Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-17

57. om/igos ülés .tfóber 24. 1ÍS4. 213 az a meggyőződés vezet, hogy igazságos ügynek vagyok szószólója és az a vélemény, hogy az igazságot addig kell hangoztatni, a mig el nem fogadják; már pedig az én általam és pártom által hirdetett igazságok, fájdalom, ma még elfogadva nincsenek. Végül azon indokból is teszem felszólalásomat, mert tegnap a parlamentnek egyik legtehetségesebb és legkitűnőbb tagja, az antisemita pártot támadásban részesítette. Hermán Ottó t. képviselő ur ugyanis a többi közt azt mondotta, hogy ő nem fogadja el az antisemiták tanításait, a kik gyűlöletet hirdetnek, mert ő, a szeretet apostola, ily tanoknak hirdetője nem lehet. Azt kérdem t. képviselő ur: erkölcseinket, melyeket mi antisemiták hirdetünk, ő nem fogadja el? Tehát milyen azon erkölcs, mely Hermán Ottó t. képviselő ur tiszteletét, szeretetét vagy rokonszenvét megnyeri? Talon az az erkölcs, mely képes a királygyilkosokat védelmezni? (Zajos helyeslés a baloldalon.) Az EZ erkölcs, a mely arra bírjon valakit, hogy belépjen az állatvédő egyesületbe és védelmébe fogad ja az a Is óbb fajokat a felsőbb lények, az emberek ellen (Derültség johbfelöl) s a mely aztán nézi nyugodt szívvel és elmével, hogy hazánkfiait, azt a fajt, melyet én sokkal felsőbbnek tartok, a zsidók hogyan pusztítják és szivattyúzzák ki és kényszerítik a tengeren túli kirándulásra ? Az is elpfordult beszédében, hogy: „antisemita-kérdés". Még nem is a „zsidó-kérdésről" akar megemlékezni, hanem előtte az antisemita kérdés a fő. Hisz a t. házban ép ő volt az, a ki ama pártban, mely az 1848-at, a szabadságot irta zászlajára, igenis legelőször kelt fel és kérdezte, miért nem gátolja a kormány meg, hogy az antisemita tanok hirdettessenek? IstÓCZJ' GyŐZÖ: Igaz! Ő volt az első, Rácz Géza: És a mikor beterjesztettük felirati javaslatunkat, ki volt az, a ki hajlandónak mutatkozott a házszabályokat elmagyarázni, csakhogy ugy tüntessen fel minket, mint a kik rendetlenséget okozunk a házban. (Ugy van! balfelöl.) De van még más dolog is. Azt mondja t. i., hogy ha az antisemiták itt hivatkoznak mindenkire : rabbikra, tudósokra, miért nem hozzák elő azokat a papokat — katholikusokat és lutheránusokat — kiknek tanaiban szintén foglaltatik ily ellenséges dolog. Erről majd szólni fogok, de kijelentem, hogy semmiféle egyház — sem református, sem katholikus — soha sem tette magáévá azon tanokat, melyeket egyes eltévelyedett férfiai hirdettek. Hogy a zsidók nem tették-e magukévá a Talmudot, arról majd később. De, t. ház, mivel ugy is tudom, hogy a felirati vita már hosszúra nyúlt, én azt túlságosan növelni nem szándékozom és ezért csak röviden akarok szólni. Kern terjeszkedem ki ez alkalommal a közjogi kérdésekre, hanem egyszerűen kijelentem, hogy a függetlenségi párt vezéreszméivel, a melyeket annyiszor és a jelen vita folyamán is oly meggyőző ékesszólással fejtettek ki ez oldalról, én is tökéletesen egyetértek ; az én meggyőződésem is az, hogy hazánk anyagi felvirágzása el nem érhető, mig az önálló vámterület és a függetlenségi pártnak egyéb törekvései ténynyé nem válnak, Én azonban, t. ház, a függetlenséget nemcsak állami szempontból kívánom, hanem kívánom a függetlenséget minden irányban és igy kívánom a függetlenséget a zsidókkal szemben is. Törekvésem nemcsak Ausztriától való függő viszonyunk megszüntetésére, hanem a reánk nehezedő szégyenletes zsidó iga lerázására s a magyar faj politikai vezérszerepének e hazában való biztosítására is irányai. (Élénk helyeslések balfelöl.) Es ez az én álláspontom s az utóbbi az antisemitismus álláspontja is, melynek épen azért, mivel oly sok megtámadásban részesült, védelmére kelni szent kötelességem. Azt mondják, t. képviselőház, — hivatkozom < sak a felszólalt urakra, a t. előadó ur és Brisbach t. képviseli! ur beszédére — hogy mi antisemiták nem állunk a jogegyenlőség elve alapján, hogy mi rég elmúlt korok sötét emlékeit idézzük fel, hogy mi megtagadjak a keresztény erkölcsöt és a modern civilisatiót. T. képviselőház! Hogy az antisemitismusnem új dolog, az kétségtelen; régi eredetű az, mint maga a zsidóság és az ő vétkei. Már a történeti korok kezdetén megvannak e mozgalomnak a maga nagy és bölcs apostolai, kik megsejtették a lassan, de biztosan hatalmasodó veszélyt, mely a zsidóság részéről fenyegeti a többi emberiséget. És az újabb korban is nem mi, az úgynevezett antisemiták vagyunk azok, kik az általános elzsidósodásnak régen csak távolról feltűnő, csekélyebbnek (•«• bizonytalanabbnak tetsző, de ma már közelsége s nagysága által imminenssé vált bizonyos veszedelmére óva és intve reá mutattunk. Legyen szabad Nendtvich és Veress t. képviselőtársam példáját követve, a minket e részben megelőzött hatilmas szellemek és dicső jellemeknek a zsidóságra vonatkozó nyilatkozatait pusztán csak fölemlítenem, melyek a legrégibb időtől fogva, kivétel nélkül, megbélyegző undorral és kárhoztatőlag szólnak. így az ó-kor egyik legnagyobb történetirója: Tacitus, igy a nemeslelku és nagy bölcsészek Tullius és Seneca, igy az újkor legkiválóbb német bölcsészei és költői Kant, Herder és Fichte, Ooethe, Schiller, Schoppenhauer. Igy az angol Shakespeare. (Élénk derültség jobbfelöl.) Igy a mi honszeretettől lángoló Kölcseynk, ki a zsidók szaporodásában az illető ország végromlását látta. Igy a zenei lángelmék legnagyobbika : Bethoven, a legújabb kor zenei geniusai: Wagner és Liszt. A legnagyobb magyar: Széchenyi István is méltán vetette fel a kérdési, hogy ki fog minket emanci-