Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-16

Ifi erszáíces átég október 23 1884. Jg7 mértékben — az igazság szavát, mely e nemzet jogait visszaköveteli? De a visszakövetelés vájjon mire akad a túlsó oldalon, a hatalomnál? Gúny mosolyra! És nem halljuk-e itt-ott a csendes, magába vonuló bourgoisie-t, mely elméleteket fejteget, elvontan az élet nyilvánulásaitól, a liberalismust hirdeti akkor, mikor egy szóval és egy lélegzettel kész megadni a megszorító rendszabályokat? (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én lelkem mélyében megvagyok győződve arról, hogy a kik komolyan fogják fel a helyzetet — és a helyzet nagyon komoly — azok látják, hogy megérkezett az idő, midőn nem csak a magyar parlamentnek, hanem a magyar nemzetnek is komolyan latba kell vetni mindazt, a mit cselekszik, mert itt a haza sorsa, a haza jövője forog szóban. T. ház! Én igen nagy tisztelője vagyok Horváth Boldizsár t. képviselőtársamnak. Én az ő múltját nagyra becsülöm és nekem teljességgel semmi kétségem az iránt, hogy ő egy igaz lelkű magyar ember, ki hazáját mindenekfelett szereti. Hanem constatálnom kell azt, hogy felállítani a tételt akként, a mint ő állította fel, hogy t. i a felirati vita nem is arra való, hogy az egész helyzetről behatóan nyilatkozzunk, ezt már én részemről egyáltalán el nem fogadom. Mert ha van a parlamentaris életnek egy pontja, ngy a felirati vita mindenesetre az, a hol kötelessége nem csak a kormánynak, hanem a túloldalnak is, magába szállni ^s az egész helyzettel komolyan számot vetni. És ha nem teszi, akkor kettős kötelessége az ellenzéknek az állapotokat kifejteni s azt elmondani, hogy mit t--»rtjón;ik a nemzet jövőjére nézve, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Szólni, t. ház, liberalismusról, feleleveníteni ;i négy vennyolezas nagy vívmányokat: ugyan kérdem tisztelettel, hát most kezdenek a négy vennyolezas vívmányok tiszteletben tartatni amott a tisztelt túlsó oldalon, hol majdnem egy évtizeden keresztül a „48" évszámot kerülték, mint az ördög a szentelt vizet? (Elénk derültség és tetszés a szélső balon.) Most egyszerre tapasztaljuk, hogy a negyvennyolezasok ott támadnak. És vájjon mivel indokolják ők az önegyvennyolczasságukat? Azt mondják: támadnak a nemzetek éleiében viharok és e viharoknak megfékezésére meg kell adni a rendszabá yokat. Vájjon onm-m nem épen ngy hangzik-e ez, mint hangzott akár Windischgrätz, nkár a kamarilla szájából az, hogy Magyarországon viharok támadnak, meg kell adni a módokat, az eszközöket a Haynauk képében? (Élénk tetszés és helyeslés a szélső balon.) Ismerek én viharokat — meg is hánytak, vetettek — olyanokat, melyek elől az emberi ész, az emberi tudás, as ember physikai ereje, sőt még az egész társadalom ereje egy valóságos semmi. Azok a természet feltartózhatatlan viharai. De azok a viharok, a melyekről Horváth Boldizsár t. képviselőtársam szól, azok nem megfékezhetlen viharok, nem is okok arra, hogy meghozassanak a megfékező rendszabályok, hanem egy rossz kormányzatnak okozatai. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Az ok ott van, az okra rá kell mutatni és változtassák meg Magyarországnak ilyen jogfeladó, apró c-eprővel pepecselő, az időt vesztegető kormányzatát és tegyenek helyébe egy önérzetes magyar politikát követő kormányzatot (ügy van! a szélső balon) és majd nem lesznek viharok. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Kívánom constatálni még azt is, hogy én még őszintének sem tartom azt a vihartói való félelmet, mely a rendkívüli rendszabályokig elviszi a túloldali úgynevezett 48 asokat. De hát bocsánatot kérek, miféle viharok fenyegetnek itt? Azt mondják, nem felülről fenyeget a reactio, hanem alulról. A társadalom reactióban van és ez szerfelett veszedelmes, mert ez egy áradat, mely mindent elhord. Ez teszi tehát amonnan szükségessé azt, hogy Horváth Boldizsár, a ki külön álláspontot foglalt el, kezet nyújtson Tisza Kálmánnak, sőt több, hogy b. Sennyey is egyesüljön azon kormányzattal ezen óriási nagy viharok feltartóztatására. (Mozgás.) T. ház! Mik ezek a viharok ? Az úgynevezett zsidókérdés, az antisemitismus. És^én azt mondom, hogy ha volt valaha ürügy, mely nem arra való, hogy külön rendszabályok alkottassanak, de szüksége volt valakinek külön rendszabályokra, akkor az antisemitismus oly ürügy, arra kényelmes: de hogy arra való volna, azt kereken tagadom. {ügy van! a szélső balo.i.jfe T. ház! Legyen nekem megengedve, minthogy az antisemitismus határozottan dominál a jelen felirati vitában, hogy én az antisemitismussal magával nem hosszasan, hanem lehető behatólag rövid vonásokban foglalkozzam. (Bálijuk! a szélső balon.) Meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy én különösen Nendtvich t. képviselő ur tegnapi beszédére vonatkozólag, még pedig szigorúan az ő álláspontját, t. i. a mi a módszert és az eljárád illeti, felvegyem az eszmecserét Az igen t képviselő ur, kinek tudományos múltját nagyon ismerem, jól tudom, hogy az akadémia rendes tagja, a mi előttem nem valami szerfelett nagy érdem Magyarországon, {fío szantartó derültség) hanem eonstarálom, hogy kir. tanácsos; — arra az álláspontra helyezkedem, hogy az igazi helyes eljárás csak Verulami B sco módszere, t. i. az inductiv módszer. És itt mindjárt constatálom azt, hogy a t. képviselő ur épen az inductiv módszer alkalmazásától vagy tartózkodott, vagy róla megfeledkezett; mert az inductiv módszer eo ipso követeli attól, a ki alkalmazza, hogy a dolgot minden oldalról vegye figyelembe és vizsgálja meg. Tehát mit köve24*