Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-17
218 17- országos ülés október 24. 1884 Komlóssy Ferencz: Nagyon mulattató! (Elénk felkiáltások jöbbfelöl: Rendre! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: Az igen tisztelt urak, elkezdve a római elassicusokon, hivatkoznak irodalmi nagy tekintélyekre és mellesleg megjegyzem, hihetőleg nyelvhiba volt, közülük egyik képviselő ur megtette Shakespeart nemcsak antisemitának, hanem német Írónak. {Derültség.) Én uraim, ezen nagy tudományos apparátussal szemben [Derültség a jobboldalon) nem fogom hasonlóval, nevek hosszú sorának elmondásával fárasztani a t. házat, liánéra olvassák el azok a képviseli! urak, hogy vájjon a római korban, midőn a kereszténység kezdődött, ugyan miként gondolkoztak róluk Kómának közbe-közbe legjobb császárjai? S menjünk tovább. Később— ismét az óés a középkorban — nem-e a legjelesebb férfiak küzdöttek-e egymás ellen a legkíméletlenebbül ? Nem akarok arról beszélni, hogy hogyan irtak katholikus irók a protestánsokról. De nézzék meg, Skótiában egy nagy ember, igazi nagy ember, John Knox, miket mondott nemcsak a katholikusokról, hanem még az anglikánusokról is. És nézzék ine^, mi módon, minő fegyverekkel, minő szavakkal küzdöttek egymással még csak a lutheránusok és reformátusok is. Es nézzék meg, hogy a felekezetek iránti türelméről régen híres magyar törvényhozásban is a lutherani comburantur-t irták a törvénybe. (Felkiáltások a szélső baloldal felől! Elég vonz volt! Derültség a jobboldalon.) Nézzék meg mindezt és ha mindezt helyesnek találják : akkor igenis lehet joggal idézniük azokat, miket azon korból az izraeliták vagy zsidók ellen irtak. (Ugy von! ügy van! Tetszés a jobboldalon.) De ha ezt nem találják helyesnek és ha nem akarnak ama sötét századok példáján indulni, jogosan nem lehet ezekkel szemben is azon példákat idézni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon) Arra pedig határozottan kérem — egyébhez nincs jogom — hogy egy Eötvösnek, egy Széchenyinek, egy Köleseynek, kik egész életökben a, felvilágosodást hirdették, hagyjanak sírj okban békét. (Zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Jó, hogy tudják, hogy nem állhatnak ők itt elő, mert az en f szavam suttogás azon menydörgéshez képest,melylyel ők fejükhöz vágnák idézeteiket. (Hosszantartó zajos tetszésnyilvánítások és helyeslés a jobboldalon.) A képviselő urak — és ezzel ezen themával végezni akarok — felzúdultak, mikor valaki azt mondta erről az oldalról, hogy önök üldözik a zsidót, üldözik a fajt, üldözik a felekezetet; felzúdultak, hogy dehogy üldözik! Közülük az egyik aztán feláll és elmagyarázza annak a fajnak alárendelt természetét; a másik elmagyarázza annak a hitfelekezetnek bűnös tanait; a harmadik | — mint már említem — statistikai adatokat hoz- I ván fel a bűnöknek csak bizonyos neméről, nem j oda concludál, hogy a bűnöst, hanem hogy a fajt kell üldözni, a melyhez tartozik. Vájjon van-e ezek után önöknek joguk az üldözési szándékot tagadni ? Nincs, mert saját szónoklataik szavai lerontják a tiltakozást, melyet közbevetettek, (ügy van! ügy van! jobbfelöl.) És* mentegetőzhetnek, hogy sohasem szólították föl tettlegességre a népet, mentegetőzhetnek, de vájjon, ha azt hallja a viszonyokat kellőleg nem ismerhető nép, ha, hál" istennek nincs is legnagyobb részében az országnak ugy elszegényedve, mint önök hirdetik és ha oly helyekről is lehet példát eleget mondani, hol van zsidó a faluban és a hol egy-egy évben pár száz holdat tud megvásárolni községbeli volt úrbéres ember; de ha ily helyeken is azt hallják: sorsod azért nem jobb, mert zsidó van az országban, zsidó, a ki folyton csak azon töri a fejét, hogyan tehessen téged tönkre ..... (Közbeszólások a bal- és szélsőbal egyes padjairól: Ugy van! Ugy van!) Nincs ugy. De az ily beszédeknek nem természetes következése-e azután az, a mit fegyveres erővel kellett néhol leverni ? (Ugy van! jobbfelől) és helyesnek, illőnek találják önök azt az embert, a ki különben nem volna elégedetlen sorsával, ily nyilatkozatokkal a bajba belekergetni és aztán a bajban bennehagy ni? (Elénk helyeslés jobboldalon.) Mint mondám, t, ház, szavaim értelmének helyreigazítása végett és személyes kérdésben is lehetett volna szót kérnem. Ez irányban kívánok most röviden nyilatkozni. (Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy azt, a mit egy képviselő ur szememre hányt, hogy én az egész független és 48-as pártot, vagy csak őt is azzal vádoltam volna, hogy az ellenkező párthoz tartozók búzáját lekaszáltatta, vagy anonym-levelekkel fenyegetőzött : soha sem tettem. Hivatkozom e részben mindenkire, a ki beszédemet hallotta. Még azt sem tettem, hogy az őt megválasztott -— mint ö monda, 1360 választót ezzel vádoltam volna. De mondtam azt, a mit ő sem tagadott, hogy ily fenyegetések és ily kihágások történtek. Ez irányban tehát a képviselő urnak ellenemben szemrehányást tevőleg felszólalni semmi indoka nem volt. Megjegyzem ezt pedig azért, mert nem szeretem, ha mások teszik és nem fogadhatom el a magam részéről, hogy a házban ülő bármely párt általánosságban ily váddal sujtassék. A másik azon kis intermezzóra vonatkozik, mely gróf Apponyi igen t. képviselő ur és köztem a múlt napokban lefolyt. Igen jól méltóztatnak tudni, hogy az igen t. képviselő ur, mikor az én általam mondottakat alaptalanoknak nyilvánította és ebben én szavának készséggel hittem és hiszek, ugyanakkor egy szerb nemzeti szinfí plakátot tett le a ház asztalára, szórói-szóra mondván, hogy: „ezen plakát által az aztán megválasztott kormánypárti képviselő candidálására hivattak össze a
