Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-17
17 országos ülés oktolK>r24. 1884. 219 választók". A mint akkor is megjegyeztem, én azon plakátot, a mig itt föl nem mutatták, soha sem láttam: azt, hogy oly szint' papírra volt íiyomva, a milyenen itt láttuk, hibának, helytelennek, rosznak tartottam és tartom. De bocsásson meg gróf Apponyi, ő bizonyosan ép ugy, mint én, nem tudván szerbül, nem értette, hogy mi van azon plakátban é& nem volt felvilágosítva az iránt, hogy minő alkalomból adatott az ki. En a dolognak végére járván, most utólagosan bátor leszek ezt elmondani. Nem tudom, méltőztatik-e parancsolni, hogy felolvassam a plakát tartalmát magyar fordításban, a mely ha jól tudom, a lapokban is már közölve volt. (Halljuk!) A plakát, meg kell ezt j'egyeznem, keltezve van a mi időszámításunk szerint, május 14-dikéről, tehát olyan időről, midőn a választások még kiirva nem voltak és így szól: „Felhívás! A szerb nemzeti párthoz tartozó választók ezennel felhivatnak, hogy vasárnap folyó évi május 18-án, délutáni 3 órakor, a párisi kertben az országgyűlési képviselő választása tárgyában tartandó értekezletre s tanácskozásra teljes számban jőj'jenek össze. Szerb testvérek! A tanácskozásnak tárgya a mi álláspontunknak felvilágosítása a jövő politikai közéletünk tekintetében. Most jött az idő, hogy nemzetünk jobbés boldogabb jövőjét megállapítsuk. Ennél fogva jöjjetek, szerb testvérek, minél nagyob számban össze az értekezletre és tanácskozásra" ! Igen jól méltóztatnak mindnyájan tudni, hogy ez év tavaszán szerbajkú polgártársaink egy része egy nagykikindai programmot fogadott el, a mely a Miletics-féle politikával való szakítást involvál, holott a másik rész a becskereki programúi alapján maradt. Ugyan e felett határoztak Verseezen is szerbajkú honfitársaink. A verseczi szerbek többsége a Miletics-féle irányzattal szakító nagykikindai programmot fogadta el, kisebbsége megmaradt a becskereki programm alapján és ezen kisebbség azon értekezletet ott is hagyta. Midőn azután a választási időszak elkövetkezett, a nagykikindai, tehát a nem Mileties-irányzatú programmot elfogadó szerbek szavaztak a most megválasztott képviselőre, a Miletics-féle nagy-becskereki programmot vallók pedig szavaztak az ellenjelöltre, Ez uraim azon plakátunmak.... (Felkiáltások a baloldalon: Még más is!) Látom, hogy van valami... Ugron Ákos: Van! Tisza Kálmán ministerelnök: Ha tetszik, tudok én Verseczről még sokat beszélni, de nem tartom ide valónak. Gróf Apponyi Albert: Én is nagyon sokat! Tisza Kálmán ministerelnök : Ezen plakátum történetét előadni szükségesnek tartottam. És én legalább nagyon szeretném, ha sikerülne gróf Apponyi Albertet meggyőznöm arról, hogy bizony az igaz, néha a tudósítások félrevezetik a kormányokat, de ugyancsak a tudósítások félrevezetik néha a népbarátot is, bármily jóhiszemű legyen. (Nagy derültség a jobboldalon,) T. képviselőház! Egy képviselő nr a múlt napokban nyilvánította, hogy ő a ház bizottsága által benyújtott felirati javaslatot nem fogadja el azért, mert az bizalmat fejez ki a kormány iránt és nem fogadja el másodszor azért, mert azon részében is, mely programm, nincs benne mindaz, a mit ő azon programmban látni szeretne. Hogy ne legyen bizalma a kormány iránt, élihez minden képviselőnek teljes joga van ; hogy azután el ne fogadjon egy válaszfelirati javaslatot, mely bizalmat fejez ki a kormány iránt, ez annak egyszerű logicai következése. He egyet — egészen őszintén szólva — nem egészen értek és ez az, hogy midőn a képviselő ur a programm hiányait kiemeli és ezzel szemben egy másik válaszfelirati javaslatot, mint szerinte igen jót, elfogad : a bizottság javaslatának olyan hiányai iránt is fejezi ki megelégedetlenségét, melyek, ha jól tudom, mindegyik felirati javaslatban megvannak. Például egyik hiányául a többség válaszfelirati javaslatának azt hozz;-, föl, miért nem említi, ha, a mint ő monda, örök bébe van, hogy s lefegyverzés utján kell. elhárítani a deficitet. Én, t, ház, ezt ezen feliratok egyikében sem látom benne: de azt hiszem, bele nem is vehető, mert részemről bizonyosan, ép ugy mint bárki — vagy közelebbről érezve a. bajt, talán jobban, mint sok más — igen fogok örülni azon, ha Európa hatalmai ez irányban egyszer egyhangúlag megállapodásra jöhetnek ; de minthogy ezzel aligha a képviseli) ur is biztathatja magát és biztathat minket; nem tartom semmi szempontból sem helyeselhetőnek annak a követelését, hogy mi azonban addig is, mig mások tennék, tegyük ezt meg ; (Tetszés jobbfélöl) mert még a béke fentartásának is egyik biztosítéka abban van, ha mindenki tudja, hogy ha valaki bennünket bántani akarna, módunkban van vele éreztetni, hogy megbánja szándékát. (Helyeslés jobbfelöl.) Egy képviselő felemlítette azt is, hogy milyen lehet az a liberalismus, a mely egyesíteni tudja Horvát Boldizsárt, Sennyey bárót és Tisza Kálmánt 1 (Halljuk!) Nem releválnám e passust, ha egy oly ember nem lenne benne megnevezve, ki e házban jelen nincs. (Halljuk 1 . Halljuk!) En, t, ház, azokhoz tartozom, kiknek meggyőződése — ha a politikát nem személyes politikának tekinti valaki, legyen az liberális, liberálisabb vagy conservativ — hogy ők egyetérthetnek a köztük levő minden különbségek daczára, a közéletnek fontos, praegnáns, az ország érdekében gyors megoldást követelő bizonyos kérdéseire nézve; és épen ezért, a nélkül, hogy minden
