Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-17

g§4 J7- országos ülés október 24. 1884. törekszik s a kormányt és a kormánypártot azokért is és a maga állítólagos visszaéléseiért is felelőssé akarja tenni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Természetes! Élénk derültség.) Hisz maga a t. ellenzék beismeri, hogy pénz bizony költetett ott is, ínég pedig sok és ha el sem ismerné, tudja az egész világ, mert ezek nyilvános tények, hogy sok helyütt érvényesült hatósági pressió a t. ellenzék érdekében is. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hol?) Ismerjük a bírálóbizottságok tárgyalásait, tárgyaltattak a dolgok a lapokban is, az urak maguk igen jól tudják. (Ugy van! a jobboldalon.) De hát feltéve, hogy az illetéktelen befolyásuk nagyobb mérvben a mi győzelmünket segítették volna elő, micsoda eonsequentiát lehet ebből levonni ? A kormánypárt számításom szerint 235 kerületben győzött, ezek közül 94 kerületben — utána számítottam—jelöltje egyhangúlag választatott meg. Mái'ez magában véve jelentékeny bizonyíték, mert oly pártelv mellett, melyet a nemzet valódi többsége perhorreseál, 94 képviselőt minden ellenmondás nélkül megválasztatni nehéz volna. (Mozgás a szélsőbalon. Halljuk.

1 Halljuk! a jobboldalon.) A többi kormánypárti választások közt igen nagy számmal voltak olyanok, melyeknél a kormánypárt túlnyomó többséggel győzött az ellenzék felett, mert az ellenzék úgyszólván csak a zászló becsületeért, ragy taetikai szempontból állított jelöltet. Es viszont, hat űhegyre veszszük a dolgot, az ellenzék oldalán is voltak győzelmek, melyek csekély szavazattöbbséggel és nagy küzdelemmel vívattak ki, ha tehát már egyszer controversálni akarjuk ;;z eredményeket, ezek iránt mi ép oly joggal támaszthatunk kételyeket. Leütve már most ennek fejében bizonyos perezentet, méltóztassék elképzelni, mily csekély azon választások száma, melyeknek eredményéről feltételezhető, hogy valamely illetéktelen befolyás vagy eljárási hiba, által éretett el, bizonyosan nem nagyobb, mint a kérvényekkel megtámadott kormánypárti választások száma. Mert a hol ok volt a panaszra, bizonyára nem is mulasztották el a kérvényezési. Ezeknek száma pedig 15! (Ellenmondás a szélsőbal és baloldalon. Mozgás.) Ha ezen számot nem is állítjuk szembe azon számmal, hogy t. i. hány ellenzéki választás ellen nyújtatott be a mi részünkről kérvény és nem is vonjuk le ezt abból, hanem egyszerűen szembeállítjuk e számot a kormánypárt jelenlegi többségévei, mely azt hiszem 57 : méltóztassanak elgondolni, hogy ha mindezek a választások csakugyan megsemmisíttetnének és valamennyi helyébe ellenzéki képviselő jönne, vájjon változnának-e a pártviszonyok annyira, hogy a képviselőházat jelen alakjában a nemzeti akarat meghamisításának lehetne tekinteni. (Mozgásabal- és szélső baloldalon.) Hogy ha pedig az a vád, hogy ezen parlament a í nemzeti akarat meghamisításán alapul, nem igazolt, a mint, hogy törekedtem kimutatni, hogy nem az, méltóztassanak megbocsátani, igen helytelennek kell tartanom azok eljárását, a kik ezen vádat oly könnyen kikiáltják a világba. Helytelen az alkotmányos szempontból. Megmondom miért. Mert, ha egyszer — mitől isten óvjon — ismét oly idő következnék, hogy az absolut hatalomtól kellene félteni alkotmányunkat és a magyar parlamentnek azon feladat jutna, hogy a hatalommal szemben védelmezze az alkotmányt: vájjon nem hivatkozhatnának-e arra ellenfeleink, miszerint alkotmányos, parlamentáris viszonyok között a magyar ellenzék kijelentette, hogy a magyar parlament többsége nem a nemzeti akarat kifejezése, mit akarsz tehát te többség a nép jogainak hangoztatásával? A te akaratod nem a nemzet akarata, a nemzet valódi akarata az absolutismust akarja? (/Tetszés a jobboldalon. Mozgás.) Es ha továbbá oly beszédeket hallunk, a milyent Horánszky t. képviselő ur mondott és a milyet az ellenzék részéről már többször volt szerencsénk hallani, hogy a politikai függetlenségegyértelmű az ellenzékkel s annak, a ki a, kormány elveit vallja, már ipso facto meggyőződése őszinteségét és önállóságát kétségbe lehet vonni; nem látják-e be, hogy e beszédek a parlamentáris kormányrendszer erkölcsi és észszerűségi alapjait ingatják meg, hogy azoknak logikai következése az anarchiára vagy az absolutismusra vezet; mert ha igaz az, hogy mindazoknak, a kik a kormánypártonvannak, meggyőződésük becsületessége esik kétség alá: akkor parlamentaris módon erkölcsi és észszerű alapon kormányozni lehetetlenség. (Zajon helyeslés jobbfelöl.) Áttérek arra, a mi több ellenzéki szónok részéről a mi pártunk liberalismusáról mondatott. S itt először is Hermán t. képviselőtársam ellen kell fordulnom, (Halljuk!) a ki tegnapi beszédében szellemesen, mint mindig és haragosan, mint mindig, (Derültség) arról az ismeretes souverain kritikai álláspontjáról, a melyről ő a mi Összes politikai törekvéseinket és kultúrai vívmányainkat egy lélekzettel léhaságoknak és haszontalanságoknak jellemzi, (Tetszés jobbfelöl) többek között gúnyjának egész özönét árasztotta reánk, a miért mi merünk az 1848-iki évre hivatkozni, holott még csak nem régen féltünk tőle, mint ördög a tömjéntől. (Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás jobb felől.) Bátor leszek a t. képviselő urnak megmagyarázni ezt a dolgot. Az 1848-iki évszám egy közjogi állapotot jelent és jelent bizonyos belügyi reformokat. Eddig a közjogi kérdés állott előtérben, melynek tekintetében ez a t. oldal a 43 ra hivatkozott, mi nem, mi a 67 re hivatkoztunk. Most ezen közjogi kérdések inkább háttérbe szorultak és a mikre nézve közöttünk egyetértés uralkodott, a szabadelvű belreíormok vannak £ok oldalról meg-