Van igenis ennek a társadalomnak egy más nagy baja és ez az, hogy nem veszi ki a maga részét a saját sorsának intézésében. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ennek okát ne a társadalomban méltóztassék keresni, hanem azon kormányzatban, melynek ő támogatója. Keresse a corruptióban (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és abban, hogy ott, a hol a corruptio nem segít, erőszakkal öli ki a mai kormányzati szellem az önérzetet és a független, de önzetlen érdeklődést a társadalomból. Elhiszem, ho<ry önök súlyosnak találják e vádat, de hiszen tudja és látja mindenki, hogy mi történik ebben az országban; hogy ebben az országban a társadalom oly irányba vezettetik, mely irányban nem a közjóra való törekvés képezi az eszményképet, (Igaz! Ugy van! a baloldalon) hanem azon különböző alakban jelentkező előny, melyet gyűjtő névvel ismét csak corruptiónak nevezhetek. (Igaz! Ugy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ez a társadalom egyik baja. És én tartok tőle, hogy ha e tekintetben nem fog javulás bekövetkezni, ennek az árát maga az állam fogja megkeserülni, mert félő, hogy adandó alkalommal gyöngék leszünk, ott, a hol talán mindnyájan óhajtanok, hogy elég erősek legyünk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A másik momentum t. ház, a mit a képviselő ur felemlített, az, hogy mi ne féljünk a fegyveres slavismustól, hanem féljünk a szláv cultura fejlődésétől. T. ház! Én őszintén megvallom, hogy Magyarország sorsát, Magyarország jövőjét tőle nem függő tényezőktől függővé téve látni nem akarom és ez felfogásom szerint nagy hiba, de hamar ezen házban hirdettetik és pedig először hirdettetik az, hogy Magyarország jövőjének egyik feltételét a szomszéd államokban levő sötétségnek kisebb vagy 43