Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-17

230 17 mzágos älés október 24. 1884. De dicsőítése, mondom, sem volt teljes. A t. képviselő ur ugyanis csak azon részét dicsérte, magasztalta, mely a jogegyenlőségre vonatkozik. Hogy e részben teljesen egyetértek a t. képviselő úrral, azt szükségtelen mondanom. Csak hogy engedje meg, hogy figyelmeztessem, hogy a 48-iki vívmányok nem csak a jogegyenlőséget, nem csak a democratiát jelentik, hanem jelentik egyúttal Magyarországnak önállóságát (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) A 48-iki törvényhozás nem csak szabad polgárokat, hanem szabad országot is akart. (TJgy van! Tetszései szélső baloldalon.) Ez a 48-iki hagyomány. És e hagyománynak mi vagyunk letéteményesei, nem ön és nem önök. (Ugy van! Ugy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Bármit mondjanak szóval, bármit mondjon az előadó ur, bármiként dicsekedjék azzal, hogy ők az igazi 48-asok, e hagyománynak őrei mi vagyunk és meg fogjuk őrizni azt nem csak az idegenek, megfogjuk azt őrizni önök ellen is. (Ugy van! Ugy van! Tetszés a szélső balon.) Meg fogjuk őrizni mindaddig, mig eljön az idő, hogy vagy magunk, vagy ha már nem leszünk, fiaink át fogják azt adni híven, sértetlenül, egy új nemzedéknek, (Zajos tetszésnyilvánítások és taps a szélső baloldalon) át fogják adni az erejének öntudatára felébredt, szabaddá lett nemzetnek. (Zajos helyeslés a szélső balon.) így gondolkodván, természetes, hogy nem fogadhatom el egyikét sem ama válaszfelirati javaslatoknak, melyek más pártoktól erednek, hanem kérem a t. házat, méltóztassék azt fogadni el, melyet barátaim és a magam nevében én adtam be. (Zajos r's hosszantartó éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ezen hosszú és a dolog természete szerint sokféle kérdésre és megjegyzésre szétágazó vita végén, azt hiszem, senki sem fogja tőiéin várni, hogy az ellenem és azon párt ellen, melyhez tartozni szerencsém van, a felszólalt képviselő urak mindenikének megjegyzésére különkülön reflectáljak és nem fogja azok egyike sem az iránta köteles figyelem megsértésének venni, ha ez nem történik. Meg fogja nekem bocsátani a t. előadó ur is, ha nem követem, különben nagy hatást keltett zárszavainak terére sem, mert én t. ház, az öndicsőítésnek sem mint egyén, sem mint pártember barátja nem vagyok. (Helyeslés a baloldalon.) Es ha ',}. f. előadó ur azt fejtegeti, hogy mi az, a mire mi semmi körülmények közt sem volnánk képesek, a mire pedig önök a túloldalon igen is képesek, evvel szemben, t. ház, nincs szavam és nincs válaszom. Mert, hogy mi mindenre volnánk esetleg képesítve, arról ma még nem Ítélhet senki, mert ezt csak a tett mezején lehet bebizonyítani. Arra nézve pedig, hogy önök mire képesek, erről szólani nem szükséges, mert ennek megítélésére az önök tettei elégségesek. (Zajos helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon.) A vita egyes mozzanataival folytatható polémiától ezúttal általában tartózkodni fogok, a mi nem zárja ki azt, hogy itt-ott, hol a tárgy rokonsága magával hozza, egyik-másik képviselő urnak némely megjegyzéseit ne érintsem. De kivételt kell tennem a ministerelnök úrra nézve és pedig különösen mai beszédének azon részével szemben, mely reám, illetőleg a tegnapelőtt köztünk lefolyt intermezzóra vonatkozik. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur kétségbe vonja az én verseczi tudósításaim hitelességét. O azt állítja, hogy az a gyűlés, mely az általam felmutatott szerb nemzeti színű falragaszokkal egybehivatott, csak azon ezélból tartatott, hogy a verseczi összes szerb lakosság a kikindai és a becskereki programra egyike mellett állást foglalj un, hogy az a képviselőválasztási mozgalmakkal már csak azért sem állhatott összefüggésben, mert egybehivatott még mielőtt a választások elrendeltettek volna, hogy annak folytán én nagyon tévedek és félre vagyok vezetve, midőn azt a kormánypárti képviselő kijelölésével összeköttetésbe hozom. A ministerelnök urnak határozottan nincs szerencséje Verseczről nyert értesüléseivel. (Derültség a baloldalon.) Mert azon állításom igazolására, hogy ama bizonyos gyűlésnek — melyről én sohasem állítottam, hogy képviselőjelölés czímén lett összehiva —valódi czélja mégis csak a kormánypárti képviselőjelölés volt, [legyen szabad a következő tényekre hivatkoznom. (Halljuk!) Az ellenzék Verseezen már márczíus utolsó napjaiban szervezkedett és állította fel képviselőjelöltjét, még pedig minden nemzetiségi különválás nélkül. Nem a szerbek külön és a németajkúak külön, de az ellenzéki verseczi polgárok nemzetiségi különbség nélkül alakultak meg és tűzték ki képviselőjelöltjüket. Az ellenzéki szerbek megnyerése egy új kandidatura számára, tehát azoknak egybehivása egy új gyűlésre, az ellenzéknek érdekében nem történhetett. Május 14-én, mint a ministerelnök ur igen helyesen mondja, tartatott meg az a gyűlés, melyre az általam bemutatott falragaszokkal történt a meghívás; és ezen gyűlés fő és vezérszónoka, igaz a nagykikindai programmhoz való csatlakozást ajánlotta, ajánlotta egyúttal az országos pártok közt a kormánypárthoz való csatlakozást és beszéde végén a következőket mondta, a miket bátor leszek a verseczi kormánypárti hetilapból német nyelven felolvasni, nehogy rögtönzött fordításom hűsége kétségbe vonassék (Halljuk !) : „Uebergehend nun auf die in den Kreisen der nichtserbischen Wähler dieser Stadt rüeksichtlieh der Kandidatur eines verdienstvollen Mannes herrschende Stimmung, erlaube ich mir Ihre g. Aufmerksamkeit darauf hinzulenken, dass Herr Alexander von Stojacskovits, gegenwärtigMinisterialrath ím Ministerium des Innera — vor Jahren Bürgermeister der Stadt Werschetz — seitens der