Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-27

27. országos ülés deczeinber 1. 188J, 331 máskülönben, a mi czéíjainknak meg nem felel, mert nekünk először is tengeri érdekeink nincsenek olyanok, melyeket védelmeznünk kellene és a melyeknek védelmére akkora áldozatok hozhatók volnának,*más részről pedig nem lehetnek nekünk oly háborúink, hol a döntő csata sorsára a haditengerészet lényegesen közreműködhetnék. Es félek tőle, hogy komoly válságok esetén ezt a tények is igazolni fogják és ki fog tűnni, hogy mindazok az összegek, miket mi a tengerészeire költünk el, nekünk nagyon keveset fognak használni, a kik rá vagyunk utalva, hogy minden ellenséggel szemben a szárazon fogadjuk el a harczot. De maga a szárazföldi hadsereg is vájjon liarczképességre nézve nyert-e valamit? T. ház! A mi egy erős hadsereg életképességének első feltétele volna, a mire oly nagy súlyt fektet a mi század leggenialisabb lángszelleme, I, Napóleon, az egységes közszellem ép ugy hiány zik a mai hadseregünkben ma, a mint hiányzott a múltban. (Igás! Ugy van! a szélső balfelöl.) És ezt a közszellemet nem fogják helyettesíteni azzal, a mi egyedüli elvét képezi a mostani hadseregnek; & disciplinával. De nem is lehet máskép, oly hadsereg, a mely mindenféle népek fiaiból van összeídkotva, oly hadsereg, a mely nagyobb részét a lajtántuli tartományokból ujonezozza, a mely tartományokban megvan már ma is a széthúzó elem, olyan országok hadseregében egységes közszellem nem is fejlődhetik ki soha. A kérdés megoldva csak akkor lesz, ha Magyarország külön fogja választani az őt illető részt, mert akkor legalább mi leszünk biztosítva, hogy egy egységes szellem fog kifejlődni a hadsereg e részéhen és olyan hadsereget fogunk állítani, a melynek fiai a magok szülőföldjét, azt a hazát fogják védelmezni, a melyben születtek, a melyben őseik csontjai porlanak. És mindezzel szemben mit kapunk? Biztosítanak mindenfelől, hogy a béke biztosítva van, ezt emlegetik minduntalan a kortesbeszédektői egész a trónbeszédig. De itt az ideje, kimondani, hogy nekünk a békére önmagára nincs szükségünk, nekünk nem kell a béke azért, hogy elcsenevészszünk, nekünk a béke nem ezéí, hanem csak alkalom arra, hogy kifejleszszük benne szellemi és anyagi erőnket. {Helyeslés szélső bal felöl.) De épen az hiányzik, mert ezen szellemi és anyagi erőnket kifejteni képtelenek vagyunk és a mint eddig folytonosan hangzott a panasz, hogy Magyarországon pang az ipar és kereskedelem, most már ezen panaszba egy új hang is vegyül, a gazdák hangja, a kik szintén egész indokoltan azt emlegetik, hogy tönkre mennek. Eddig némely kételyek támasztattak — a pénzügyminister magit pár év előtt rózsás színben festette a helyzetet — még kételkedhettünk az iparosok panaszának indokoltsága felől, de ma már mindenkinek el kell ismernie, hogy a gazdák sorsa nagyon nyomott és ezt a sorsot sokáig elviselni képtelenek. Egyszerre mennek tönkre ipar-, kereskedelem és a gazdák; nem is lehet az máskép, e há rom a, legszorosabb összefüggésben van egymással, az egyik maga után vonja a másikat és a mint valahol pangani kezd az ipar, ott nem sokára pangani kell magának a gazdaságunk is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Pedig Magyarország e tekintetben a legszerencsésebben situált országok egyike, mintegy hivatva van a természettől arra, hogy itt ipar és gazdaság karöltve emelkedjék. Az országnak egyik részét termékeny rónák képezik, alkalmasak a gazdaságra, másik része sürüen lakott hegyi vidék, melynek völgyeiben szorgalmas, alkalmazkodni tudó, a viszonyokkal megalkudni kész és e mellett takarékos nép lakik. Es ez & nép, t. ház, most mikor itthon megélni képtelen, vándorbotot fog és Amerikába vándorol. Pedig még ott is képes megtakarítani és haza küldi megtakarított feleslegét, sőt munkás válságot idéz elő mindazon vidékeken, hol letelepedik és legyőzi azt az amerikai versenyt a saját hazájában, a mit annyit emlegetnek nálunk. Kétségtelen, hogy le tudná győzni itthon is, annál inkább, mert az amerikai versenynek az egész atlanti óceánon kell átnyúlnia, hogy minket elérhessen. Hanem szorgalommal szorgalmat, munkás kézzel munkás kezet kellene szembeállítani és mindenek felett a viszonyokat olyanokká íenni, hogy azok közt a megélhetés biztosítva legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) | De minálunk maga az állam az, a mely nem hogy I biztosítaná, hanem megtámadja a létnek alapfelj tételeit. (Ugy van! a szélsőbalon.) Pedig az emberek csak azért fogadják el a társadalom nyűgeit, csak azért alakulnak társadalommá, csak azért vonulnak a városokba és nem rengetegekbe, mert a társadalomban rájuk nézve a megélhetés biztosítva van; mert tudják, vagy legalább remélik, hogy a társadalomban mindenki élvezni fogja munkájának gyümölcsét esnem az első rabló fogja azt rá nézve kétségessé tenni. Minálunk pedig az állam az, a ki ennek a munkának gyümölcséből az oroszlánrészt ki akarja venni, (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Es ennek következménye t. ház, az, hogy a nép most már össze kezdi hasonlítani azokat a jótéteményeket, melyeket az államtól vett, azon áldozatokkal, melyeket az államtól vesz, azon áldozatokkal, melyeket az államért hoz. És a kettő közt az összhangot nem találja meg : ennek pedig ismét az a következménye, hogy társadalmi bajaink egyre nőnek és hogy terjed már nálunk is a socialismus. Hogy terjed és terjedésének legfőbb okozója a nyomor, arról bizonyságot tehetnek az itt körülöttünk ülő képviselők, kik ma már külön párttá, antisemita, párttá vannak tömörülve. Lehet bárkinek különféle véleménye az anti42*