Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-17

17. országos ölés oktdfcer 24. Is84. 2S=Í t. képviselőtársam, kifejtve, hogy e reform a szabadelvüséggel ellentétben nem áll. Egyébiránt megengedem, hogy itt sokat lehet pro és contra felhozni. Nincs most ideje annak, hogy az ellennézetnek megezáfolásába és eapacitálásába bocsátkozzam; de egy megjegyzést kell tennem azokkal szemben, a kik szemére vetették a ministerelnök urnak és másoknak, hogy nézetüket e részben megváltoztatták. T. ház! Mi e vitában sokat distinguáltunk; beszéltünk arról, hogy mi a különbség a között, ha valaki onnan ide jő, vagy innen oda megy. Hát én bátorkodom kifejezni azon különbséget, mely fenforog azok közt, kik ezelőtt ellenzéki állásukban ellenezték a mandátum meghosszabbítását, most pedig, mint kormány vagy mint kormánypárt azt elfogadni hajlandók és azok közt, a kik ezelőtt mint ellenzék, vagy bármely állásban hozzájárultak ahhoz, most pedig legalább is tartózkodó állást foglalnak el azzal szemben. Á különbség nézetem szerint az, hogy azok, kik most ezen az oldalon ezt a reformot helyeslik, azt megalkotni hajlandók, azok nézetük mellett helyt is állanak és magukat e lépésük minden következményének és felelősségének ki is teszik; mig ellenben oly politikusok, kik ezelőtt á mandátum meghosszabbítását maguk kívánták, kik talán tagjai voltak oly pártnak, mely azt programmjába felvette, vagy részt vettek bizonyos pártonkívüli actióban, melynek czélja volt a mandátum meghosszabbítása érdekében aláírásokat gyűjteni, ha €zek most a kérdés felett javaslatukban csak úgy elcsúsznak, beszédeikben pedig körül záradékolják magukat és eddig egészen ismeretlen föltételekhez kötik beleegyezésüket, ha akkor is, mikor a kérdés concrete felmerül, ily magatartást akarnak követni: azon látszatnak teszik ki magukat, mintha ugy vélekednének, hogy „hiszen a többség megcsinálja nélkülünk is, miért tennők ki magunkat e rendszabály ódiumának a választásokkal szemben?" {Derültség és tetszés jobbfelöl.) Különben erre nézve is azt mondom, hogy örülni fogunk, ha utóbb arról győződünk meg, miszerint a látszat csal. Sűrűn emlegették továbbá a fennforgó társadalmi és gazdasági bajokat, a nélkül azonban, hogy azok orvoslására nézve a nagyobb ellenzéki pártok felirati javaslatai valami egyebet tartalmaznának, mint a mi a felirati bizottság javaslatában is benfoglaltatik. Én e részben csupán két megjegyzésre szorítkozom. Az elsőt illetőleg, azt hiszem, egyetéi-tenek velem a t. háznak mindazon pártjai, a melyek velünk együtt a jogegyenlőség alapján állanak és ez az, hogy mi, kik a többség javaslatát pártoljuk, a létező bajokat, nevezetesen a gazdasági bajokat nem akartuk és nem akarjuk tagadni, habár azokat nem látjuk oly fekete szinbeu, mint a t. ellenzék; hogy mi azok orvoslására mindazt megtenni készek vagyunk, mit a törvényhozás megtehet alapintézményeink sérelme és haladásunk megakasztása nélkül és erre nézve a jó initiativát, bárhonnan jöjjön, készséggel és elfogulatlanul fogadjuk; de arra kérjük a t. ellenzéki pártokat, tartsunk e kérdéstől távol mindent, ami a felekezetek, osztályok vagy fajok közt súrlódásra vezet, tárgyaljuk e kérdéseket a maguk tisztaságában, távol tartva azoktól minden, akár antisemiticus, akár feudális vagy bármi efféle színezetet. Meggyőződésein szerint Magyarországon a létező gazdasági bajok orvoslásának legnagyobb ellensége és akadálya az, ha belőlük faji vagy felekezeti, vagy osztálykérdést csinálunk, mert e bajokat Magyarországon máskép, mint ti jogegyenlőség és társadalmi béke alapján orvosolni soha sem fogjuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Másik megjegyzésem ebből az elsőből folyik. Én azt hiszem, hogy ha oly pártok és oly férfiak, kiket én antisemitismussal vádolni nem akarok, olyan vádakat hangoztatnak, hogy mikor a kormány a felforgató és békerontó törekvések ellen erélylyel lép fel, csak a baj tüneteit orvosolja s a baj mérgét még jobban belehajtja a testbe, vagy azt mondják, hogy ma be van vádolva a közszabadság egy része oly baj ok miatt, melyeket a kormány okozott, vagy hogy az antisemitismus csak ürügy a szabadság- elkobzására: ez — ha nem is vették czélba — a mit szivesen elhiszek, ugy hangzik és az illetők által is bizonyosan úgy is értelmeztetik, mint az ő békerontó, a felekezetek, a társadalom békéje ellen intézett törekvéseik igazolása,. Mert. hiszen az antisemita urak is azt mondják, hogy nekik itt így kell beszélni és a szegény népnek ott künn békétlenkedni kell, mert a kormány nem cselekszi azt, a mit ők akarnak. Mielőtt a többség politikája ellen általánosságban emelt vádakkal foglalkoznám, rá kell térnem még egy tárgyra, mely majdnem valamennyi szónok beszédében említve volt, az állítólagos választási visszaélésekre. (Halljuk í) A t. ellenzék a legkeserűbb szemrehányasokkal halmozott el bennünket és a kormányt és leírásaik auxesise annyira ment, hogy azon eredményre jutottak, miszerint e parlament nem is az igazi népakarat kifejezése, mert a nemzet akarata a választásokra gyakorolt hatósági nyomás által íneghamisittatott. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy is van! Halljuk! Halljtik! a jobboldalon.) T. ház! Nem akarok arra kiterjeszkedni, hogy mily visszaélések kovettettek el a választások alatt ellenzéki részről, habár hogy e részben igen épületes dolgokat lehet felhozni, azt a t. ministerelnök ur és- Horváth Gyula t. képviselőtársam beszédeiben foglalt mutatványokból láthattuk. De tiltikoziioin keli azon sajátságos felfogás ellen, mely az ellenzék visszaéléseit mentegetni