Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-23

88Í 23. eraágot lilái november 25 ISM. viselőtársaim a vita folyamán előterjesztettek. Kötelességem ez annyiban, a mennyiben azon kifogások, melyek a törvényjavaslatra nézve felhozattak, némi tekintetben illetik a pénzügyi bizottságot is, melynek nevében van szerencsémé helyen állani. A t. képviselő urak azon megjegyzései, melyek az adatokra vonatkoznak, azt hiszem, a minister ur adott felvilágosításai folytán elesetteknek tekinthetők. Azonban a felvetett kérdésekre kötelességem egészen nyíltan és határozottan minden egyes pontra nézve válaszolni. (Helyeslés.) Bevezető beszédemben bátor voltam érinteni, hogy a vételár megítélésénél a vasut terheit és részvényeit lehet számításba venni, azonban azon kamatbiztosítási előlegeket, melyeket az állam ezen vasútra adott, nem lehet számításba venni azért, mert az tulajdonkép a fond perdu adatott arra, hogy lehetővé tétessék a vasut létrejövetele. Nem jogi szempontból mondom ezt, mert jogi szempontból feltétlenül joga van az államnak ezen követelés érvényesítésére, hanem tisztán üzleti szempontból fogom fel a kérdést, midőn ezt mondom, anélkül, hogy ebből bármi más következtetést engednék vonatni. Hanem ha méltóztatnak követelni, kötelességem adatokkal szolgálni. 1883 végén tényleg állottak a kamatbiztosítási előlegek a következő tényezőkből. Külön választom, minthogy az ezüst és arany értéket összezavarni nem lehet. Ezüstben volt előleg . . 18.516,825 írt, aranyban 481,738 frt, kamatelőleg utáni kamat . 5.005,751 frt ezüstben, aranyban pedig 108,186 forint Ha tehát a valutára való minden tekintet nélkül ezeket mind összeadjuk, akkor kijő 24- millió 122 ezer forint, tehát 'bors Kálmán t. képviselőtársain adata bizonyos eltéréssel megközelítette a valót a menynyiben igy áll az összeg. De, mondom, én hangsúlyoztam bevezető igénytelen felszólalásomban, hogy nem lehet igy számítani, mert ez esetben meglehetős nagy ősszeg jő ki és e tekintetben akkor mértföldenkint — mert ha mértföídet kivan a képviselő ur, azt is megmondhatom, hogy 51-70 mértföld hosszúságú e vasut — tehát akkor mértföldenkint 1.200,000 forintot fog ezen összeg elérni, igy pedig nem lehet számítani. A mi a kért másik adatot illeti, hogy mikép áll ezen vasut jövedelmezősége, erre vonatkozólag az utóbbi 3 év adatait leszek bátor felsorolni, a melyekből megítélheti a t. ház-, hogy e kérdés hogyan áll. Tudniillik a tiszta jövedelem, tehát mindazon prioritási kamatok leszámítása után, melyekkel e vasut terhelve van, 1881-ben 590,420 forint, 1882-ben 563,660 forint, 1883-ban — ez csak az előirányzat, inert a kezelési számadások most kezeim közt nincsenek — 587,370 forint. Ti hát mint méltóztatnak látni, igen természetes, nagyon messze van e vasut, jelenlegi jövedelmezősége, eltekintve attól, hogy még csak részvényeseinek sem szerzi meg a kamatot, hogy egyáltalában gondolni lehessen arra, hogy a kamatelőlegeknek kamatozása és illetőleg visszafizetése egyáltalában komolyan számításba jöhessen és ez egy okkal több arra nézve, hogy a vételárnál mily megítélés alá esnek ezen kamatelolegek. A mi végre Horánszky t. képviselőtársam azon nyilatkozatát illeti, hogy a 19—20 ezer forintra menő elengedés, a mely a bélyeg és illetékek czímén e vasútnál adatik, a többi vasutaknál nem történik, abban tökéletes igazsága van; sőt abban is egyetértek vele, hogy a mennyiben a czél veszélyeztetése nélkül egyáltalában lehetséges, az állam jövedelmeinek ily módon való csökkentésétől tartózkodnunk kell. De itt kettőn áll a vásár. Ha egyáltalában azt akarjuk, hogy az alföldi vasut megszereztessék, a pénzügyi bizottság nem helyezhet: magát azon álláspontra, hogy ezen 19 ezer forintnyi adónak ki nem alkuvása következtében egyszerűen visszaveti a szerződést, mert maga a tárgyalásokban részt nem vévén, nincs azon helyzetben hogy megítélhesse, mily feltételek közt lehetett volna ezt lealkudni vagy megmenteni. Ennek következtében erre vonatkozólag a pénzügyi bizottság álláspontja nem lehet más, mint kérdést intézni a t. minister úrhoz, a mit, mint a képviselő ur is tudhatja, meg is tett a bizottság, ugy erre nézve, mint arra vonatkozólag, a mit ő felhozott, hogy általában nem lehetett volna-e ezen jövedelmi forrást megmenteni, a mire oly kathegoricuson és határozottan válaszolt a minister ur, ki a tárgyalást folytatta, hogy a pénzügyi bizottság nem vehette magára a felelősséget, hogy ezen összeg miatt a szerződés meghiúsulását provokálja, annál kevésbé, mert nem állhat jót senki, hogy később ezen szerződés talán más alapon is létre fogna jönni. Márpedig a képviselő ur is egyetért velünk abban, hogy minél előbb államosítjuk ezen vasutat, annál nagyobb előny háramlik az államra ugy pénzügyileg, mint forgalmi szempontból, ha nem tekintünk el attól, hogy az arlbergi csatlakozás folytán a minister ur oly óvatos volt, hogy már a megvétel előtt azon felhatalmazást eszközölte ki magának, hogy a most szóban forgó vasut nevében is beszélhetett és határozhatott az arlbergi transitoforgalom megosztásának és tarifáinak megállapításánál. Ez tehát már magában oly előny, melytől a pénzügyi bizottság nem tekinthetett el. A mi pedig azon kifogást illeti, hogy mily állapotban van a pálya maga, erre vonatkozólag \ szintén nem mulasztotta el a pénzügyi bizottság kötelességét, mert a t. minister úrhoz erre nézve is kérdést intézett és az a kellő felvilágosításokat megadta; de már arra csakugyan nem lehet a pénzügyi bizottság hivatva, miszerint egy vételnél egyszerűen kimenjen és helyszíni szemlét tartson, szóval administráljon. E tekintetben már annyi