Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-17

214 17 erwságos Illés október 24 IS84 pälni a zsidók alól, ha mi őket emancipáljuk. (Helyeslések balflöl Igaz! ügy van!) De hivatkozom t. ház, — és ez talán az első pillanatban csodálatosnak fog feltűnni — magára báró Eötvös Józsefre. Ki előtt maradt volna ismeretlen az ő hosszas fáradozása, melyet a zsidóság emancipatiója érdekéién kifejtett? De ugy vélem viszont, hogy még e t. házi an is kevés ember van, ki az elveket ismerné, melyek őt és az őbefolyása utján e kérdés megoldásánál majd a törvényhozókat is vezérelték. Az irat, melyben a zsidók emancipatiója fölött való nézeteif ismertette 8 közzétette az okokat, melyek a nagy veszedelmünkké vált lépés megtételére bírták, ma olvasatlanul hever s a zsidóság, melynek érdekében Íratott, nem siet azt újra kiadni; mert a zsidók meghazudtolták Eötvösnek jóslatait, helytelennek bizonyították előrelátását s igy ma azon értekezés valóságos apotheosisa az antisemitismusnak (Ugy van! ahol- és szélső bál különböző p djain.) B. Eötvös József, a nagy liberális, azt javasolja abban az iratban, hogy emancipáljuk a zsidókat és ha bebizonyul, hogy eorrumpálnak, tiltsuk el őket a corruptióterjesztő foglalkozásoktól. A sok érdekes s álláspontunkat igazoló részletből csak annyit említek, hogy Eötvös bárót a zsidók ügye körül vaió fáradozásában félrevezette azon balhiedelem, melytől az egész emancipátiót tette függővé, azon álbiztosítás e faj részéről, hogy ők már a Talmudot, melyről b. Eötvös József is tudta, hogy nemcsak lángoló gyűlöletet hirdet minden ellen a mi keresztény, de a keresztények kifosztását, megcsalását, tönkretételét, az ellenük való hamis esküt Jehova előtt kedves dolognak is tünteti fel, vagy mint Eötvös is mondja „sötét antisocialis oktatások és sok oly oktatás van benne, melyek a polgárjogai és kötelességeivel ellentétesek" — hogy tehát ők e társadalomellenes tanok gyűjteményét már régen elvetették; holott, t. ház, ma e Talmud oly nélkülözhetlen, hogyannak pontos megtartása nélkül már a zsidóság megszűnnék zsidó lenni. Hisz nem sokkal az emancipatio után tartott az első zsidó főiskola ily értelemben szóló munkát első pályadíjára érdemesnek; (Halljuk! Halljuk!) a múlt hetekben pedig csak a rendőrség tudta itt Budapesten meggátolni azt, hogy a zsidó vallás reformálására, de főkép a Talmuddal való szakításra törekvő zsidókat ellenfeleik és pedig többnyire az in teliigentiához tartozó egyének, meg ne verjék ; {Derültség) mig a Lloydban manap is minduntalan keresnek talmudilag képzett zsidó tanítókat. Talmudot adnak elő minden zsidó iskolában, de meg minden zsidó maga is egy megtestesült példánya a Talnmdnak. (Derültség. Ugy van! Ugyvan! abalés szélsőbal különböző padjain.) j Most élő legnagyobb hazánkfia Kossuth Lajos ' a szabadság lázas napjai között sem tudott ugy i nyilatkozni a zsidóságról, melylyel az hivalkodhatnék. 1849. június 21-én Szemere Bertalan által törvényjavaslat nyújtatott be, melyben azt kívánja a zsidóságtól, hogy hitelveiket necsak nyilvánítsák, de egyházi szervezetükkel együtt a kor kívánalmai szerint reformálják és kézimunkára s a. földnrív élésre szoríttassanak. Erre ugyan nem igen hivatkozik a zsidóság. Kossuth Lajossal később elitéltették az antisemitismust, de csak azon antisemitismust. melyet a zsidók és Helfy festett le neki s mely a zsidó-kérdést gyökeresen a zsidóság kipusztításával akarná megoldani. Mig legújabban maga Kossuth Lajos, a zsidóságrimánkodásui daczára sem adott ki ellenünk nyilatkozatot, hanem, mint egy nála járt zsidónak közzé is tett leveléből tudja a t. ház, inkább méltánylólag szólt felőlünk és csakis az „antisemita" elnevezés ellen volt kifogása. És vájjon, t. ház, ily nevekkel zászlónkon, a minőket imént idéztem, nem pattan-e vissza mi rólunk azon vád. hogy mi megtagadjuk a modern civilisatiót, azokra, kik ellenünk vádaskodnak

1

? Annál is inkább, mert mellettünk szól az élet mestere, a történelem is. Látjuk, t. ház, hogy mióta a történet lapjai a zsidókról csak szólnak, nem beszélnek egyébről, mint azon átok és pusztulásról, melyet a zsidóság mindenütt, a hol csak fellépett, maga körül terjeszteni meg nem szűnt, (Ugy van! a bal- és szélsőbal különböző padjain.) Nem akarok itt arról emlékezni, hogy már az egyptomiak féltek attól, hogy ellenséges becsapás esetén az ellenséghez csatlakoznának; nem szólók arról, mint kénvszerült a legkegyesebb római császár, Titus, egy milliót közülök kardélre hányatni s elpusztíttatni undok tanyájukat: nem arról, hogy mint árulták el az araboknak Spanyolországot, hol pedig magas rangra és méltóságokra jutottak és hogy mint idézték elő az egykor oly nagy és hatalmas Lengyelország bukását: hisz dulásaiknak végső és nem a leggyengébb nyomai szeretett hazánk történelmének lapjaira esnek s élénken tűnnek szemünkbe épen a legválságosabb korszakok eseményeiben. Yagy van a i ház tagjai között, ki ne ismerné a zsidóság átkos szereplését II. Endre és IV. Béla királyaink alatt a borzasztó emlékű tatárjárás korában! Ki ne tudná, mily zsidó üzérek sanyargatták édes hazánkat a mohácsi vész előtt és hogy a törökök dúlásai alatt nagyobb ellenségeink roltak a törököknél, nem egyszer hozva vészt a mitsem gyanító helységek vagy erősségekre aljas, kémkedő szolgálataik által. Egy korszak volt hazánk történetében — boldogkor! — mikor kiűzettek Nagy Lajos királyunk dicső uralkodása alatt s íme, ez örökké fénykora fog maradni nemzetünknek, oly felvirágzás és hatalomra emelkedett hazánk. De rég letűnt már ama szebb kor s mi visszasülyedtünk oda, hova talán a zsidóság vészes befolyása nélkül nem jutottunk volna. És mindez, t. ház, a miket most futólag emlí-