Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-17
17. orsüágos tilás október 24. 18S4. 221 és 48-*rs párt részéről Irányi Dániel, a közjogi alapon álló ellenzék részéről pedig gr. Apponyi t. képviselőtársaim által nyújtattak be, sokkal több eoncrét reformkérdésekre terjeszkednek Id, semhogy azok mindegyikével szemben e zárbeszédem keretében állást foglalhatnék; de mint már bevezető beszédemben jelezni szerencsém volt, nem is tartom az ily kérdések tisztázását a válaszfelirati vita feladatának, E kérdések egynémelyikére velem egy párton lévő képviselőtársaim igen találóan feleltek, vissza kellene élnem a t. ház Türelmével, ha valamennyire refteetálni akarnék. A mi a gr. Apponyi t. képviselőtársam által benyújtott javaslatot illeti, annak mindazon részeihez, a melyek egy követendő politika általános irányára vonatkoznak, mint az én pártom felfogásával is megegyezőkhöz, legnagyobb készséggel hozzájárulok még ahhoz is, a mi ugyanazon javaslatban a főrendiház reformjának elveire nézve mondatik, hogy t. i. a főrendiház olykép reformálandó, „Hogy múló áramlatnak ellentállani tudjon és ha valóban szükséges, a hatalom kezelőinek is ellenszegülhessen. " Ezen elvekre nézve köztünk nézeteltérés nem foroghat fenn, a kérdés itt az elv gyakorlati alkalmazása körül forog és a t. háznak nemsokára módjában lesz erre nézve határozni. Ep ugy osztom mindazt, a mi ezen javaslatban az Ausztriával kötendő kiegyezésre mondatik oly értelemben, hogy annak megkötésénél „gazdaságunk egészséges fejlődését kell biztosítani és megóvni azt az egyoldalúságtól* és továbbá a toldmívelési válság ellen „ezélszerií közgazdasági intézkedések és a hitelügy szervezése szükségesek. Mindezek ilyen vagy másformában kifejezést találtak a bizottság felirati javaslatában is. A t. függetlenségi és 48-as párt javaslatával szemben sokkal kevesebb az érintkezési pont. A régi nagy ellentét, a mely bennünket azon t. párttól a közjogi téren elválaszt, fennáll most is. Ezen kérdés egy egész generátió politikai vitái által teljesen ki van fejtve s az ő álláspontjuk és a mienk teljesen tisztázva. A nemzet ítélhet és itélt is az utolsó választások alkalmával, ugy hogy a függetlenségi elv hívei nem megszaporodva, de megcsökkent számban jöttek vissza e házba. (Ugy van! a jobboldalon.) A miről szólni akarok, az a felirati javaslatoknak némely oly kérdése, a melyek a vita folyamában különösen kidomborodtak, mert mai nap dominálni látszanak a közvéleményt. Mielőtt azonban ezekre reá térnék, említenem kell még egy, a vita alatt benyújtott harmadik javaslatot és rectificálnom kell egyet-mást az elmondottak közül. Szalay Imre és Károly képviselő urak egy külön felirati javaslatot nyújtottak be, a mely azonban az ital-hamisítás elleni intézkedéseken kívül egyéb újat alig tartalmaz. Tartalma nem egyéb, mint eomhinátiója a függetlenségi- és antisemita párt felirati javaslatainak a függetlenségi elv előtérbe állításaival. Erről az elvről már nyilatkoztam és bevezető beszédemben jeleztem a felirati bizottság álláspontját az antisemita felirati javaslatokkal szemben is. Meggyőződésem szerint a beszédek, a melyek az antisemita szónokok részéről tartattak, teljesen alkalmasak voltak arra. hogy a bevezető beszédemben kifejtett felfogásban megerősítsék még a kétkedőket is. (Ugy van! jobbfelöl.) Miért is ezekre a beszédekre annál kevésbé reflectálok ezúttal, mert okban foglalt ama tiltakozásokat, mintha az antisemita párt a jogegyenlőség elvét megsérteni nem akarná, a zsidó vallást nem akarná kifogásolni, mintha felekezet és faj elleni gyűlöletet nem prédikálna, a t. ministerelnök ur közvetlenül előttem már is megezáfolta, nekem tehát egyéb a t. antisemita tirakkal szemben nem marad, minthogy őket arra kérjem, miszerint szüntessék meg már egyszer ezen játékot a fogalmakkal és ha a t. képviselő urak ily politikát folytatni jónak látnak, akkor méltóztassanak elég bátorsággal birni, ezen politikának igazi nevét is elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Gróf Apponyi Albert a váíaszfelirati javaslat azon pontjára nézve, mely külügyekre vonatkozik, bizonyos aggodalmakat fejezett ki. A t. ministerelnök ur kifejtette már a kormány álláspontját ezen kérdésben és azt hiszem, hogy ama nyilatkozat teljesen megnyugtathatta az aggódókat és semmi alapot sem adott oly aggodalmakra sem, minőt később Haviár képviselő ur nyilvánított, mintha viszonyunk Oroszországhoz olyan volna, hogy onnan megtämadtatástól félhetünk. A bizottság szövegezése egyébiránt egészen világos és én azt gondolom, hogy ha a külföldi sajtó erőszakos magyarázatot nem adott volna, itt sem támadtak volna ilyszerü aggodalmak; és ezért csakis arra szorítkozom, hogy a bizottság nevében is visszautasítsam ezen, a külügyekre vonatkozó tétel minden oly értelmezését, mintha az egy harmadik állam ellenében kihívást vagy ellenséges érzületet fejezne ki. A ki szövetségünket Németországgal, annak alapgondolatában helyesli, mint a bizottság teszi, az a békét kívánja; a ki a békét kívánja, az csak örülhet annak, hogy ha ezen szövetségünk béke tendentiájának támogatása más hatalmas állam részéről is biztosíttatik. (Helyeslés jobbfelől.) De természetes az is, hogy miután mind e mellett az alapot, a mely egyúttal a béke vonzerejét gyakorolja más hatalmakra, szövetségünk Németországhoz képezi, a bizottságnak mindenek fölött ezen szövetség változatlanságára kellett súlyt fektetnie. Egy más kifogást Mocsáry Lajos képviselő ur emelt a trónbeszéd és a váíaszfelirati javaslat
