Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-17

17, orsíiffls illéi rttóberíH, 18S4 915 tettem, elenyészőleg kevés, csak egy csekély la­pocska azon sötét könyvből, melyben a zsidóság borzalom és átokterjesztő szereplése történetének adatait egybegyűjteni lehetne. Ámde kérdem, t. ház, mit bizonyít egyfelől az, hogy a zsidóság minden időben, minden ország­ban, minden helyzetben megőrizte s gyakorolta régi bűneit és mit bizonyít másfelől a zsidó tizei­nek ellen föltámadt visszahatásnak, az antisemitis­líiusnak, oly hosszú évszázados élete ? Azt-e,hogye mozgalom egészségtelen, concret alap nélkül való és nem-e inkább az ellenkezőjét 1 ? Kern hozható-e fel a mi álláspontunk igazolására, hogy csaknem minden államban megindulta zsidóellenes reaetió? Nem ismerik-e az Oroszországban nem rég lefolyt zsidózavargások okait 1 Hol a vérig zaklatott s a zsidók által végső nyomorra juttatott nép halált megvető elkeseredésében vérszívói sanyargatását már tovább tűrni képtelen, kivándorlásra kény­szerítette e fajzatot, pedig ott megdűl azon reáfogás, hogy az orosz népet is lazíthatták és bujtogathat­ták, mert ott sem szabad szó, sem szabad sajtó nincs. Vagy kikerülte volna-e Németországban a t, ház figyelmét a világ legműveltebb államában lefolyó zsidóellenes mozgalom? Talán ők is tévúton jár­nak, midőn az őket fenyegető vészt a zsidóság ter­jedésében találták föl ? Hát Francziaország, hol szintén megindult a mozgalom a zsidók növekvő uralma ellen, mely ott is körmei közt tartja az or­szág összes pénzintézeteit. Pedig ez nevetséges, t. ház. Mert a népes Francziaorszagban összevéve is kevesebb zsidó lakik, mint nálunk egyedül Buda pesten. Olaszországban, sőt Angliában is akadnak szellemek, melyek örömmel üdvözlik azantisemiti­cus mozgalmat, mert ott. is sejtelmével birnak a veszélynek, melyet a zsidóság méhében hordoz. A mi már azt illeti, t. ház, hogy mi nem ál­lunk a jogegyenlőségi és a keresztény erkölcsi elvek alapján, valóban csak csodálni és mélyen fájlalni tudom, hogy oly kitűnő férfiak is, mint a t. előadó ur és a ki e tekintetben ő hozzá csatla­kozott, gr. Apponyi, erre a minden tartalmat nél­külöző kárhoztatásra voltak képesek magukat ra­gadtatni. Szappanbuborék ez az o fegyverük, t. ház, melyre mi csak az igazságnak egy lehelletét fúj­juk és elpattan az, mutatva üres voltát. (Helyeslés a bal- és szélsőbal különböző padjain.) Már Aristoteles szerint is, t. ház, az egyen­lőség igazságos, de nem feltétlenül, hanem csak az egyenlőkre nézve, az egyenlőtlenség is igaz­ságos egyenlőtlenekre nézve. Kérdem azonban, mire tanított minket a zsi­dók egyenjogúságának kimondása óta szerzett 17 évi tapasztalás? Megadtuk a zsidóságnak 17 évvel ezelőtt a jogegyenlőséget és íme, ma már ott állunk, hogy mig a zsidóság gyarapodása a tető­ponton áll: addig a legalsó fokra kezd sülyedni a volt nemeg, közép és kisbirtokos osztály. A hiszé­keny, jószívű magyar köznép addig bízott zsidó barátjában s addig szövetkezett, barátkozott vele, mig az mindenéből kiforgatta és házába ő ült bele. Ugyanezt tapasztaljuk hazánk nem magyarajka lakosságánál. így a tót és oláh nép között is nagy pusztítást tett a zsidó-korcsma és zsidó-erkölcs. Csak az élelmes szász és örmény tudott menekülni hálójából; épen és erőben áll is fenn mindkettő. A székelységnek egy része még tartja magát, de Maros- és Udvarhelymegye már övék. A magyar vármegyék kezükben. Már Marosvásárhelyre és Kolozsvárra is be akartak lopózni, de az ottani magyarság eddig elég sikerrel verte őket vissza. A földbirtok megdöbbentő arányban ment át zsidó kézre s megy naponta, a hegyről megindult lavin:i növekedése arányában. Ezernyi zsidó haszonbérlő éli ki a magyar birtokot; feldúlja a rétet, letarolja az erdőket, ki­irtja a szőlőt, kiszívja, kiaszalja zsírjából a szántó­földeket és mezőt, kietlen sivárságokká téve egész gazdaságokat. Az iparost és munkást is teljesen szolgálatukba hajtották a zsidók pénzükkel. A zsidó beszerzi az anyagot, a szegény keresztény iparos olcsón feldolgozza s a haszon anyag és munka után a zsidó vállalkozóé. A kereskedelem terén a zsidóság egyrészről egybeköttetései, másrészt hamis bukásai, szóval lelkiismeretlensége által minden versenytársat le­szorít. A zsidó adja vagy közvetíti a pénzt gazdá­nak, iparosnak, vállalkozónak, kormánynak s az egész országnak. Ez a sok száz meg száz —job­bára megadózatlan -- millió mind nekik jöve­delmez. ügy, hogy Magyarországnak több mint öt ezer n mértföldterülete nekik szánt-vet; összes ga­bonatermelésünk, a kaszálók, rétek, legelők, istál­lók, állattenyésztésünk productiója nagy részben kezükön megy át a közforgalomba s ők veszik be­lőle a legtöbb nyereséget. Ugyanily állapotokat találunk, t. ház, a szel­lemi téren is. Magyarországon az antisemitismus daczára ugy a sajtó, mint a nyomdák és könyv­kereskedések majdnem kivétel nélkül a zsidóság­kezében vannak. A magyar író a zsidók robotossá tollával és eszével; maga kap néhány forintot, gaz­dagszik ismét a zsidó. A külföldi sajtóban a fa­jukbeli levelezők mindent, a mi javukra történik, dicsérnek, magasztalnak s a mi ellenkezik érde­keikkel, azt meg nem szűnnek gyalázni. E házban már is sokan vannak és ha tovább is megtűrjük, hogy a mandátum épen a zsidóság által árúczikké tétessék, akkor valóban nem sokára beteljesedhetik az, a mire Nendtvich t. képviselő­társam czélzott, hogy egy emberöltő előtt ez a parlament zsidó-parlament és ennek folytán ez az ország zsidó-ország lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents