Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-15

IS. orwáa-os Ölés oitőTber 23. 188t \ 59 nem kormánypárti jelölt választóival, hanem a mérsékelt ellenzék egy ennek folytán meg is bukott tagjának választóival történt, de nem kormánypártiak részéről. Közbekiáltások: Hol történt? Tisza Kálmán ministerelnök: Ha tetszik, egy esetet mondhatok Somogymegyében, a hol Tallián képviselőjelölt bukott meg," Ez kétségtelenné teszi, t. ház, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur ezt a vádat a nagyatádi kerület 48-as függetlenségi pártjáról mondotta és mint olyat, melyet az a győzelem kivívására az ellenjelölt Tallián szolgabíróval szemben általában használt. Én abból a kiindulási pontból, hogy a képviselő és választókerületének becsülete egymással szoros összefüggésben vannak, magam és azon 1363 választópolgár becsülete érdekében és nevében, a kik engemet megválasztani szívesek voltak, ezt mint egy egész párt által gyakorolt. bűnt és intimidatiót határozottan visszautasítom. Szabad legyen felkérnem ő Escellentiáját, hogy nemcsak akkor, mikor vele szemben és fenhatósága alatt álló tisztviselőivel szemben mondatnak kemény vádak, kövesse ugyanazon beszédében foglalt rövid, de velős tételét: „nem hiszek mindent, a mit állítanak kellő bizonyíték nélkül*; hanem a mit méltóztatott kimondani a visszaélésekkel vádolt tisztviselőkre nézve, legyen kegyes azt ismeretes erős logikájával megtartani zsinórmértékül akkor is, midőn a vádat a 48-as és függetlenségi párt vagy annak tagja ellen intézik. (Helyeslés a szélső balon.) Szabad legyen még csak annyit megjegyeznem, hogy nagyon kár volt a ministerelnök urnak elfeledni a múltból azt, a mire még én is nagyon jól emlékszem, t. i. miként folytak le Somogymegyében a választások 1869-ben. Akkor Somogymegye még csupán ellenzéki követeket küldött fel és csaknem ugyanazon egyének, a kik ott most engem és választóimat illetnek vádakkal, bevádolták Somogyinegye polgárait földosztási és más, mit tudom én miféle másszeríí törekvésekkel; minek folytán kiküldetett kormánybiztos gyanánt néhai Kájner Pál; de visszajött üres kézzel, mert egyetlenegy vádat sem tudott bebizonyítani. Szabad legyen csak a legközelebbi múltra felhívnom a t. ministerelnök ur figyelmét, midőn ugyanő egyik somogymegyei képviselőtársainat, Szalay Imrét, kivel szemben kegyes volt olyszerű jóakaratú vádat hangoztatni itt a házban, mint a minőben kegyes volt az én csekély személyemet is részesíteni; mely esetben nem irigylem diadalát ő excellentiájának, midőn a vád esküdtszéküeg befejezve lett. T. ház! Ezeket szükségesnek tartottam a. magam és választóim iránti kötelességből elmondani, most röviden a tárgyhoz kívánok szólani, a mely tanácskozásunk alapját képezi; értem a leiratot és arra a t. többség és többek, egyebek közt az KÉPVH. HAPLÓ. 1884—87. I. KÖTET. én szeretve tisztelt pártom által szerkesztett és beterjesztett felirati javaslatokat, Azon régi idők elmultak, t. ház, mikor egyes » emberek leszálltak a trónus magasáról, népük közzé lejöttek, hogy közvetlen tudomást szerezzenek állapotukról. Ma a trónus magasáról való leszállás, ugy látszik, egyáltalán nem szokás, sőt ha meg vannak a tisztánláthatás kellékei a trónon ülők szemeiben — a mint kétségtelenül minden magyar ember szivében el van ismerve, hogy Felséges királyunk keblében mind a népe iránti szeretet, mind az erős jóakarat megvan —hogy a trónus magasából jól lehessen belátni a munkás nép igényeit: mégis ritkán történik meg az. En est ugy magyarázom és úgy képzelem, hogy a mint a természeti hegyek közt. ha valaki egy hegy tetejéről le akar nézni a hegy aljában munkálkodó és ott levő személyekre és tárgyakra: megtörténik, hogy felleg támad, a melyen keresztül tisztán, világosan átlátni nem lehet. Bocsánatot kérek, de ugy tekintem, hogy a mi legmagasabb helyen ülőnk látása elé is ily felhő szállott és akadályozta meg, hogy ő a mi népünknek, a munkás, dolgos népnek azon szükségeit, melyek valóban létező szükségei, meglássa, felismerje és legnemesebb szíve és legjobb akarata fegyverével segítsen is a bajon. Kitalálták már t. elvtársaim közül egynéhányan, hogy ezen felleg alatt kit és kiket értek. Ertem at. kormányt. Ezen fellegen keresztül tekintett ő Felsége midőn a nemzet bajaiból azokat látta meg, a melyek a királyi leiratban jelezve vannak. Ez a felleg — — Csanády Sándor : Tisza Kálmán! Barla József: .... a felirat fényét, élét szintén elhomályosítja, mielőtt a legmagasabb helyen ülő szemei elé kerülhetne. Nem bocsátkozom a felirat egyes pontjainak tárgyalásába, mert azok már oly bőven lettek itt tárgyalva és annyira kimerittettek, hogy újat bizonyára én már alig tudnék róluk mondani. Megázom egyetlen thema, melyet ágy gondoltam, hogy ma talán majd én mondhatok el újképen, az is felhasználva lett már az előttem szólott tudós derék képviselőtársam dr. Nendtvich által. Én t. i. arról akartam szólni, a mi nincs a leiratban és a feliratban ; azt igyekeztem volna a t. ház előtt felmutatni, a minek a királyi leiratban és ha abból kimaradt, a válaszfeliratban okvetlenül bent kellett volna lenni. Értem ezalatt a nép ama nyomasztó helyzetét, a melybe azt — nem tudom, melyiket mondjam előbb — mert a bajnak kettős oka elválaszthatlanul összeforrva van. E kettős veszedelem a hadügynek a mostanihoz hasonló berendezése és az ennek folytán előállott adózási nyomasztó állapot. A helyzet ecsetelése czéljából szabad legyen figj^elmeztetnem a t. házat Somogymegyére. Ott az új catasteri munkálatok most vitettek keresz22