Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-16

1 88 16. orsBftgos ttlfe október 23. 1884. tel Verulami Baco módszere az antisemitismus sokat hangoztatott úgynevezeti alapkérdésével szemben, kiváltkép azon irtózatos citátum-áradattal szemben, a melyben Fichte, Kant és a zsidó rabbik egész sorozata idéztetett Magyar ország képviselőháza előtt? Elmondattak a kárhoztató szavak a nagy philosofusok részéről és azon irtóztató dolgok, melyeket a rabbinusok a keresztények ellen zúdítottak. — Én kétségbe nem vonom sem azt, a mit Fichte, sem azt, a mit Kant mondott: de nem akarom kétségbe vonni azt sem, a mi az antisemita hebreisták által eitáltatik (Élénk derültség) és constatálom, hogy azon citált dolgok valóságosan mondattak a kereszténység ellen, :

; mit a t. képviselő urak itt állítottak. Ezt mind concedálom. De azt mondom, hogy mielőtt azon citátumokból valaki valamit következtet és a következtetésből itél,, sőt több, eljárást követel, akkor t. ház, a citátummal nem egy oldal úlag kell eljárni, hanem citálni ott, a hol hasonló természetű citátumok lelhetők. Es azt kérdem, t. ház, vájjon nem helyén való-e és nem a Verulami Baco módszere követeli-e, hogy citáltassanak mindazon szeretetreméltóságok, melyeket a spanyol inquisitió a protestánsokra mondott; (Tetszés a szélső haloldalon) és citáltassanak például még azon szeretetreméltóságok, melyeket a lutheránus muckerek a katholikusok ellen és viszont a katholikusok s mucii6~ I rek ellen mondottak? és nem szükséges-e citálni a recens irodalomból egy tyroli pap expectorátióit a protestánsok ellen, midőn még eltagadja a tért is előttük? De hát, t. ház, én az obscurantismust ezen eljárásban nem ott keresem, a hol keresik legtöbben, a kik nem szeretnek a baj gyökeréig hatolni, hogy t. i. reactió hirdettetik; hanem keresem abban, hogy egyoldalú az eljárás és főrúgója a gyűlölet és én az egyoldalú eljárásra és a gyűlöletre fektetett oly módot, mely kibontakozást keres a nemzet életében, de még az emberiség életében is, egyáltalában el nem fogadhatok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Simonyi Iván : Én nem gyűlölöm a zsidót! Herman Ottó: Nem úgy teszek, mintáz antisemita párt — mert most már pártot képez — hogy engednék csak egy hajszálnyit is azon álláspontból, niekyet a műit országgyűlésen elfoglaltam; korántsem. Én ma is azon alapon állok: vétessék be a zsidó vallása törvénybe, tegye meg a zsidóság a kellő feltételeket, szervezze egyházát, állítsa nemzeti alapra, {Helyeslésa szélső baloldalon) sőt tovább megyek és azt mondom, hogy azon áradat, mely Galiczia felől Magyarország felé tódul, melynek megfékezését maguk a magyarországi zsidók sem rosszalják, akadályoztassékmeg, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, első beszédemben azt mondtam: reform! és ma is azt mondom, hogy reform! Ónody Géza? Zsidó reformátor! Herman Ottó: Én követem az anfisemitapártot azon úton, melyet végzett a mai napig, és mely szerintem csak arra való, hogy czéljainak komolyságát kétségbe vonjam. Ez az út t. ház, nem más •—• méltóztassanak visszaemlékezni azok, kik e ház tagjai voltak, hogy culminált a kérdés abban, mikor Istóczy képviselő úr azt mondta, hát, hogy ha azon harezban és háborúban itt-ott egyegy zsidónak elvesz az élete, ezt úgy kell venni: c'est la guerre! Ebben culminált a házban és egyebütt az álláspont, melyre Istóczy törekedett és el is jutott. Következett most már, hogy ha már felhívnak egy egész nemzetet ennek a hareznak felvételére, a consequentiák kivonása: haladás azon úton. De mit látunk, t. ház? Mi látjuk most sorban a t. antisemita képviselő urakat felemelkedni, s ők m«guk tagadják azt, hogy ők valaha a vallást belehozták volna e mozgalom szításába, sőt azt mondják, hogy ők határozottan a vallásszabadságot tisztelik, a jogegyenlőséget tisztelik s ők abból elvenni nem kívánnak semmit. (TJgy van! a baloldalon.) No már í. ház, én azt hiszem, hogy az izgalmak, melyek tetőfokra hágtak a társadalomban, tisztán vallási momentumon alapultak; atiszaeszlári rituális peren. Simonyi Iván: Nem áll! Herman Ottó: És ez volt az, a mi azt az üszköt képezte, mely felgyújtotta —- megengedem, sőt tapasztalásból tudom — a nép rétegeit oly mélységben, hogy valóban gondolkozóba esik az ember, mikép lesz lehetséges ebből kibontakozni. Simonyi Iván: Részemről soha! (Hulljuk! Halljuk!) Herman Ottó: Meglehet, t. ház, hogy a mit én a reform tekintetében követelek, az mások álláspontjából majd megrovás alá esik, de abból nem fogok engedni soha semmit és soha oly magyarázatokat nem fogok hozzáfűzni, melyek valakit tévedésbe ejthetnének. Ki fogom mondani tisztán, különösen pedig óvakodni fogok attól, hogy a mit megrovok, azt magam is cselekedjem; szóval, megállok a magam álláspontján. Vájjon megállottak a t. antisemita urak a magukén? Nem épen. T. ház! A társadalomban, a sajtóban, sőt e házban is nem egyszer voltunk tanúi annak a definitiónak, a melynek végaccordja mindig az volt: „T. polgártársaim! Ez a zsidó-morál!" Hát mi az dó-morál"? „Ha valaki pl. elfogad valakitől ajándékot, vagy előnyt és ígér valamit, de azután az illetőt cserbe hagyja és igéretét be nem váltja. Ez a zsidó-morál." Magam is igen kárhoztatandónak tartom, hogy akadnak emberek, kik igéret fejében elfogadnak valami jutalmat, vagy előnyt és azután az ígéretet nem tartják meg. Ez volt egyik legbéiyegzőbb része azon felszólalásoknak, melyeket különösen Istóczy Győző képviselő ur a mozgalom kezdetén e házban igen gyakran hangoz-