Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-27

336 27. orwscágoí filés űeczember 1. 1884 azt, hogy 1883 ban volt 3,316 klmtr. vasút, miként azt az előttem szólott t. barátom is monda — bálszárny dataink közt némi eltérés van s hiszem, hogy a t. előadó ur ez eltérést, ha én hibázom, fel fogja világosítani, mit igen szívesen veszek, mig viszont 1885-ben 4,276 klmtr. lesz azon pálya, mely a közmunka és közlekedésügyi minister ur indokolása szerint állami üzemben fog lenni, ha már most veszem az 1883-iki zárszámadás eredményét, tehát azon év eredményét, a mely minden évek közt a legkedvezőbb vasúti üzem volt és a múlt év eredményét pályakilométerenként átszámítom 1885-re és azon vasúti mennyiségre, mely akkor üzemben lesz és melyek közé oly rósz jövedelmű vasutak is jönnek, mint a minőket átvettünk; akkor 2.5(J0,000 frt körül van azon összeg, melylyel a nem fictióra, hanem a valóságra alapított helyes számítás szerint az 1883-iki zárszámadási eredményektől eltérünk. Sőt még akkor is figyelembe kell vennünk azon körülményt is, hogy az 1885-iki vasut-üzemi esztendő korántsem lesz olyan, mint volt az 1883-iki, annak pályái átlag véve nem lesznek oly jók, mint voltak az állami üzemben levő egyéb pályák, továbbá figyelembe kell vennünk a gazdasági válságot is és akkor teljesen indokolva lesz az, hogy a vasutak tiszta jövedelméből előirányzott összeget alaposnak és reálisnak ne tartsuk. (Helyeslés balfelöl.) A közvetett adókkal t. ház, nem foglalkozom, mert itt legfölebb botránkoznánk, mert e tekintetben előttünk, képviselők előtt megbízható adatok nincsenek. Á közvetett adók egyrésze, ugyanis értem a felemelteket, részint 1883-ban, részint 1884-ben és ekkor sem az év elején, hanem annak közepén lépvén életbe, ezekből kifolyólag részemről ealculusokat felállítani nem akarok, hanem beszédemet folytatva, az általam átvizsgált néhány tételből csak annyit akarok következtetni, hogy ha a minister ur az 1885-iki pénzügyi esztendőt akként fogja tényleg és a valóságban befejezni, hogy a költségvetés rendes részében nem hogy plussa legyen, de deficitje nem lesz, ekkor szerencsés pénzügyi esztendeje lesz; de akkor azután a deficit nem 33 '/*, hanem 37-—3S millió frtot fog tenni, a mi a pénzügyi gazdálkodás tizedik esztendejében, szemben az adóemelésekkel, felfogásom szerint inkább pénzügyi fiaskó, mint eredmény. (Hclyesls hol felöl.) T. ház! Ha, mint mondám, némi javulás mutatkozik is a költségvetés számtételeiben : mégis fel kell vetnem azon kérdést, hogy e javulás mi nek köszönhető, nevezetesen, hogy ez a jó pénzügyi politika kifolyása volt-e vagy pedig a rideg, a pénzügyi politikát teljesen nélkülöző adóemeléseknek az eredménye, mert én azon nézetben vagyok, hogy lehet pénzügyi politika jó még akkor is, ha az a javulásnak csak jelét mutatja, viszont megfordítva lehet a pénzügyi politika rósz még akkor is, hogy ha számszerűleg az államháztartás egyensúlya helyreállíttatott, de e helyreállítás nem a jó pénzügyi politikán, hanem a pénzügyi sarezon alapul. (Helyeslés bal felöl) És ha ezen kérdést felvetem, a felelet egyszerű és könnyű, nem én mondom, de a tények mutatják, hogy midőn 10 esztendei pénzügyi kormányzat után 40—50 millióval odajutunk, hogy a deficit nem a 40-es, hanem a 30-as milliókban laborál, a pénzügyi politika nem dicsekedhetik sem annak jóságával, sem annak alaposságával, (ügy van! balfelöl.) Mi a pénzügyi politika jóságát egészen máshol kerestük évekkel ezelőtt, keressük ma: kerestük t. ház, az adók reformálásában és pedig egészséges és igazságos alapokon, kerestük a közgazdasági helyzetnek javításában és támogatásában, ott a hol szükséges és a közgazdasági erők megkimé lésében, ott a hol kell. Kerestük abban, hogy kívántuk, miszerint a t. kormány megálljon a maga helyén és ne engedje az országjövedelmét elszivárogni sem vám, sem indirect adók alakjában, kerestük a szigorú takarókosságban és pedig nemcsak a létező kereteken belől, de ha szükséges, a keretek megbontásával is. a mi természetesen kell, hogy maga után nagyobb szerű reformokat vonjon. Ezekben kerestük t. ház, az egészséges pénz ügyi politikát és mert felfogásunk szerbit ezen út nem követhetett, be kellett következnie azon helyzetnek, a mely ha ma számszerűleg némi javulást mutat is, de semmi esetre sem olyan, mint minőnek azt a professionatus és diletans hirdetők hirdetik. De t. ház, az az öröm, a mely ezen számszerű javulás folytán támad, igen drágán lett megvásárolva. Mert a javulás semmi egyéb, mint az 1882-ben behozott új adóknak kifejezése és eredménye. Méltóztatik tudni, t. ház, hogy 1882 óta lett megalkotva a vámtarifa-törvény, amely körülbelül 4.800,000 frt terhet tüntet fel a minister ur kijelentése szerint, továbbá az ásványolaj-adó, a ezukor-, söradó, a szeszadó és általános jövedelmi pótadó. Ezeknek köszönhetjük t. ház, azt a csekély örömet, mely a költségvetés kismérvű, csekély javulásábanmutatkozik, de felfogásom szerint ez sem lesz tartós és teljes. Mert t. ház, az az állam, a mely adósságát évenként újabban beszerzett kölcsönök utján fedezi, az az állam, amely folyó szükségleteit nagy deficitek alakjában kölcsön utján kénytelen beszerezni és abból kifolyólag az állam kamatterhet évről évre fokozni, az az állam, a mely a pénzügyi politika dicsőségének azon vagyoncserét és vagyonmérleget hirdeti, a melyről beszédem folyamán szólani szerencsém volt, az a politika, a mely az adóemelés tekintetében eljutott azon határokig, hogy maga a t. pénzügyminister ur, a ki mindig és minden körülmények közt első sorban, sőt talán ridegen a fiscalis érdeket tartja szem előtt, azt