Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-17

226 17. orsüiígM .lé* október 24. 18S4, Ott van például az ipartörvény tárgyalása. Nem mondom, hogy ez nagyon liberális törvény volna, bizony nem az, de szükséges volt annak megalkotása, mert ha meg nem történik és hagyjuk nőni az agitátiót, talán később, talán mások még érzékenyebben megkötötték volna a szabad ipar elvét. De tény az, hogy e törvény alkotásának minden egyes kérdésében a mi pártunk állott legközelebb a szabadipar elvéhez és az ellenzék volt az, a mely kész lett volna a legszélsőbb coercitiv rendszabályokig elmenni. (Ugyvan! Ugy van! jobbfelöl,) Hogy ezen törvény alkotásakor abba fel nem vettünk oly intézkedéseket, melyek által egyenesen a ezéhrendszer korába lettünk volna visszavetve, az egyedül a szabadelvű párt érdeme. (Igaz! Igaz! jobbfelöl.) Ott van továbbá a középiskolai oktatásról szóló törvény. Közoktatási dolgokban a liberalismus követelését ugy fogták fel mindig, ugy fogták fel a 60-as évek törvényalkotói is, hogy az az állam jogainak és befolyásának s az interconfessionalis oktatásnak érvényt kivan a felekezeti oktatással szemben; ez egyik alapgondolata a középiskolai törvénynek is, és mit láttunk? Azt, hogy a törvényt megalkottuk mi a mérsékelt ellenzék lelkes támogatása mellett s velünk szemben azon párt, mely szereti magát mindenekfelett szabadelvűnek tartani és a mely a 48-ból privilégiumot alkot a maga részére, a merev felekezeti álláspontra helyezkedett] (Ugyvan! Ugy van! jobb felöl. Mozgás a szélső balon.) Azután a múlt országgyűlés utolsó ülésszakában előfordult egy törvényjavaslat, (Halljuk! Halljuk ' jobb felől) amely, habár szerény mérvekben, de mindenesetre előhaladást tartalmazott a liberális irányban, még pedig oly téren, melyen a 60-as és 70-es évek liberalismusa is csak a platonicus kijelentésekkel érte be. Igaz, hogy mikor itt tárgyaltuk, kevés kivétellel még mindnyájan nagyon liberálisak voltunk, sőt a t. ellenzék túl akart tenni rajtunk liberalismus dolgában, a mennyiben kevesel te a javaslatot, de elfogadta mégis. Az felkerült a főrendekhez és ott ismételve megbukott. És mi történt most, t. ház ? Talán a t. ellenzéket valami nagyon lesújtotta a főrendeknek egészen jogukban álló, de a liberalismus szempontjából bizonyosan nem örvendetes elhatározása? (Élénk tetszés jobbfelöl.) Korántsem. Keveseket leszámítva, itt megéljenezte a főrendiház elvető üzenetét, sajtójában megtapsolta, ugy ünnepelték azt, mint a főrendiház független elhatározásának első örvendetes jelét (Igaz! Igaz! jobbfelöl) és az a párt, melynek kebeléből nem rég oly keserű szemrehányások hangzottak felénk a liberalismus nevében, nem késett rögtön a legbensőbb szövetségre lépni azzal a főrendiházi ellenzékkel, mely a mi liberális javaslatunkat megbuktatta. (Ugyvan! Ugy van! jobbfelől.) No már, t. ház, ha valaki azt mondja, hogy neki az egész liberalismus nem kell, ő azt rossznak, károsnak, veszélyesnek tartja, kívánja, hogy azon az utón, melyen idáig jutottunk, már most visszafelé menjünk egy darabot, mert reformjaink elhamarkodottak, hibásak, koraiak voltak; a ki ebből az álláspontból támadja meg a kormányt és pártját liberalismusa miatt — és higyje el a t. ellenzék, hogy e párt sokkal inkább ki van téve a liberalismus bevallott ellenfelei nyilának, mint önök — ezt az álláspontot nem osztom, de megérteni tudom. Valamint meg tudom érteni azt is, hogy ha valaki — mint talán e képviselőház néhány tagja egyénileg joggal teheti — a ki mindig őszintén és következetesen a liberalismus mellett állván, a napi áramlattal, a népszerűséggel nem törődve, alkut nem ismerve, mindig liberális irányban kivan haladni s most ezen kissé ideaíistieus és kissé radicalis álláspontjáról a mai szabadelvű párt előhaladását nem eléggé rohamosnak és gyorsnak tekinti, az ilyen szemrehányásnak értelme van. De olyan párt, mely bennünket bevádolhatna a liberalismus nevében azon jogon, hogy ő liberálisabb, mely kicsinyelhetné azon szolgálatokat, melyeket mi teszünk aszabadelvtíségnek, azon a jogon, hogy ő nagyobbakra képes és elvitathatná tőlünk a mi szabadelvű nevünket azért, hogy magának vindikálja azt: ilyen párt ma Magyarországban nem létezik. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) És ezért joggal utasíthatjuk vissza az önök vádjait. Egy oly korban, a melyben a közszellem kezd elhidegülni a liberalismus iránt, melynek ellenfelei napról-napra szaporodnak, melyben az a két állam, a melytől mi a legtöbb politikai impulsust kapjuk, Ausztria és Németország épen nem liberális pártok által kormányoztatnak, egy oly korban, a melynek a liberalismusnak legszükségesebb, legfontosabb vívmányait már nem megalkotni, hanem csak fejíesztni jutott feladatául, oly ellenzékkel szemben, a melynek egyik része saját keblében is alig tudott az antiliberalis elemekkel megküzdeni s csaknem még a választások előtt kibocsátott manifestumokban kénytelen volt ezeknek concessiókat tenni, mig másik része egy nem liberális párttal nyíltan szövetkezett; oly ellenzékkel szemben, a melynek elkeseredett választási hadjárata semmi egyebet nem eredményezhetett, mint azt, hogy az ő rovásukra megszaporodott számmal jöttek a házba oly pártelemek, a melyek minden liberalismus nyilt ellenfelei, (Igaz! Igaz! jobbfelől) ilyen helyzetben, mondom és ilyen korban egy párt, a mely a szabadelvűség ügyét végkép megrontani nem akarja, nem fog a merész és rohamos aggressió terére lépni, hanem fog — bár azt Mocsáry képviselő ur hibáztatja — megfontoltan haladni és óvatosan alkotni, (Ugy van! jobb-