Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-27

334 27. orgzágo* Ölés deezember 1.18&4. és mennyi azon összeg, melyet ezen állam még mindig oly forrásokból kénytelen beszerezni, melyek jövedelmeit nem képezik. Mert hát t. liáz. nem lehet őszinte azon politika, mely 10.500,000 írt kölcsönt vesz fel és ezt ép ugy a bevételek közé helyezi, mint az állam befolyó adóit, nem lehet őszinte azon pénzügyi politika, mely 10 millió frt áru államvagyont elidegenít és azt ép ugy a bevételek közé — habár a rendkívüli rovatba is — helyezi mint az ország egyéb adóit, nem lehet őszinte pénzügyi politika az, mely a diósgyőri vas-és aczélgyár beruházásaira 1.375,000 frtot vesz fel kölcsön, a költségvetésben azonban nem ezen kölcsönvett és beruházott összeget, hanem csak annak kamatát és törlesztési részletét helyezi he. Ez nem őszinte politika még akkor Kem, ha azon alapra állunk, melyet a törvény előir, hogy t. i. az államadósságra felveendő kölcsön a bevételek közé iktattassék, mert ha a költségvetés őszinte akarna lenni, kimondaná, hogy 337* millió azon összeg, melyet az állam jövedelmeiből fedezni nem tud és a költségvetési törvény illető szakaszaiban mondaná, hogy ennek fedezetéül szolgál az adósságok törlesztésére felveendő 10.500,000 frt, az államjavakból beveendő 10 millió forint, továbbá a szintén kölcsön útján beszerzendő 11.800,000fit és végül azon t.375,000 frt törlesztési kölcsön, melyet az állam a diósgyőri vas- és aczélgyár beruházásaira felvesz. Ez lenne az őszinte pénzügyi politika, de akkor azután nem lehetne mondáin, hogy ime a magyar állam egy előrelátó politika által odajutott, hogy a rendes költségvetésben a deficit nem több mint 11.800,000 frt. Igaz, a t pénziigyminister ur, mikor exposéját tartotta, maga is kijelentette azt, hogy 32 millió frt azon összeg, melyet az állam saját jövedelmeiből fedezni nem képes, de azt monda, hogy akkor legalább is méltányos, hogy vegyük számításba azt is, hogy mekkora azon összeg, a mennyivel az állam vagyonmérlege javul. Itt van úgymond a törlesztési 14 millió frt, itt van a beruházás 23 millió frt, a mi már maga 37 millió és igy tetemesen meghaladja azon összeget, melyet az állam jövedelmeiből fedezni nem vagyunk képesek. T. ház! Magyarország pénzügyi politikájának egyik szerencsétlenségét mindig az efféle számítások képezték; mert merem állítani és vállalkozom ; nnak kimutatására, hogy nincs ez országnak egyetlen egy pénzügyi esztendeje sem, melynek deficitjét ilyen beruházásokban kimutatni nem lehetne. Hisz nyilvánvaló t. ház, hogy az államnak beruházásai rendszerint háromféle természetűek. Az egyik, a mely pénzügyi eredményeket egyáltalában nem mutat fel, sem közvetlenül, sem közvetve. Ha veszem t. ház, azon összegeket, melyeket az állam például — hogy kis dolgon kezdjem — a mimsterelnöki palota verandájától elkezdve az állami épületek átalakításába, kitoldásába befektet; vagy például veszem az országház építését, a mely bizonyára — bármikép vélekedjünk is felőle— szintén nem jövedelmező befek- <<: tetés. Ha veszem a földadó szabályozására beruházandó tetemes összegeket, melyek 1.600,000 frtot tesznek, ha veszem a budapesti Duna-rész szabályozását, a Tisza-szabályozást, az ismeretes szegedi rakpart tetemes beruházásait, a Kőrös és a Bodrog átmetszéseit stb., ezek mind oly tételek, melyek igaz, beruházások, de a ki ezeket a vagyonmérlegbe beleveszi és azt mondja, hogy ime a deficit benne van a vagyonban, az nem tesz egyebet, minthogy az állam pénzügyi helyzetét eltakaró oly fictiókkal tractálja a közvéleményt, a melyeket, ha valaki a költségvetésbe alaposan belenéz, semmi körülmények közt realisoknak elfogadni képes nem lesz. A beruházások másik része viszont olyan, mely ha nem is közvetlenül, de hasznot hajt, például a dohány- és sóüzembe, az államjószágokba és a bányászatba befektetett összegek, de ezek azért korántsem oly nyomatékosak és súlyosak, hogy azokat teljes összegekben számításba lehetne venni akkor, mikor arról van, hogy szembe állítsuk a beruházásokat a deficitekkel és azt mondjuk, hogy a vagyon csakugyan megvan. A beruházások harmadik része, mely közvetlenül hat, pl. a vasutak; de itt azután azt tapasztaljuk, hogy mig az állam effectiv értékeket bocsát el kezei közül, addig oly értékeket szerez be, melyeket nemzetgazdasági hatásaiban magam is helyesnek tartok ugyan, de melyek 4—5"/Vkal kevesebbet jövedelmeznek, mint a beruházott összegek és azért e beruházások nem oly természetűek, hogy mondhatni lehetne, hogy azon összegek, melyeket deficit alakjában elviselni kénytelenittetünk, meg vannak más effectiv értékekben. Midőn ezeket t. ház, a költségvetésre általánosságban megyjegyeztem, egy dolgot őszintén és nyíltan ki akarok jelenteni és ez az, hogy a költségvetés számtételeiben kétségtelenül van javulás. De mi ennek az alapja? Egyszerűen azon rengeteg adóemelés, melyeken az ország keresztül ment.De ha a költségvetésben javulás van is, ezzel szemben három dolgot kénytelen vagyok kimondani. Az egyik az, hogy ezen javulás korántsem oly mérvű, miként azt a pénzügyi kormányzat, vagy a sajtó egy része, mely e dologgal behatóan foglalkozni vagy nem akar, vagy nem tud — avagy a t. előadó ur az előadói széliről hirdeti. A másik az, hogy a javulás korántsem egy helyes pénzügyi politikának a kifolyása, hanem kifolyása az adóemelésnek és ha van valami, a mi a pénzügyi politikát elitéli, az épen azon körülmény, hogy ezen rengeteg adóemelésekkel csak odáig tudott jutni a kormány, hogy az államháztartást igy is 30 000,000-t jóval meghaladó összeg beszerzésével kénytelen vezetni.