Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-23

278 28. országéi ülés november 25. 1ÜS4nyában évenként egy millió és 45 ezer forinttal; ha pedig most e terhet, melyet az állam magára vállal, a részvények törlesztésének járulékát is hevévé számítjuk, ez 2 millió 120 ezer frtra rug, tehát évenkint az állam 74 ezer forinttal fizet többet, mint különben fizetne. Ezzel szemben nyeri az állam «zt, hogy a vasútnak tulajdonosa lesz, annak forgalmi politikáját feltétlenül, függetlenül minden beleszólás nélkül irányozza, másfelől annyira kiegészíti a vasúthálózatát, hogy egyfelől a déli vonalokat alimentálja, másfelől ezen hálózat fokozódott jövedelmét is még magasabbra emeli. Ugy hogy ha az állam más eljárást követett volna, La élt volna az engedély-okmányban letett azon joggá], hogy az üzembe vételtől számítva 30 év múlva váltotta volna meg e vonalat: az esetben sem lett volna kedvezőbb helyzetben inától számított 16 év múlva, a mikor az engedély-okmány ezen terminusa bekövetkezik, mintha most történik ez alapon a megváltás. Ennek egyszerű magyarázata az, hogy olyan vasúttal állunk szemben, mely bár részvényeinek jövedelmét nem fedezte ugy mint kellett volna, azonban a legutóbbi időkben folyton fejlődő jövedelemmel birt. Mert ha 1876-ig megyünk vissza, 1876-tól fogva 5 — 600,000 forintot'tesz a jövedeleniszaporulat. Tehát ezen időnyereség által, melylyel a megváltás siettetik, elérünk kettőt: egyfelől korábban lépünk élvezetébe egy vasútnak, mely befolyást gyakorol összes állami vasút hálózatunkra s egyszersmind kulcsot ad nekünk a nemzetközi forgalomra való befolyás tekintetében; másfelől korábban jutunk élvezetébe ezen jövedelmi fokozódásnak, melynek tartósságára nézve biztosítékot nyújt e vasút fekvése, természetesen rendes viszonyokat véve tekintetbe. Egyébiránt a rendes megváltási eljárástól eltér a törvényjavaslat egy lényeges pontban, t. i. hogy míg a többiekre nézve a szelvények illetéke és bélyege nem engedtetett el, itt elengedtetett. Ez 19 — 20,000 frtnyi különbséget tesz. Ennek magyarázata pedig az, hogy a vasúti társulat felhasználva azon fejlődést, mely az alföldi vasút jövedelmezőségében mutatkozott, a szerződés conditio sinequa non-jának a bélyeg- és illetékmentességet tűzte ki. Ebből áll összesen ugy forgalmi, mint pénzügyi tekintetben, a fő vonásokat tekintve, ezen törvényjavaslat jelentősége és czélja. Ezek alapján ajánlom a t. háznak a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra. Gosztonyi Sándor: Mielőtt a törvényjavaslathoz szavazatommal hozzájárulnék, kegyes engedelmével a t. háznak, mint Hódmezővásárhelv varosának képviselője, részint e város népe, részint pedig a vidék lakossága érdekeinek megóvása szempontjából bátorságot veszek magamnak az igen t. minister úrhoz a következő kérdéseket intézni: Van-e tudomása arról, hogy a nagyváradeszéki vasútvonal részén Algyő és Hódmezővásárhely vároa között a tiszai vasúti hídnál, az ártéri süppedékes területen egy 200 méter hosszú fenyőfa-czölöpökre épült fahid áll, mely ámbár a mostani vasúti részvénytársulat által folyton javittatik, mégis oly helyzetben van, hogy azt a magyar államnak tovább megtűrni nem szabad? Nehogy tehát äz eszéki szerencsétlenséghez hasonló katasztrófa következzék be, kérdezem továbbá a t. minister urat: hajlandó-e ezen neheztelt fahidnak mielőbbi eltávolítására és egy szilárd hidnak építésére nézve a terv- és költségkimutatás kapcsában a képviselőházhoz egy javaslatot pótlólag beterjeszteni? Azon esetre pedig, ha ezen kérdés elodáztatnék, nem érezné-e a felelősségsúlyát azon esetben, ha az eszéki szerencsétlenséghez hasonló szerencsétlenség esete következnék be ezen fahidak miatt? Ezek tiszteletteljes kérdéseim. Horánszky Nándor: T. ház! Én részemről a törvényjavaslat intentíójátáltalánosságban helyeslem és elfogadom, mert ez újabbi fejleménye azon vasúti politikának, melyet a t. ház magáévá tett az által, hogy a csekély jövedelmezőségű vasutak államosítása érdekében törvényt alkotott. Minthogy azonban e megváltási szerződés oly feltételt is tartalmaz, melyet részemről még akkor sem fogadhatnék el, ha annak nem teljesítése maga után vonná, hitem szerint nem hosszú időre, e vasút államosításának elodázását; méltóztassanak megengedni, hogy itt az általános vitánál szólaljak fel azon indokból, mert ez egyértelmű a szerződés elfogadásával vagy elvetésével, ugy hogy ha. javaslatomat a t. ház magáévá tenni szíveskednék, azon esetben legalább egyelőre ezen törvényjavaslat tárgyalását a napirendről le kellene venni. Mielőtt azonban a szerződésnek ezen általam jelzett feltételére áttérnék, méltóztassék megengedni, hogy általánosságban egy észrevételt tegyek a törvényjavaslatok előterjesztésére és azoknak indokolására vonatkozólag. (Ealljuk!) Nem csak ez alkalommal, t. ház, de máskor is sokszor azt tapasztaltuk, hogy a t. kormány törvényjavaslatait oly szűk indokolással terjeszti elő, hogy ha csak a képviselők maguknak másfelől és más forrásból meggyőződést és felvilágosítást meríteni fáradságot nem vesznek: maga a javaslat és annak indokolása ugyan teljesen alkalmatlan arra, hogy a képviselő urak a tényállást abból megértsék. Itt van e törvényjavaslat, t. ház, melynek indokolásában meg nem mondatik az sem,hogy ezen vasút hosszahány kilométer, vagy redukálva hány mértföld, hogy eddig a részvényesek az ő részvényeik után az 5%-ot teljes értékben megkapták-e, — mert nem minden társulatnál tör-