Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-27
332 &• orsza^e* Méa deczeinber 1. 1884, semitlsnmsról í. ház, n mint hogy nékem is megvannak c tekintetben a m?gam nézetei. De kettőt eltagadni nem lehet. (Halljuk! tíál'jnk!) Az egyik az, hogy e tan már nagyon mély gyökeret vert a népnek legalsó rétegeiben; a második az, hogy ami fő táplálékát képezi ezen tanoknak és alkalmassá teszi ezeket az eltérjeedésre, az az általános nyomor. T. képviselőház! E jelenség csak más formája annak, a mit külföldön, nevezetesen a nyugoíon észlelhetünk. Itt a mozgó tőke a gyárakat keresi fel, a nagy tőke a gyáraliba van fektetve, sok a gyár és kevés a zsidó; ott tehát a nép a gyárak ellen fordul. Minálunk kevés a gyár, sok a zsidó (Ügy van! a bal- és szélső bal egyes padjain) és sok az ő kezükben a mozgó tőke. Már pedig t. ház, a mozgó tőke ott érvényesül leginkább, ott tudja legjobban kihasználni a helyzetet a maga számára, hol a nyomor igen nagyon elterjedt. És odakiálthatják önök a túloldalról az antijsemitáknak, hogy liberalismus! egyenlőség! De nem bontakozhatnak ki azon felelősség terhe alól, hogy számukra a talajt önök készítették elő. (ügy van! a szélső báloldalon.) Lehet, hogy hullhatott volna abba a talajba másforma mag is, talán jobb, talán rosszabb; de a szántásnak az érdemét önök nem tagadhatják el. Ks t. képviselőház, nálunk is bizonyos tekintetben kedvezőbb a helyzet, annyiban t L, hogy a mozgalom nem olyan nagy, de másrészt sokkal szomorúbb, mert mig a külföldön a mozgalomban csak a gyármunk&s vesz részt, a kis gazda ellenben távol tartja magát attól, nálunk már a parasztgazda is benne van a mozgalomban. T. ház! Nem csoda ez, hiszen a kis gazda is meg van ingatva gazdasági alapjában, a középbirtokos osztály pedig egészen elpusztul. Tudom, hogy ezen középosztályra nézve azon barátaim közül is, kikkel különben egyetértek, többen ellentétes nézetben vannak velem, mégis tartozom őket figyelmeztetni arra, hogy azon osztály, melyet ma gentrynek neveznek, igen nagy érdemeket szerzett magának a haza iránt, (Ugy van! a szélső haloldalon.) Kein szabad felednünk t. ház, hogy ez volt a szabadságnak letéteményese a legnehezebb időkben, hogy az országot annyi csapás között ezer esztendőn ez tartotta fenn. (Ugy fan! a szélső baloldalon.) A szabadság minden igaz barátjának szive valóban csak fájdalommal tekinthet arra, hogy ezen osztály most pusztulásnak indul, mielőtt más osztáíy lépne a helyébe olyan, mely bírjon azon hazaszeretettel és áldozatkészséggel, mely ebben élt. (Elénk éljenzés a szélső baloldalon.) És nemcsak a múltban voltak ezen középosztálynak nagy érdemei, de nagy szerepe van a jövőben is. (Halljuk!) Mert ha arról van szó, hogy helyesen administráljuk Magyarországot és ha gondoskodni akarunk arról, hogy ezen jobb administratio számára legyen elegendő és jól képzett személyzetünk, akkor ezen személyzetet, hogy ugy mondjam, egy hivatalnoki hyerarchiát, máshonnan nem toborozhatjuk, mint ennek a középosztálynak a soraiból. Ilyen személyzet nem fog máshonnanképződni, mert az intelligentia nagy része ehhez az osztályhoz tartozik, de azért is csak ezen osztályból várhatjuk az új erőket, ez vette át apáitól a traditiókat, a századokra visszanyúló tapasztalatokat, a melyek éjien ugy átörököltetnek, mint a testi sajátságok. (Ugy van! a szélső haloldalon,) De t. ház, más feladata is van ennek az osztálynak. Csak ettől lehet ugyanis azt várni, hogy erős társadalmat alkosson és pedig természetesen, nem ugy hogy kasztszerú'leg zárja el magát, hanem hogy felkaroljon mindenkit, a ki jellem és szellemi kiválóságánál fogva ezt megérdemli. Csak ettől az osztálytól lehet várni, hogy erős társadalom keletkezzék Magyarországon, melyre pedig itt sokkal nagyobb szükség van, mint más országban. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Már csak nemzetiségi szempontból is fontos ez. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! En épen u zért nem tudom megérteni Beksies Gusztáv t. képviselőtársam okoskodását,; a ki egy lélekzetre egyet üt a. régi birtokos osztályon és ugyanakkor sajnálkozik azon, hogy nálunk erős középosztály nincsen és hogy nincsen senki, a ki a cultura iránti kötelességet az állam vállairól levenné és magára vállalná. Én is azt hiszem, hogy a társadalom nem erős, de ez azért van, meri a középosztály és a birtokos osztály pusztulásnak indult, kiveszett és mert másrészt oly kötelességeket hárít rá az állam, melyek csak őt magát illethetik. Pl. felhozta a képviselő ur a csángó-kérdést és azt mondta, hogy ime azt is a társadalomnak kellett volna megoldani és most áthárították a kormányra. Megfordítva áll a dolog. A telepítések mindenütt a kormánynak képezik feladatát. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A magyar társadalom itt többet tett, mint kötelessége volt, mert közadakozásból összegyűjtötte az eszközöket, melyek elegendők voltak az átszállításra. Maga a telepítés nem lehet másnak a feladata, mint az államé, különösen nálunk, hol egyrészt 10 millió forint árú állambirtokot, árvereznek cl egy év alatt, másrészt megengedik, hogy pl. Torontálmegyéből ezrével vándoroljanak ki a magyar kkosok és nem tudnak megfelelő darab földet kimutatni, hol keleti véreink megtelepedjenek. (Helyeslés a szélső haló 1 dalon.) Pedig nagyon igaz az, hogy az állam kezében a birtok nemcsak vagyon, hanem egyszersmind hatalmi tényező is. De nemcsak ezt az egyet akarták áthárítani a magyar társadalomra, hanem lefoglalták a társadalom bőkezűségét és lefoglalták ennek az elszegényített társadalomnak egész áldozat képességét esztendőkön keresztül szintén oly feladatra, mely első sorban az államot illetné: a veres kereszt egyletre. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én nagyra.
