Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-17

21* 17. omágm m*s október 24. ISS4. A virilisták közt ésaz ügy vért i karban sok helyt,, az orvosok között pedig már most is majd mindenütt túlsúlyban van a zsidóság; mig a zsidógyerekek elárasztják iskoláinkat, holott ezek alapításában a zsidó tőke teljesen hiányzik és igycsak ezzel is nagyobb erejük van köztünk nemzetölő munkájukmik folytatására. Igenis, alapított az ő számukra iskolákat Bethen Gábor, Pázmány Péter és a magyar állam! Sokan vannak a közhivataloknál és a szellemi munka minden terén is évről-évre nem számtani, hanem mértani arányban terjednek. Szóval, a mely ágában a polgári életűek fárasztó munka nélkül, bizonyos haszon, tisztesség, befolyás, előmenetel és meggazdagodás remélhető, a zsidóság mindenütt ott van ; a jövedelmező pályákat, meglepi, mint sáskasereg a virágos rétet, mint a seregély madár az érő cseresnyét. Csak egyet nem szeret, nem keres: a kapa- és kasza nyelét, az eke szarvát. Ezt nekünk magyaroknak és más népeinknek hagyja. És ha ily számtalan tény sem nyitja fel a t. ház és a zsidó-pajtások szemeit és füleit, szemeik lehetnek, de nem a látásra és füleik is, de nem a hallásra. Ezért él az antisemitismus Magyarországon, él minden művelt népnél s minden ne:ii zsidók kebelében, a kiknek szíve érez és feje gondolkodik. (Igás! Ugy van! a bal- és szélsőbal különböző padjairól.) A ki nem dolgozik, ne is egyék, mondja az apostol, a miben az ellenkezője is benfoglaltatik, t. i. az, hogy a ki dolgozik, az egyék is; de a jelenlegi csendes zsidó rémuralom alatt, a kik nem dolgoznak, esznek, a kik dolgoznak, vesznek; s a rabszolgák sorsa nem volt oly gyötrelmes, mint a magyar köznépé, melyet irgalmatlanul zsákmányol ki az egyenesen tmberkinzáson alapuló zsidó uralom, (Igaz! ügy van! a bal- és szélsőbal némely padjairól.) És hogy mily éktelen a zsidók hatalma, mutatja az, hogy mig Németországban már azt a kívánságot pendítették meg, — igaz, hogy egészségi szempont leple alatt — hogy a hadsereg tagjai cireumcisiónak — zsidó keresztségnek — vettessenek alá. . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék oly kifejezést használni, mely a parlamenti illemmel megfér. (Helyeslés jobbfelöl. Közbeszólások a bal- és szélsőbal különböző padjairól: Mondd héberül!) BáCZ Géza: Megvallom,azsidó-keresztséget elmondani nem lehet. Elnök: Kérem, ne tessék az én szavaimr.i refieetálni, mert azt tiltják a házszabályok. (Helyeslés jobbfelöl.) Hácz Géza: A zsidó Bródy lapjában követeli a zsidóság nevében, hogy engedjük át nekik a tért, Mezei Ernő pedig ezen a helyen szólított fel minket a kivándorlásra, És vájjon nem tanusj kodik-e a hatalom bírásának teljes öntudatáról, hogy a „Pester Lloyd" vezérezikkben vágja szemünk közé, hogy a zsidóság Tisza-Eszlárt a magyarnak soha el nem felejti. {Közbeszólás az antisemita padokról; Még ők fenyegetnek!) De nem látjuk-e, hogy a zsidónak minden szabad, szabad irniok a főpapság és főuraiuk, a gentry és polgárság, szóval minden és mindenki ellen; szabad porba tiporniok legszentebb nemzeti intézményeinket; szabad subventionált lapjukban „búnesináló bandának" nevezni a törvényszéket, frakkos gézengúzoknak az egész közigazgatási tisztikart és uri ripőköknek a magyar középosztály tagjait; (Közbeszólások a bal- és szélsőbal némely padjairól: Gyalázat 1) szabad kiadniok lapot, mely folyton azt hirdeti,hogy csak a tricot után való törekvés a valódi eszmény, csak házasságtörés, nocsábítás, fajtalanság az, a mi boldo'dt. És hiába való e lap ellen a családapáknak még a nyilvánosság terén történt felszólalása is. Látjuk tehát, hogy még a kormány sem mer fellépni a zsidók ellen; noha másutt, mint például Ausztriában is, belátja a kormány a zsidóság veszélyes működését, máskülönben nem látná szükségesnek az „Alliance IsraeliteUniverselle''nek, ezen a jótékonyság czímén a kereszténység 8 a fennálló társadalom ellen aknamunkát folytató s az egész világra kiterjedő központi irodának lapját Ausztriából kitiltani. Jogegyenlőség ez, t. ház, melyben mi keresztények a zsidósággal szemben vagyunk? Nem látjuk-e mindezekből sokkal inkább azt, hogy itt az ország közerőinek egyenlőtlen versenye folyik? Ez nem jogegyenlőség, t. ház, hanem joguralmi roppant túlsúly. Nem szabad verseny, hanem a küzdőknek a versenytérről teljes leszorítása. És nem azt mutatják-e ezek a mi viszonyaink, hogy a zsidó túlsúly és versenyképesség ránk nézve nemzeti fenyegetés, valóságos „lenni vagy nem lenni" kérdése, a melynek ellenében mindenek előtt a törvényhozás utján kell védekeznünk. Mit mondjak végül azon vádra, hogy mi nem állunk a-i erkölcs alapján? Elismerjük és tudjuk mi, t. ház, hogy igaz, amit nagy költőnk mondott: „Minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs" és mivel ezt tartjuk: épen azért kelünk védelmére a tiszta erkölcsnek, melyet a talmudi er kölesnek invasiója szintén megrontással fenyeget. Mert hát nem mételyező-e a társadalomra, hogy a zsidósajtó minden gazemberből eszményi alakot rajzol, költői fénynyel borítja s igy mintegy követésre méltónak mutatja be. De még ma-holnap t. ház, a bűnesetek kiderítésénél megdűl a régi mondás érvénye, hogy „keresd az asszonyt" és ez a jelszó fog a vétkesnek nyomára vezetni: keresd a zsidót! Méltóztassék, t. ház, meggondolni, hogy az ecsetelt viszonyok s a zsidóság, melynek száma nálunk a külfölddel összehasonlítva túlságosan