Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-26
314 2(i. ers*ágos ttlé# november i9. I SS4. Így történt — és erre különösen felhívom a t. ház figyelmét — Szlavóniával. Szlavóniát feladta először a magyar társadalom, utána kénytelen volt feladni a magyar állam. (Élénk ellmmondások a szélső baloldalon és fölkiáltások: Nem a társadalom, hanem az állam adta föl!) Előbb a magyar társadalom vonult vissza a Drávavonalra, miután a magyar földbirtok legnagyobb részét elvesztette és Horvátországot a magyar cultura vonzóköréből kieresztette, (Élénk helyeslés jolbfelöl) azután visszavonult az állam. így történt ez egyéb téren is. Kimutathatnám, hogy ez történt a magyarosítással. De azt hiszem, ennyi elég. Pedig a magyar társadalomnak voltak fényes tettei, nagy aetiói. Hiszen demoeraticuB átalakulásunk is először társadalmi úton kezdődött, síit többet mondok, a magyar alkotmányt is a társadalom szerezte vissza. De fájdalom, ezzel ugy látszik, kimerült ereje. Ide járult, hogy gyászos izgatások ideges convulsiókra bírták elernyedt izmait. Gyűlölni tanították a magyar társadalmat és az osztályérdekek emlegetése által megbontották egységét és megtörték a liberalismusban való hitét. A kik ezt tették, nem tudták mit cselekesznek. Nem tudták, hogy ha a magyar nemzeti szellemről letörlik az eszmei koloritot, egyszersmind megsebzik a szellemet; nem gondolták meg, hogy lm. képtelenné teszik a nemzeti szellemet a lendületre, képtelenné fogják egyszersmind tenni a nemzeti czélokértvaló lelkesedésre ; és nem gondolták meg, hogy ha ketté törik félszázados haladásunk rugóját, meg kell állnia haladásunknak. (Felkiáltások a szélső balon: Hol?) Aliberalismus volt mindig a haladás rugója, nem csak nálunk, hanem másutt is és nem csak a jelenkorban, hanem minden korban. Azt mondani pedig, hogy a liberalismus már lejárta magát, annyi mint azt állítani, hogy az emberiséget előre hajtó kerék ketté törött. Én, t. ház, elismerem, hogy a liberalismusnak változhatik neve, szerepe, hívhatják óvatos liberalismusnak, (Derültség balfelöl) lehet a neve radicalismus. Más és más szerepe lehet társadalmi, gazdasági és politikai téren. Egy azonban bizonyos t. ház, és ez az, hogy valamint a naprendszerben, ugy az eszmék világában is van egy röperő, a mely e világot előre löki és van egy fékező erő, a mely meggátolja, hogy a lökés hatása túlságos legyen. E két erő eredője a mérsékelt haladás, de ha egyik vagy másik tényező túlsúlyra emelkedik, a természetben katastrophát idéz elő, a politikában pedig forradalmat. E két erő egyensúlyára nekünk szükségünk van ma és szükségünk lesz jövőre is. De mert a liberalismus röpereje korántsem hatott túlságosan, a fékező erő alkalmazása tehát legalább is megállást idéz elő. Az elíengőz ott, a hol nem volt gyors az előremenés, szükségkép visszaesést idéz elő. Ez történt nálunk, ; de nem a kormányon, nem az államban, hanem j igenis a társadalomban. A társadalom e szép democratieus kezdet után visszavonult az osztályok sorompóiba. De legnagyobb szerencsétlenséget az által idézett elő a retrográd irány, hogy alakulóban levő középosztályunkat szerte bontotta, annak természetes elemeit egymástól szerte lökte. És igy t. ház, egyre bátor vagyok felhívni a t. ház figyelmét. (Halljuk!) A szlavophilek azért jósolnak a szláv culturának, a szláv társadalomnak nagy fejlődési képességet, mert a slavismus nem ismer társadalmi osztályokat. A multat illetőleg t. ház, én ebből nem tulajdonítok nagy előnyt a slavismus javára. Hiszen tudjuk, hogy a szabadság, sőt a parlamentnrismus is az osztáívok harezaiból, versenvéből támadott. *•- F «-• De más a jövő. A jövő tekintetében én nagy előnyt tulajdonítok a slavismus javára annak, hogy a slavismus nem ismer társadalmi osztályokat oly értelemben, mint vannak nekünk és vannak a nyugotnak is. Miért? Mert a slavismus meg van mentve attól a veszélytől, hogy társadalmi osztályainak ellentétei kiélesedjenek; meg van mentve at|ól, a mitől a loagyar társadalom megmentve nincsen, de egyáltalában nincsen megmentve a nyugat sem, hogy társadalmi osztályai a múlt harczaiba visszalökessenek. A slavismus tehát a társadalmi béke idején gyorsabban fejlődhetnék, mint a magyar társadalom, az osztályok egymás közti harezai mellett. Hiszen alakuló középosztályunknak ép az lett volna feladata, hogy a társadalmi ellentéteket elsimítsa s megszüntesse majdan még a nemzetiségi ellentéteket is. E keletkező osztályt azonban a retrográd irány pressiója szétporlasztotta. (Mozgás balfelől.) így történt azután a magyar társadalom nagy elernyedése. így hárult át a társadalom vállairól annyi közteher az állam vállaira s igy lett képtelen a magyar társadalom culturmissiójának megoldására. És t. ház, nem is lesz képes mindaddig, a míg középosztály nem alakul a polgárságból, agentryhől, a magyarnemzet színéből, javából és a míg ezen középosztály meg nem szünteti a retrográd irány gyászos következményeit. Sőt t. ház, pénzügyi felvirágozásunk sem lehetséges ilyen középosztály nélkül. Igy tehát maguk a nemzetgazdasági érdekek is követelik a democratieus és liberális eszméket, mert hiszen csak a democratia és a liberalismus elvei szerint fejlődhetik polgárság és csak a liberális és democratieus elv viheti be a középosztályba és onnan a nemzetbe a munka szeretetét és a takarékosságot. Francziaország és Anglia azért oly hatalmasok nemzetgazdaságilag is, mert van fejlett