Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-26

2tí omágofi filé* november 29 Í&S4 313 De habár culturai czélokra, én mégis kérde- | zem most már, miért kellett ennyire emelkedni az államkiadásoknak és itt érek t. ház, egy negatív tényezőhöz, azon negatív tényezőhöz, melyet & t. ellenzék mindig kihagy pénzügyi bírálataiból, következőleg bírálata nem lehet más mint igaz­ságtalan. És t. ház, ez a negatív tényező abból áll, hogy a magyar társadalom nem vesz megfelelő részt a culturalis ezél megoldásában. Nemcsak a közkormányzatnak autonomieus része s az ezzel járó költségek hárulnak át mindinkább az államra, hanem a társadalmi feladatok nagy része is. Ez okozza azután költségvetésünknek rendkívül nagy emelkedését. Hiszen t. ház, végig utazva az orszá­gon, a hol culturai missiót látunk megoldva vagy megkezdve, mindenütt az állam, a kormány kezét pillantjuk meg, az államot, a kormányt látjuk a kő- és vasutakban, a tudománynak és közoktatás­nak emelt épületekben, ezekben a kőemlékekben, a melyek a késő nemzedéknek is hirdetni, fogják a jelen kormány és különösen Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister dicsőségét. (Élénk éljenzés jóbbfélöl.) Hiszen alkotmányos korszakunk kezdete óta, a mi a cultura és a magyarosodás Jterén történt, az legnagyobb részben az államnak és legkisebb részben tulajdonítható a társadalomnak. Komoly és aggasztó jelenség t. ház, ez az antagonismus, a mely a cultura útján előtörekvő állam és a vissza­maradó, az állam nyomásának csak lassan engedő társaság közt van. Mert az állam végre sem lesz képes bármely költségemelkedés mellett pótolni a társadalom minden mulasztását. Pedig t. ház, ha a magyar nemzetnek még van létkérdése, ez többé nem az európai politikai viszonyok kérdése, hanem a cultura kérdése. {Igás ! Ugy van! jobb felől.) Az európai viszonyok részt vehettek a magyar állam új megalakulásában; a magj^ar állam azonban, és ezt t. ház, büszkén mondhatjuk el, megszilárdult már annyira, hogy az európai viszonyoknak bár­mely véletlen alakulása azt többé egykönnyen meg nem bonthatja. Thaly Kálmán: Ne legyünk elbizakodottak! BeksiCS Gusztáv: Épen ezért t. ház, én nem osztozhatom azon általánosan elterjedt véle­ményben, hogy a magyar faj jövője a slavismussal szemben kivívandó győzelemtől függ, egyáltalában nem helyeslem azok eljárását, a kik minden áron fegyveres antagonismust akarnak létrehozni a magyar faj és slavismus között. Ezen antagonismust, ha egyáltalában létezhetik, vagy létezik, ott kell elfogadni, a hol valóban van, t. i. a cultura terén. Ha a slavophileknek sikerülend a szláv nemzeti culturát a szláv népies eszmék és az orthodox val­lás alapján létesíteni, akkor t. ház, nagy ellenzés támad a kelet és nyugat között. A cultura e schismája nagyobb jelentőségű leend a történelem­ben, mint volt a vallásszakadás. Magyarország KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. I. KÖTET. akkor a cultura terén jutua oda, a hol ezelőtt ezer évvel a vallás terén állott A latin, tehát a nyugati, az orthodox, tehát a keleti vallás Magyarországon keresztül csaptak össze és e küzdés jelei még ma is észlelhetők abban, hogy a mig Magyarország­ban az orthodox vallás tért tudott foglalni, nem tudott kevés kivétellel sehol. Most a cultura terén fog ismétlődni ugyanez. A szláv renaissance, a szláv cultura az utóbbi év­tizedekben jelentékeny előhaladásokat tett — nem Horvátországban, mely nem lesz a délslavismus Toskánája, valamint Zágráb nem lesz a keleti slavismus Flórenczévé, hanem ugy a keleti, mint a nyugati slavismusban s különösen a slavismus vezérállamában, Oroszországban. A magyar cultura t. ház, és ezt ismét büsz­kén mondhatjuk el, még ma fölötte áll a szláv cul­turának. De ha a magyar társadalom meg nem sietteti lépteit a haladás útján, akkor t. ház, nem­csak az a veszély fenyeget bennünket, hogy a pénzügyi reorganisatio, mit oly sikeresen kísér­lettünk meg, meghiúsulhat, hanem az is és ez nagyobb baj lesz, hogy a szláv cultura a magyar culturát elérhetné, pedig ennek t. ház, nem sza­bad bekövetkeznie és erős hitem, hogy nem fog bekövetkezni. Ismétlem t. ház, hogy nem az a slavismus veszélyes reánk és talán Európára nézve, mely fegyveres hatalom, hanem az a slavismus, a mely culturai tényező. Az a hó- és jégtömeg sem volt veszélyes, mely az északi sarkon felgyülemlett, mig a dermesztő hideg összetartotta, de midőn a tavasz meleg lehelete érte, özönvíz lett belőle és feltartóztatásukra nem voltak elég magasak az Aipesek, A slavismus óriás tömegei sem veszélye­sek reánk és Európára, mig azt a műveletlenség fagya tartja össze, de mihelyt a cultura melege felolvasztja — és ezen idő közel van — akkor lerobog az özön és addig fog rohanni, mig maga­sabb cultura falába ütközik. Á magyar tárpadalom­tól függ, hogy a Kárpátok vonalán találja meg gátját. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Képes lesz-e megérteni és teljesíteni hiva­tását a magyar társadalom? Lehetséges-e a társa­dalom segítségével az eszmék köveiből, a művelt­ség ragaszából áttörhetetlen falat emelni, azon aetherszerű falat, a mely könnyebb a légnél és mégis áttörhetlenebb bármily sziklatorlasznál? T. ház, a magyar társadalom elernyedtségét semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy az utóbbi idő­ben egy actio sem sikerült társadalmi téren. (Föl­kiáltások jobbfelől: Ez igaz!) Ha a társadalom bele is kezd valamibe, azonnal elfárad és terhét igye­kezik az államra áthárítani. (Fölkiáltások: A csán­gók !) így történt valóban a csángók betelepítésé­vel, igy történt a székely kivándorlással, a mely a magyar keleti missio utján nem nyer társadalmi háttért. 40

Next

/
Thumbnails
Contents