Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-27

27. országol fllés deeBcmber S. )*V4, 333 becsülöm annak a humanistieus irányzatát, de állítom, hogy ott, a hol az állam állítja csatasorba a katonát, első sorban az államnak kötelessége gondoskodni a sebesültekről, [ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Azt látjuk, hogy pusztul a gazda, pusztul az ipar, pusztul a kereskedelem. Ezt a kérdést csak egyöntetűen lehet megoldani, csak a vámsorompók felállítása által. {Zgy van! a szélső baloldalon) Es én azt a mit a ministerelnök ur a múlt esztendőben egyszer itt mondott, hogy ha mi önálló vámterületet képezünk, akkor ezt először a gazda fogja megsinyleni, nem tartom egyébnek, mint nem egészen ügyesen alkalmazott sophismának. Mert a gazdának van első sorban szüksége arra, hogy itt magában az országban fejlődjék erőteljes ipar, mely kész vevője legyen nyers terményeire és fogyasztási czikkeire. [ügy van! a mélső baloldalon.) És annál nagyobb a baj reánk nézve, mely a közös vámterületben nyilvánul most, mikor azt látjuk, hogy Európa összes népei nem véres ugyan, de annál kegyetlenebb közgazdasági háborúkat folytatnak egymás ellen.És nekünk nincs kezünkben a védekezésre a kellő fegyver.F egy verünk van,mert a vámterület közösen is fegyver, csakhogy ennek a fegyvernek nem mi vagyunk egyediili birtokosai, hanem amazok is és a kardnak, melylyel védekeznünk kellene, ketten fogjuk a markolatját. Pedig nem hiszem, hogy azzal a karddal, melynek markolatját két ember fogja, két ember erejével lehessen sújtani. Zárom beszédemet, összefoglalom néhány szóval a mondottakat. Azt tapasztaljuk, hogy pangásnak indult egész közgazdasági életünk; azt tapasztaljuk, hogy culturális érdekeink nem fejlődnek arányban azokkal az áldozatokkal, melyeket hozunk; azt tapasztaljuk, hogy országunk védképessége sem halad ngy, a mint kellene; azt tapasztaljuk, ho»y maga a költségvetés még hű képét sem nyújtja a helyzetnek. Egy ilyen politika folytatásához szavazatommal nem járulhatok. Pártolom Ugron Gábor t. barátom határozati javaslatát (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Horánszky Mndor: {Halljuk! Halljuk!) Habár a költségvetés általános tárgyalása kedvező alkalmul szolgálhatna arra, hogy a t. kormánynak ne csak pénzügyi, hanem közgazdasági és kormányzati politikáját is vizsgáljam, ezúttal mégis csak a költségvetésre szorítkozom azon okból, mert nem akarom, hogy beszédem kelletén túl hosszúra nyúljék. Különben is azt hiszem, hogy valamint előttem többen, ugy utánam is lesznek, kik a t. kormánynak nemcsak pénzügyi, de közgazdasági és kormányzati politikáját is vizsgálat tárgyává fogják tenni. (Halljuk!) Ezen törekvésem azonban nem zárja ki azt, hogy beszédem végén Bekeics t. képviselő urnak a tegnapelőtti napon tartott beszédére megjegyzéseimet megtegyem. Az 1885. esztendei költségelőirányzat, ugy a mint azt a t. pénzügyminister ur benyújtotta és a pénzügyi bizottság csekély módosításokkol szintén elfogadásra ajánlj cl, ti következő eredményeket tünteti fel. A bevételek, hogy kerekszámban szóljak, ,a rendes költségvetésben 313.563,000 forint, a kiadások 308.720,000 forint; tehát a felesleg a költségvetés ereszében 4.800,000forint. A rendkivüli költségvetésben, vagyis az átmeneti és a beruházási részben a kiadások 29.506,000 frtot, a bevételek pedig 12.242,000 frtot tesznek és igy a hiány i6.700,000 frt. Következőleg, ha a költségvetés rendes és rendkivüli részét összefoglaljuk és a rendes költségvetés többletét az átmeneti és a beruházási költségvetés deficitjéből levonjuk, az eredmény ugy áll, hogy 11.870,000 frt azon összeg, mellyet a t. kormány 1885-re, mint deficitet előirányoz. Megható kép t. ház, sőt mondhatom, hogy megható kép lenne még akkor is, ha ezen eredményeket oly áldozatok árán értük volna el, a minőkkel a nemzet a t. kormánynak több éven át folytatott póuzügyi politikáját megfizeté. Megfizeti nevezetesen egyfelől azon 45--50 millió forint évi adótöbblettel, mely a kormány pénzügyi politikája következtében ma a nemzetre háramlik éa azon 30 millió körül levő törzsvagyon elidegenítésével, melyet ezen politika elélt, felhasznált. De t. ház, fájdalom, a dolog nem igy áll, mert minden állam, mely az állam pénzügyi politikájának őszinteségére súlyt helyez, az 1885. évi deficitet 337* millióban fejezné ki, még akkor is, ha a költségvetés számtételei ugy a mint a költségvetésben foglaltatnak, megállanának. Mert ez azon összeg, melyet az állam saját bevételeiből fedezni nem képes. De t. ház, nálunk a pénzügyi politikában az őszinteség már régen hiányzik, hiányzik nem akként, hogy t. i. ha a költségvetést részletesen és behatóan vizsgáljuk, ki ne tudnók hozni belőle, hogy a jövő esztendőben mennyi azon összeg, melyet az állam saját jövedelmeiből fedezni nem képes és nem is akként, hogy tagadnók, miszerint, a t. minister ur nem mondotta volna meg nekünk maga is, hogy 32.100,000 frt azon öszszeg, melyet az állam 1885-ben saját jövedelmeiből fedezni nem tud, hanem akként f. ház, ha a költségvetés egyes tételei természeti jelentőségükből kivetkőztetnek és a költségvetés egyes számadatai akként csoportosíttatnak, hogy abból végeredménykép a 18 millió deficitet hozzuk ki és aztán hirdetjük a világnak, hogy ime a magyar állam pénzügyi politikája oly helyzetbe jutott, hogy deficitje nem több mint lí.800,000 frt. Nem én említem ezt, sőt nem is először mondom, de mi nem engedhetjük meg egy alkalommal sem, hogy a pénzügyi politikában meg ne kívánjuk azon őszinteséget, mely a helyzettel számol és nyíltan bevallja ország-világ előtt, hogy mennyi a deficit