Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-26
306 26- országos Wés vétel nélkül nemcsak nyelvileg, de szellemben h magyarok, ezt eredményezte a helyes népnevelés és azért hiszem, hogy hasonló eszközök alkalmazása mellett szolgálatai a társadalmi béke érdekében is megfelelő sikerre számíthatnak. Nyilvános eszmecsere tárgyát képezi továbbá az állami közigazgatás kérdése is, melynek határozott híve vagyok ugyan, de nem azon indokból, mint ha rendes viszonyok között a jelen törvényhatósági készülék mellett az administratió érdekeit veszélyeztetve látnám: utóbbi időben szerzett személyes tapasztalataim ép az ellenkezőt bizonyítják, de egyrészt azért óhajtom a tisztviselők kineveztetését, mert rendkívüli körülmények beállta esetén csak azon szervezetben lelek biztosítékot, mely egy kézben összpontosítja a közigazgatás összes szálait és ezenfelül maguk a szálak is oly természetűek, hog> r alulról istápra és támogatásra nem szorulván, lefelé megkötve sincsenek — másrészt reményiem, hogy egyidejűleg az állami administratió életbeléptetésével egy fölötte visszás állapot is meg fog,szüntettetni. Ma minden megyében a valódi szükségletnél több a tisztviselő, kik hatáskörük minőségéhez és teendőik mennyiségéhez aránytalanul szerényen vannak javadalmazva; addig pedig, mig a megyei autonómia a tisztvise lők létszámának megállapításánál, habár csak közvetve is befolyást gyakorol, a sok hivatal és csekély fketés közöttj téves arány helyesbítését az állampénztár újabb terheltetése nélkül alig képzelhetni. A megyei politikusok érdekköre szűk korlátok között mozog, rendszerint saját megyéjének határain túl nem terjed; ebből magyarázható, hogy törvényhatóságának érdekeit a közérdekkel azonosítja és utóbbit egyedül akkor véli érvényesültnek, ha megyéjének tárgyi szükségletein kivül személyi igényei is kielégíttetnek. Márpedig kétségtelen, vagy legalább is valószínű, hogy azon esetben, ha ;;z állam az aűministratiót egészben átveszi, a tisztségek felállításánál nem a hivatallal ellátandó személyek száma, hanem a közigazgatás valódi szükséglete lészen mérvadó és ez utón újabb anyagi áldozat nélkül, a tiszti járandóság is emelhető. Legyen szabad végül a közvéleménynek legújabb, nézetem szerint téves, csak is észleletből eredhető felfedezése felett nyilatkoznom. Európa legtöbb államaiban „conservativ szellő lengedez", ezt halljuk és olvassuk mindenütt. T. ház! Á szabadság, a felvilágosodás útjai igen lejtősek, helyenkínt, annyira meredekek, hogy bizonyos pontig haladva, lépteinket ösztönszerűleg mérsékeljük, nehogy a magaslat csúcsára rohamosan felérve, a socialisnms, anarchia és a civilisatio egyéb hasonló szörnyszülöttjeinek felette éles légáramlata oly örvénybe sodorjon, melyből vagy soha, vagy csak kínos küzdelem után bénított tagokkal szabadulhatni. november 28. 18S1. Nem tehát a retrográd irányú folyam iszapját, hanem az észszerű mérséklet intő szavát látom én azon áramlatban, mely egyrészt a legsikeresebbnek bizonyult óvszer a politikai utópiák ellen, másrészt reális tevékenységre serkenti a társadalmat. Franezia-, Angol- és Németország gyarmati politika, külföldi vállalatok által igyekeznek saját köreik figyelmét lekötni és ez által őket legalább egy időre a szédítő magaslattól visszatartani: mi pedig productiv munkásságra, nemzetgazdászati érdekeink emelésére, szóval azon reálpolitikára vagyunk utalva, melyet a nemzet nagy többsége helyeslő szavazatával ismételten szentesített. Hitem, hogy csak az okszerű haladás emez iránya lehet hivatott állami regeneratiónk nagy művét végleg betetőzni. Reményiem, miként ama szellem, mely nehezebb és válságos körülmények között sok ellentétes áramlat daczára kormányképességét sikeresen igazolta, a megújítandó pénzügyi és közgazdasági egyezménynél is hazánk jogosult igényeit a dualismus érdekeivel összhangzatosan érvényre emelendi: és azért minden külső befolyástól menten, egyedül tiszta meggyőződésem benső szózatát követve, az államszervezet működéséhez igényelt eszközöket a jelen kormánynak megszavazom és a költségvetési előirányzatot általában a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {FAénlí helyeslés a jobboldalon.) Enyedi Lukács : T. ház! Midőn először van szerencsém a nemzet jelesei előtt a nemzettanácsban szót emelni, számítok a t. háznak az új tagok iránt eddig is tapasztalt elnézésére, mely elnézést részemről is bátor vagyok igénybe venni és kikérni, (Halljuk! a szélső baloldalon.) A lefolyt tiz évben pénzügyi kormányzatunkat egy erősen kiemelkedő, kfeös vonás jellemzi és ez az optimismus, az optimisraus fokozva az önámításig. Büszke és dicső dolog az egy nemzet erejére alapított bizalom. Mi is bizunk a nemzet erejében, sőt a többségnél jobban bizunk, mert elég erősnek tartjuk a nemzetet egy nagy, a legnagyobb ezél elérésére! Csakhogy a nagy czél elérésére mi ki is jelöljük a választandó nagy eszközöket, mig ellenben a lefolyt tiz év kormányzata csak nagy áldozatokat rótt a nemzetre, ámde az áldozatok elviselhetésére nem képes megteremteni a megfelelő factorokat. Tiz év óta kormányozza a t. ministerelnok ur Magyarországot zavartalan békében. Jövő évi márczius 3-án megünnepelheti megelégedett többsége körében 10 éves jubileumát, melynek örömében azonban a magyar nép túlnyomó többsége aligha fog osztozni. {Igaz! Ugy \ van ! a szélső baloldalon.)
