Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-27
330 27. ors^ápos ülés <leczeml>r-r 1. 1&84. évben sokkal hosszaik vonal fog az állami kezelési e átmenni, mint volt harmadéve, de igaz az is t. ház, hogy az idén is már sokkal nagyobb hoszszúságú vonal felett rendelkezünk és mégis az évnek ezen elmúlt háromnegyedéi cn az e ezímeni bevétel sokkal kisebb volt, mint a tavalyi esztendőben, mert a tavalyi esztendő' nagy üzlet-eredményét legelső sorban az 1882-iki nagy termésnek kellett tulajdonítani. És ha most tekintetbe veszszük az idei alacsony búzaárakat, akkor nem lehet kilátásunk, hogy a jövő évben nagyobb üzletet producáljunk e tekintetben s nagyobb szállításokat érjünk el, mint a minők voltak az idén. De h;i csak megközelítő képet akarunk magunknak formálni arra nézve, hogy e ezímen miféle bevételekre számíthatunk, akkor tán legegyszerűbb, hogy a múlt egynéhány év üzleti eredményeit kilométerre számítjuk át és tekintetbe veszszük, hogy a jövő évre hány kilométer lesz az állam birtokában, ámbár a közlekedési minister ur mikor néhány nappal ezelőtt arról volt szó, hogy új vonalakat vegyünk át, azt fejtegette, hogy ezen átveendő új vonalak nagyon keveset jövedelmeznek. A múlt évben minden egyes kilométerhossz után átlag véve az államnak 2,668 frt jövedelme volt, jövő évre 4,267 kilométerhossz felett fogunk rendelkezni Ha tehát feltételezzük, hogy a jövedelem annyi lesz mint volt a múltban, akkor összesen 11 és fél millió az, a mire számíthatunk. Tehát még mindég negyedfél millióval kisebb azon összegnél, melyet a pénzíigyminister ur a költségvetésben felvenni jónak látott. És igy még ha nagyon szelíden bíráljuk is meg a várható deficitet, azt hiszem összesen 39- 40 millió körül lesz az, mint a mekkora volt az tavaly. De hát t. ház, én nem akarok igazságtalan lenni és nem akarom ezt a költségvetést csupán annak pénzügyi eredményei szerint ítélni meg. Elismerem annak a felfogásnak jogosultságát, hogy lehetnek esetek, mikor nem az a legjobb költségvetés, a mely legolcsóbb. Elismerem, hogy fordulhatnak elő esetek, mikor fontos kérdések, az ország erejének növelése, a culturális törekvések támogatása szükségessé teszi az áldozatokat még akkor is, hogy ha azok igen nagy súlylyal nehezednek a nemzetre. És én kérdem, vájjon ezek a nagy áldozatok tehát mire kellenek? Beksics képviselőtársam megadta reá aminap a feleletet, azt mondván, hogy culturára. Hát t. ház, én nem akarok kitérni a kérdés elől, meg akarok arra a kérdésre is felelni, hogy vájjon a ministerelnök kabinetje mit tett a magyar eulturáért?még pedig számokkal akarok felelni. A felelősséget a ímdgetekre vonatkozólag ugy hiszem, csak 1876 óta vállalhatja magára és csak azokra nézve tehetjük felelőssé, mert ez volt az első esztendő, i&elynek budgetjét ő állította össze. Ha vizsgáljuk m 1870-iki zárszámadásokat és összevetjük az 1885-iki költségvetéssel, azt fogjuk tapasztalni t. hái-, hogy összes kiadásaink megnövekedtek ezen időre 92 millióval. Mi jutott belőle a culturáru ? Kőútak építésére ma adunk 800,000 frttal többet, mint akkor adtunk; a gazdaság különféle ágainak emelésére, ma adunk 384,000 frttal többet mint akkor. Egy oly egészen a gazdasággal foglalkozó államban abból a 92.000,000-ból, melylyel ma többet áldozunk mint akkor, jut a gazdaság egyes érdekeinek emelésére 384,000 frt. Az ipar és kereskedelem támogatására — holott tudjuk, hogy nálunk az ipart csak most kellene megteremteni, ma 100,000 frttal adunk többet, mint akkor adtunk ; a közoktatásra adunk többet 1.525,000 frttal ; az igazságügyre 1.081,000 frttal, a honvédségre 1.164,000 frttal többet mint akkor. Ha összeszámláljuk ezen összegeket, körülbelül 6 milliónyi kerekösszeget fognak adni. Ez tehát azon összeg, melyet Tisza ministerelnök ur kabinetje a 92.000,000 emelkedésből az ország culturájára juttatott. Ettől a culturától várj a Beksics képviselő ur, mint a hogy magát kifejezte, azt, hogy ?.z orosz hadseregeket a Kárpátoknál meg fogja állítani. [Élénk helyedés a szélső bahm.) De hogy különben mennyi súlyt helyez saját szavaira ő maga is, megmutatja azzal, hogy a galicziai erősségekre megszavazza a milliókat. {Derültség a bal és szélső baloldalon.) T. ház! Azt hiszem, hogy miután a hadsereg feltartóztatásáról van szó, máshol kell keresnünk erőnknek azon növekedését, melyet annyi idő alatt el kellett volna hogy érjünk s ha máshol, más tekintetben vizsgáljuk azt, ho;y vájjon erőnk, & nemzet ereje és hogy ugy mondjam, a nemzet védképességének ereje mennyire ment előre, értem a hadsereg, mennyire lett harczképesebbé, akkor szintén nem találjuk meg az eredményeket, melyek ily súlyos terhekkel, ily súlyos áldozatokkal szemben meg volnának követelhetők. {Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) A hadseregnek egyik részéről, a hadi tengerészeiről, melyről megjegyzem csak a legnagyobb tisztelettel akarok szólani és melynek vitézségét nagy elismeréssel említem fel, egynehány nap előtt maga a közös hadügyminister nagyon sajátságos előterjesztést adott be a delegatiókhoz. (Halljuk!) Kimondotta azt, hogy a haditengerészet azon szervezet mellett, melyben ma fennáll,, melynek főereje a nagy casemattc-hajókra volt fektetve, a czélnak többé meg nem felel; kimondotta azt is, hogy át kell alakítani és a védelmi rendszert egészen a torpedókra kell fektetni. Már ezelőtt két évvel voltam bátor ezen kérdést a t. ház előtt szóba hozni; kifejtettem már akkor » az a meggyőződésem ma is, hogy a hadseregnek tengerészeti része bármily kitűnő legyen is &z.
