Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-17

17. or&iágos ülés október 24. 1881 2)1 liberalen íviehtserbischen Wählersehaft unserer Stadt als Abgeordneten-Kandidat für die nächste Landtagssession in Aussieht genommen wurde, und dass unsere MitbürgerdeutscherZungeinbestimintester "Weise ihre Absicht kundthaten, in einer gemeinaamen Conferenz Herrn von Stojacskovits zum Abgeordneten Kandidatenzu proclamiren." Ezek után szónok áttért a nevezett képviselőjelölt, most már képviselő ur, érdemeinek jellemzésére és beszédét így végzé: „Nachdem nun Herr Alexander v. Stojacskovits zu wiederholtenmalen in glänzender Weise den Beweis lieferte, dass er keinen Unterschied der Nationaíitäten und Confessionen kennt, dass er auf dem Gebiete, auf welches er übertritt, in einer mit unermüdlichem Fleiss gepaarten Hingebung die Erfüllung seiner Pflicht erblickt, nachdem ferner zahlreiche vitaié Interessen unserer Stadt eines rnächtigen Beschützers bediirfen, derén er aueli in seinem Briefe erwähnt, unsere Yerhältnisse und die Interessen unserer Stadt daher kenut, aber aueh die Kraft begitzt, dieselben zu beschützen und zu fördern, in Ansehung aller dieser Umstände kann ich darüber nicht mehr ím Zweifel sein, dass aueh Sie, meine g. Freunde, bei der deinnäehstigen gemeinsanien Conferenz der Kandidation des Herrn Alexander v. Stojacskovits zustimmen werden.

K Ebből, t. ház, két dolog egészen világos: az egyik az, hogy ezen a gyűlésen, habár a falragaszokon nem ez hirdettetett, mint a gyűlés czíme, kormánypárti jelölt felállítása, illetőleg- megengedem, nem a hivatalos felállítás, de a mellette való hangulatcsínálás mindenesetre a főczél volt. (Helyeslés a baloldalon.) És világos az is, hogy a gyűlés idején ez a jelölés a verseczi polgárok közt már közbeszéd tárgyát képezte, tehát nem lehet mondani, hogy akkora képviselőválasztási mozgalmak még egyáltalában meg nem indultak volna, mert még az is világos, liogy az akkori képviselőjelölt ur e tárgyban a verseczi polgárokkal máilevelezésben állott. Azt hiszem, t. ház, hogy csakugyan igazam volt, mikor megjegyeztem, hogy a ministerelnök ur nem szerenesés Verseczről vett inforoiatióival; és ennek kapcsán csak egy kérdésem van még hozzá. (Halljuk!) Azt, hogy téves informatio által félrevezettetett, nem vehetem rossz néven; megtörténhetik mindenkin, magánembereken, ministereken is; de azután arra kérném a t. ministerelnök urat, hogy midőn ily tárgyakról szól, ne méltóztassék oly általánosságban gyanusítóiag hozzáfűzni azt a megjegyzést: „tudnék én sok mindenfélét elmondani a verseczi választási mozgalmakra!" Ha tud a ministerelnök ur sok mindenfélét a verseczi vagy más választási mozgalmakról elmondani, a miről azt hiszi, hogy akár egyes embernek, akár ennek a pártnak előnyére nem válhatik: akkor mondja meg nyíltan, hogy mi az, hogy a megtámadottaknak lehetőségében álljon magukat védelmezni ; (Zajos helyeslés balfelöl) de igy egy általános mondatot oda vetni, a melynek tartalma és éle iránt senki tisztában nem lehet, bocsánatot kérek, t. ministerelnök ur: ez nemcsak ahhoz a székhez nem méltó, a melyen most ül, de azt hiszem, a bármelyikünk által elfoglalt bármely szerény helyhez sem. (Hosszas és zajos helyeslés balfelöl.) A mi pedig a ministerelnök ur által felhozott azon egy coneret — nem tudom minek nevezzem, vádnak-e vagy ténynek — állítólagos tényt illeti, hogy ezen vegyes szerb értekezletnek a becskereki programmhoz ragaszkodó, tehát túlzó tagjai az ellenzékhez csatlakoztak volna, ezzel szemben bátor vagyok csak arra utalni, a mit ezen egész incidenst tárgyazó megjegyzéseimnek mindj'árt elején mondottam, hogy az ellenzék német és szerb ajkúakból vegyesen már másfél hónappal ezelőtt megalakult volt, még pedig minden nemzetiségi különállás és különválás és minden nem magyar szin használata nélkül. Ezzel, azt hiszem, ezt az incidenst befejezettnek tekinthetem. Áttérve most magára a tárgyra, eltekintve a vitában nagy helyet elfoglaló antisemHismustól, melylyel ez alkalommal foglalkozni nem kívánok, mert ahhoz, a mit e tekintetben megnyitó beszédemben mondottam, hozzá adni valóm nincs, a vitának egyik kimagasló pontját képezte a választási visszaélések contradictorius eljárásban folytatott tárgyalása. A t. ministerelnök ur ezt a themát, megengedem, igen ügyesen, arra a térre vitte, hogy azt mondotta: „hisz visszaélések, különösen pedig vesztegetések és ezzel rokon visszaélések történtek mindkét táborban, az ellenzéken ugy, mint a kormán) párton, e tekintetben tehát ne csináljunk egymásnak szemrehányást". Hát én megengedem, t. ministerelnök ur, hogy ez ugy lehet; megengedem, hogy visszaélések előfordultak ellenzéki választások alkalmával is és fogok erre később még egy megjegyzést tenni; de most előzetesen legyen szabad arra intézni a t. ház figyelmét, hogy van a választási visszaélő seknek egy egész neme, még pedig az, a mely szerintem a mostani választásokat dominálta, mely azoknak azt a kivételes jelleget adta, a melylyel Magyarország parlamenti választásaínak történetében mindenkor emlékezetesek fognak lenni s a mely azután kizárólag a kormánynak, a hatalmon levő pártnak felelősségét terheli: ez a hivatalos hatalommal való visszaélés, a hivatalos pressio. {Zajos felkiáltások balfelöl: Igás! ügy van /) A t. előadó ur, hogy e tekintetben minket megezáfoljon, egy igen elmés arithmetikai játékot, mert egyébnek nem nevezhetem, tár a t. ház elé. Hivatkozik arra, hogy 92 kormánypárti képviselő választatott meg egyhangúlag; hát kinek érdeké-