Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-26
308 26. országos 01é» november 29. 1884. Tisza Kálmán ministerelnökur szávai bizonynyal nem biztosíthatják. Nem czélzok ezzel a t. ministerelnök urnak a boszniai oecupatio előtt tett, a tények által megezáfolt nyilatkozataira. Hanem azért nem biztosíthatják szerintem — minden szavahihetőséget mellőzve — mivel azt hiszem, a t. nr'nisterelnök ur maga sincs beavatva a titkos külpolitikába. Következtetem ezt a többség feliratának azon helyéből, mely Magyarországnak Oroszország iránti bizalmatlanságának adott igen sima, igen diplomaticus szavakban kifejezést. E szavak nem csúsztak be a felirati javaslatba a ministerelnök ur tudta és akarata ellenére. Mégis kénytelen volt később a mondottak értelmét elmagyarázni és ez sem levén elég, a király a delegatiók előtt desavouálta a kormány, a felirat felfogását, így vitte bele a t. ministerelnökur pártját, nem az országot, egész Európa színe előtt egy nagy felsülésbe. ismerve a ministerelnök urnak az udvar akarata iránt való feltétlen engedékenységét, csak azt következtethetem az említett tényekből, hogy a ministerelnök ur nem ismeri a titkos külpolitikát, nem ismeri a törvények, a magyar állam méltóságának sérelmére és veszélyére. Továbbá veszélyére a pénzügyi helyzetűek. Mert végre külpolitika és pénzügy elválaszthatatlanul összefüggnek. Nem csak azért, mert a külpolitikának ma. főképen a közgazdasági érdekek megóvása tartozik hatalmi körébe, hanem azért is, mert a bölcs külpolitika számol, számolni is tartozik a financiális állapottal és lehetőséggel. Bécsben ezzel igen keveset törődnek és addig nem lesz nemzeti pénzügyi politikánk, de nem is lesz biztos alapon nyugvó rendezett államháztartásunk, a mig nem leszünk önálló, független állam. (Elénk helyeslés szélső haloldalon,) Lehetetlen, hogy a pénzügy minister ur hosszú parlamentáris és kormányzási gyakorlata folyamán ne tapasztalta, ne érezte volna, ezen igazságot, bár nem várom tőle én, nem várja közülünk senki, hogy nyíltan be is ismerje. De azt várhatjuk tőle, várhatjuk jogosan, hogy az államháztartás helyzetének feltüntetésénél ne leplezgesse a valót. Nagy figyelemmel hallgattam és tanulmányoztam október 25-iki jeles előterjesztését; összehasonlítottam az idézett zárszámadást adataival az 1883-ik évi deficitre nézve, összehasonlítottam a jövő évi költségvetést az ország közállapotaira vonatkozólag tett nyilatkozataival — és sajnálatomra, felfogásáról teljesen eltérő eredményre jutottam. Első sorban, a t. ház engedelmével az í 883-iki zárszámadásra vonatkozólag mondottakra fogok néhány megjegyzést tenni. A pénzügy minister ur exposéja szerint az említett évi kezelési deficit 16 millió frt, mig a zárszámadás 45 milliót tüntet ki. Miként jutott a t. minister ur ezen számítási eredményhez? Az állami számvevőszék levonva a bevételekből mindazon tételeket, mik kölcsönökből erednek, — az eladott államjószágokért hefolyt 5*8 milliót nem — a tényleges deficitet 45.195,167 írtra teszi A pénzügy minister azonban különbséget tesz kölcsönpénz és kölcsönpénz közt. Ugy gondolkozott — mert exposéjában nem mondta ki és nem csekély fáradsággal s némi utánjárással bírtam számítási kulcsát megtalálni—mondom, ugy gondolkozott a minister ur, hogy elég a deficitből némely kölcsöntételeket leütni és mindjárt redukálva van valóságban is. Leütötte tehát a következő tételeket: 8 milliót, a mi apest-zimonyi vasút építésére vétetett kölcsön; 7.648,013 frt a vágvölgyi vasúiért fizetendő csereértékért; 9.489,581 frtot, adósságok törlesztésére felvett kölcsönt; és végre az Í880: VIII. és 1881: IX. és XI. t.-cz. alapján 4 milliót, kincstári utalványok beváltására engedélyezett kölcsönt. Ez összesen 29.137,594 frt; ezt leütve a zárszámadási 45 millióból, 16 millióban állapította meg az 1883-ik évi kezelési deficitet. Nagy szerénytelenség volna, ha a deficit fogalmának értelmezésére nézve vitatkozni meré szelnék a magyar pénzügyministerrel, a ki bő elméleti és gyakorlati tapasztalatainál fogva e téren elsőrendű európai capacitás lehet, hisz igazi deficitminister. De végre csak deficit marad az államkiadások minden olyan része, mely kölcsönökkel fedeztetik. Mert legyen bár egy fedezeti összeg, mely kölcsönből ered, a rendes bevételek közé beállítva, csakhamar felveszi régi természetét, ha például az állam egyszer véletlenül nem kapna kölcsönt. Azt azonban mindenki elismerheti, hogy vasutak építésére, vagy vásárlására fordított kölcsönösszegek levonhatók a deficitből, mert vasutat akkor vesz, akkor épít az állam, ha van rá való pénze. Leütve tehát a zárszámadási deficitből a vasutak vásárlására vagy építésére fordított két tételt, hozzáadva viszont az eladott államjószágokértbefolyt 5*8 milliót, azt találom, hogy az 1883. évi deficit nem ugyan 16 millió frt, mint a t. minister ur feltüntette, hanem valósággal 357a millió, vagyis majdnem annyi, a mennyi az 1875-ikí honmentési évben volt, mielőtt az adóbevételek 64 millióval emeltettek volna. Nem vonom kétségbe a t. pénzügyminister ur őszinteségét előterjesztésében, legyen az bár a politikai derü-szinezés remeke, hisz ő maga is érintette a deficitkiszámítás másik módját, hanem is helyeslőleg. Nem vonom kétségbe, daczára annak, hogy számításai közt kivált egy pont majdnem provokálja a kételyt.
