Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-26
28. or'g&gos ülés Előre bocsátom, hogy a mondandókkal nem vádolom a t. pénzügyminister urat s ha tévedek, szívesen fogadok el helyreigazítást, ámbár szemben a zárszámadási füzetek vonatkozó pontjainak majdnem minden kételyt kizáró világosságával, a tévedésnek alig marad fönn csak halvány valószínűsége is. Az 1883-ik budget-törvényben felhatalmaztátott a minister ur arra, hogy hitelmüvelet utján szerezzen be 4 millió frtot, hasonló mennyiségű kincstári utalványok beváltására. A pénzügyminister ure felhatalmazásnak megfelelt, amennyiben kölcsön vette a 4 milliót, ez az összeg a zárszámadásban az átmeneti bevételek közt el is számoltatik, de ezen összegből kincstári utalványok beváltására az 1883-iki kezelési évben egy garast sem fordított. Sőt mi több, a mint a zárszámadásokhoz tartozó „Részletes jelentés "bői kitűnik, a kincstári utalványokból 1883. végével, a kölcsön daczára 4.239,800 frttal több volt forgalomban, mint az év elején. Ezzel szemben idézem a t. minister ur saját szavait az exposéjäból: „A kedvező eredmény eléretett egyrészt a kiadások elmaradása folytán. Ugyanis bizonyos építkezések nem hajtattak végre, nem oly mérvben, a mint előirányozva volt Ezen kevesebb kiadás 4.200,000 frt." Gondosan átkutattam a zárszámadási füzeteket, de csak azt találom, hogy a minister ur által említett czínien, a beruházásoknál 6. ezímen az előirányzatnál több elköltetett 3.178,967 frttal; az előirányzatnál kevesebb 3.949,908 frttal. Az öszszes megtakarítás építkezéseknél tehát nem 4*2 millió, hanem csak 770,941 frt. Felfogásom szerint nagyon más dolog az, hogy vájjon egy bizonyos összeg megtakarittatott-e építkezéseknél — mert ez lehet valóságos megtakarítás — vagy történik az a bizonyos megtakarítás ngy, hogy egy adósság helyett kaptunk kettőt. Mert a fenforgó esetben nem javult az állammérleg a megtakarítással, hanem romlott 87* millióval, hisz ilyen tekintélyes Összegnek a kamatja terheli az állampénztárt ezen soi disant megtakarítás folytán. így fogom én fel a dolgot, Különösen azt hiszem, lesz szíves a t. minister ur ezen, talán még mindig nem eléggé világos ügyben felvilágosítani, mert ismétlem, nem supponálom, hogy a házat szándékosan féke akarta volna a minister ur vezetni. A minister ur saját szavai szerint az igazság elöl soha sem zárkózik el s én ezt teljességgel el is hiszem. Lehet azonban igazat mondani és mégis a valótól némileg eltérő képet feltüntetni az által, hogy elmondja valaki az igazat, de nem az egészet. Ilyen formán érintette a pénzügyminister ur a jövő évben felveendő kölcsönök ügyét s a pénzügyi bizottság jelentése is elsurran e kérdés fölött. Nagyon érthető, hogy miért. Az állam a jövő évben november 23. 1&S4. 309 ismét nagy összegű kölcsönre szorul, mely kölcsönszükséglet nyilt bevallásával sötét árnyék borult volna a csillogó exposéra. A pénztári készletek — igy mondja a minister ur — megfogytak csak részben fedezett deficitek folytán 177» millióval. A jövő évi előirányzati deficit 117s millió. A rendes bevételek közt kölcsöntörlesztésre fel van véve 107"millió. Apóthitelek 5 millióra tehetők. A minus bevétel a gazdasági válság folytán a magas előirányzatok mellett igen szerényen 5 millióra tehető. Summa summarum, tehát kell kölcsön 50 millió frt. Hiába qualificálja tehát a minister ur helyzetünket kedvezőnek, ha kölcsönökkel, a minden évi adóemelések daczára is örökké csak kölcsönökkel lehet az állam fizető képességét fentartani, mely fizető képesség rögtön megszűnik, mihelyt vége a kölcsönzők igen drága grácziájának. Tudom, hogy az egyelőre nem fog megszűnni és ez a veszély, még nincs ante portás. De azt hiszem, jogom van kimondani azt, hogy az öröm, a mi az exposé eredményei fölött a túloldalon oly zajosan nyilvánult, legalább is korai volt; s hogy ha van oka valakinek fölötte Örvendezni, ugy nem a magyar nemzetnek van, hanem a Eothschildconsortiumnak,melynek új abb, dús börzenyereségre nyilik biztos kilátása. {Igaz! Ugy -van! a szélső baloldalon.) T. ház! A pénzügyminister ur többs-ör említett exposéjában örömmel tapasztalja az egyenes és közvetett adók emelkedését s ezen bevételi emelkedésből, a megváltozott adókulcs daczára, következteti, hogy az anyagi hanyatlás s az általános pangás fölötti panaszaink alaptalanok. Nagy súlyt fektetek a t. minister ur ezen szavaira. Nagy súlyt azért, mert sok függ attól, hogy azon a helyen, melyről az adók emeléséről, a terhek szaporításáról rendelkeznek, rózsaszínben, vagy való igaz színében látják-e az ország helyzetét. Ha a kormány adóbevételeiből az ország prosperitására következtet, vérmes felfogása magával ragadhatja a többséget, a mi oly intézkedéseket vonhat maga után, mik az ország további, a jelenleginél még nagyobb megterheltetésére vezethetnek. Hogy aggodalmam nem alaptalan, csak két körülményre hivatkozom. Egyik az, hogy az 1885 ki költségvetés 104 millióval, vagy az átmeneti kiadás levonásával 3*3 millióval magasabb kiadásokat irányoz elő a folyó évinél. Ebből pedig 5 tárcsa közt megoszló 1*4 millió túlnyomóan személyes járandóságok emelésére javasoltatik fordítani. A másik az, hogy alig jutottak nyilvánosságra a pénzügyminister ur vérmes adatai, már is keringnek hirek a kormány valutarendezési szándékáról. Nem vitatom, sürgős-e a valutarendezés vagy sem. De az tény, hogy a valotarendessés p
