Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-23

23. or«uU,os iiiűs no .ember 25. 1SS4. 277 várad-vaskohi helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában és a közlekedésügyi minister jelentését illetőleg. Tibád Antal jegyző (olvassa a bizottság jelentését). Darányi Ignácz előadó: T. ház! A bizottság a nagy várad-vaskohi helyi érdekű vasútra vonatkozó engedélyokmányt vizsgálat alá vette. Ezen helyi érdekű vasútnak építkezési tőkéje 2.200,000 frtot képvisel, tehát 1 kilométerre 20,750 frt esik. Kötelességemnek tartom a bizottság nevében kijelenteni, hogy az 1880: XXXI. t.-cz. 7. §-a alapján ezen helyi érdekű vasút létesítéséhez az engedély-okmány értelmében 150,000 frttal az állam is hozzájárult és ezen hozzájárulás arra van alapítva, hogy ezen helyi érdekű vasút egyik szárnyvonabi által, névszerint azon szárnyvonal által, mely Szombadságnál indul ki, a kincstár is érdekelve van. Ezen állami hozzájárulás fejében azonban gondoskodás történt arról, hogy ezen, különösen a kincstár érdekében levő szárnyvonal igazgatásában a kormánynak befolyás biztosíttassák, a miért is az engedélyokmányban ez iránt alternatív rendelkezés is vétetett fel és intézkedés történt az iránt, hogy ezen, a kincstárt kiválóan érdeklő szárnyvonalnak kiépítése és megnyitása biztosittassék, továbbá, hogy a netán alakítandó részvénytársaság igazgatóságában a kormány egy tagja által képviseltessék. Miután ezen engedélyokmány nem esik az 1880: XXXI. t.-cz. 1. §-ának második bekezdésében foglalt intézkedések alá, illetőleg ahhoz a törvényhozás előleges engedélye nem volt szükséges, mert e vasút a szó szoros értelmében helyi érdekű vasutat képez és az 1880: XXXI. t.-cz. kellékeinek és feltételeinek megfelel, ennélfogva a bizottság nevében kérem a t. házat, hogy a ministeri jelentést méltóztassék tudomásul venni és azt hozzájárulás végett a főrendekkel szokott módon közölni (Helyeslés.) Elnök: Méltóztassanak meghallgatni az engedély-okmányt. Tibád Antal jegyző (olvassa az engedélyokmányt). Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház a közlekedési ministeriumnak a nagyváradvaskohi helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában beadott jelentését az 1880: XXXI. t.-cz. értelmében, tudomásul venni méltóztatik. (Helyeslés.) E határozat átküldetik a főrendiházhoz. Következik a pénzügyi bizottság jelentése az alföld-fiumei vasút vonalainak megváltásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Ha a jelentést felolvasottnak venni méltóztatik, akkor a vitát megnyitom. Az első szó az előadó urat illeti. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Az alföldfiumei vasút nagyvárad-eszéki része 892 km.hoszszú és fekvésénél fogva a magyar államvasutak hálózatának közepére esik, ugy hogy azt négy helyen érinti, nevezetesen Nagyváradon, Csabán, Szabadkán és Dályán. E tényállás eléggé indokolja, hogy ugy forgalmi, mint vasúti politikai szempontból szükséges, hogy e vasúti hálózatra a magyar állam kormányának befolyása legyen és ezt czélozza a törvényjavaslat, mely most a ház asztalán van. A kormány e vasút megváltásánál ugyanazon rendszert követte, mint az első erdélyi és a drávai vasutaknál. Elvállalja t. i. egyfelől a vasút összes terheit, azonban a társulatot magát formailag fentartja esetleges követelésekkel szemben és erre nézve van is egy pont, melyre nézve később bátor leszek nyilatkozni. Másfelől a részvények beváltására bizonyos törlesztés mellett vállalkozik és pedig 60 évre szól a törlesztés, mely az 1886-iki éven kezdődik, a részvényeseknek pedig addig évi 5%-os kamatozást biztosít. A megváltást első sorban nem pénzügyi, hanem nemzetgazdasági és forgalmi politikai szempontok indokolják, mert e vasút befolyást gyakorol egyfelől a délmagyarországi s másfelől a nyugati nemzetközi forgalomra különösen az arlbergí vasút megnyitása következtében. Fontos kérdés tehát, hogy e vasút, mely ugy a belföldi, mint a nemzetközi forgalomra oly nagy befolyást gyakorol, a magyar állam kezébe kerüljön, e szempont volt döntő a vasút megváltására nézve. A mi magát a vasút terheit Illeti, erre nézve méltóztatnak tudni, hogy az egyfelől a részvénytőkéből áll, mely 18.201,400 frtot tesz, másfelől az első kibocsátású prioritások összegéből, mely 19 millióra megy, ide számítva hasonlólag másod kibocsátású 1.706,600 frtnyi elsőbbségi kötvényt, végre a beruházási kölcsönből 1.109,000 frt arany. Ezek a terhek együtt véve képeznek 40 millió és 92 ezer forintot és ez azon teher, melyet az állam elvállalt. Pénzügyi szempontból ez meglehetős nagy összegnek mondható; azonban a megítélés helyességét nem az összeg nyújtja, valamint ezen megítélésnél viszont nem lehet tekintetbe venni azon összegeket, melyeket kamatbiztosítás czímén az állam e vasútnak ép ugy mint más vasutaknak előlegezett; mert ezek a vasút kiépítésének lehetővé tétele szempontjából itélendők meg s általában inkább arra vonatkoztak, hogy lehetővé tegyék e vasút létesítését. Hanem ha tisztán pénzügyi szempontból veszszük is bírálat alá e javaslatot, nézetem szerint leghelyesebb, ha az évi megterheltetés szempontjából állítjuk föl a mérleget. E tekintetben a dolog ugy áli, hogy kaxnatgarantia és előlegezések czímén összesen tartozott ez idő szerint az állam a vasút hitelezői irá-