Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-26

26. orsxágcs Ülés noiember 29. 1884. 3í>3 kén sincs Magyarország ezímere, hanem mindenütt a gr. Tisza Lajos nionogramnrja. (Zajos tetszés balfelől. Mozgás jobbfelől.) Azokat a közadakozás, az älhanhatalom és a jóakarat emelte s azokra egy egyén nem Írhatja fel nevét. (Ugy van! bal/elől.) A hivatalnokokat nem az államhatalom közegeinek tekintik, hanem a kormány és pártja szolgáinak, (ügy van! balfelöl.) Nem fontolják meg, hogy azoknak csak munkájukat fizetik meg, de meggyőződésüket nem vásárolták meg. A kormány kényszerítő eszközöket és elrettentő példákat alkalmaz, hogy a hivatalnokok saját meggyőződésüket ne merjék követni, hanem feltétlenül alárendelt és engedelmes szolgái legyenek a kormány pártjának. (Ugy van! balfelöl.) Ez megbecsteleníti Magyarország hivatalnoki karát és tenyészti azt a corruptiót, a mely a legjobb korteseknekjavadalmazásában nyilvánul. Hiszen az ellenzéki választókra a választások alkalmával ráuszítanak nem csak minden rágalmazót, hanem minden kutyát és a kinek kötelessége volna, hogy az állami törvények megtartását védelmezze: a főispán vezénylete alatt foly az ellenzéki választók ellen a hajsza, anélkül, hogy az elégtételnek és igazságszolgáltatásnak csak reménye is lehetne,; mert sem jog, sem igazság nem édes mindnyájunké, hanem önök saját tulajdonuknak tekintik azt. (ügy van! balfelöl.) Királyi ügyészek a bűnfenyítő feljelentéseket a választási visszaélésekre nézve nem érvényesítik, „ad acta" teszik; a törvényszékek a bűnvádi eljárást megszüntetik, a kihallgatásokat akként vezetik, hogy rzoknak minden eredménye megsemmisíttessék és ha valami eredmény mégis mutatkozik: akkor előáll Magyarország igazságügyministere és a vesztegetőnek a kegyelmet ő Felségénél eszközli ki. (Zajos helyeslés balfelöl. Nagy mozgás jobbfelöl.) De t. ház, az országnak egyik legfontosabb joga, a kiválóbb polgárokat nemességgel és rendjelekkel kitüntetni. És mit látunk? Ezt felhasználják nem csak arra, hogy kitűnő férfiakat jutalmazzanak, hanem választások után, a főbb és áldozatkész kortesek magyar nemességet kapnak,az alsóbb kortesek pedig kisebb-nagyobb rendjelekben részesülnek, (ügy van! balfelöl!) Mind ez t. ház, nem azt bizonyítja-e, hogy a kormány és pártja magát az állam helyébe teszi; confundálja magát az állammal és az állam jogát és hatalmát saját pártja érdekében zsákmányolja ki. (Ugy van! balfelöl.) Megnéztem az 1878—81. évi ország-gyűlés képviselőinek névjegyzékét és több mint negyvenet találtam benne, kik buzgólkodásuk jutalmát vették vagy jutalmakban, vagy kitüntetésekben, vagy a kormány befolyásától függő állásokban; megvizsgáltam az 1881 — 1884. évi képviselők névjegyzékét és több mint 60 at találtam olyat, kik a kormánytól vagy hivatalt, vagy állást vagy kitüntetést kaptak. Mikor a t. házaxt látja, hogy azon képviselő urak hűséges szavazásuk, oda a ló támogatásuk és bölcs hallgatásuk által {Derültség bolfcIM) annyi érdemet tudtak maguknak szerezni: elvész a tehetség és munkásság becse és értéke és felülemelkedik mindezeken a szolgálatkészség értéke, [ügy van! balfelöl) Ha végig tekintünk azon corruptión, mely Magyarországon most már kiváló mértékben el van terjedve, eszünkbe kell jutni, hogy ezelőtt 100 évvel hasonló körülmények voltak más kiadásokban XV. Lajos udvarában. De XV. Lajos udvarában, ha az államhatalomnak meg voltak is az ő kegyenezei, az állam fényében sütkérező Pompadourjai, hamar bekövetkezett a vihar, a mely vihar nem csak a kormányzást, hanem egy egész rendszert annyi ártatlannal együtt sepert el. Most a ki figyelmesen vizsgálja a történteket Európában, láthatja, hogy egy újabb nagy társadalmi forradalom, megrázkódás van készülőben és rendkívül meg fogja ingatni azon országokat, a melyekben a corruptio, a terhek nagysága a népet már a végső elkeseredésig hajtja. Én a ki népemet, hazámat szeretem, a ki nemzetein fenmaradásán munkálkodom és a ki az uralkodó házhoz híí akarok lenni, nem pedig csak hízelgő: nem támogathatok olyan kormánypolitikát, nem szavazhatom meg az olyan kormányzásnak költ-r ség-vetését, mely Magyarországot a válságok estéjén a legnagyobb megrázkódtatásoknak, a biztos veszedelemnek teszi ki. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Rómában is voltak ilyen erkölcsök; de nem ilyen erkölcs tartotta fenn Rómát akkor, mikor az ellenség által megszállt területet árverezték el, hanem a mienkhez hasonló erkölcsei voltak Rómának akkor, mikor római polgárok elkobzott vagyonából saját katonáinak adott osztalékot Suila, Marius és Caesar. Épen ezen corruptionális rendszer nem csak azt kívánja, meg, hogy mi anyagi áldozatokat hozzunk, hanem kívánja, hogy erkölcsi és szellemi áldozatot is hozzunk. Azt akarja, hogy lemondjunk háromszázados törekvéseinkről, mely a, nemzetnek füg getlensége és a haza önállósága volt és hogy ezt elérhessék, elkezdték a puhitásnak hosszúkezű rendszerét alkalmazni, a meghunyászkodást, a szolgai odaadást tanítják az eszmény, az önfeláldozás helyett és a közélet legmagasabb regióiban látjuk ezt ugy megjelenni mintegy véletlenséget, de a melyben rendszer és összeköttetés van. Előbb megtámadják Széchenyit, a ki azt mondta, hogy Magyarország lesz és lerántják; azután becsmérlik Wesselényit, a ki világtalan szemei daczára messzebb látó volt, mint önök és felismerte a panslavismus veszedelmét; megtámadják Kossuth Lajost, a ki a magyar függetlenség netovábbjának eszményítöje és a magyar nemzet egyik epopeajának élő monumentuma. (Élénk éljenzés a szélső bal-