Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-14
f5<* 14. ersrágo* Illés október 21. 1884. kulóban volt és keresztény emberek kötelezték magukat, liogy egymást felsegítik, az le lett tiltva. Kimutattam, hogy az a nagyhatalom, a sajtó, 99 száíalékl an zsidókézlen van és mégis, ha valaki pénzt gyűjtött, hogy egy kp keresztény emierek által adassék ki, ez le lett tiltva, a pénz ellett eonfiskálva. Én akkor rövid következte ést vontam, hogy minden törvénytelenség okvetlenül reactiót fog szülni és köszönetet mondtam, hogy az ily rendfzabályok ált;,) fejleszteni fogja az íntisemitisnmst, mig sajnál; ttal eonstatálnom kellett, hogy az ily módon el is ,'og mérgesedni. A mi a mozgalom terjedését illeti, az esemé nyék igazat adtak szavaimnak. Négyszeresen megerősödve kerültünk ide. TiszaKálmán annyira örül, ugy látszik, eddigi működése eredményének, hogy folytatni akarja. Nem volt elég az eddigi rendszabályozás, az egyenlőtlen mérték, rendkívüli rendszabályokat fog a parlamenttől kérni és a többség talán meg fogja adni, hogy az autisemita mozgalom ismét mélyebbre hasson, terjedjen ; ámbár nem akarom önökről feltenni, hogy kívánják, hogy e kérdés továbbra is igazán el mérgesedjék. De igenis kötelességem Tisza Kálmán ministerelnök urat egész szerényen figyelmeztetni, meggondolta-e ezen rendszabályok további horderejét? Tagadhatlan, hogy mi voltunk úttörői az agrár-reformnak, az iparmozgalomnak, tagadhatlan, hogy a választási reformot tűztem zászlómra. Mit jelent tehát az, hogy ha rendkívüli rendszabályokat hoznak be az antisemiták ellen? Azt, hogy nem szabad agrár-mozgalmat indítani, a választási visszaéléseket megszüntetni, nem szabad üdvös reformokat pengetni, mert ez mind autiseniitismus. Hogy mennyire van igazam, bizonyítja a következő péida. l J ár évvel ezelőtt azon idealismusban ringattam magamat, hogy álláspontom visszhangot fog kelteni maguknál a zsidóknál. Ismerve a zsidók leleményességét és intelligentiáját, nem képzelhettem, hogy e SZÍVÓS faj útjába fog állni a haladásnak, hogy ők bűnbakjai akarnak maradni minden rosszm.k. Csalódtam! Mint tudjuk, az imént ecsetelt példákból, engem jobban szidnak, mint bármelyiket t. képviselőtársaim közül. De akadt egy-két fehér holló. Vannak zsidók, ismerem őket, gondolom, szavam elég arra, hogy elhigyjék nekem ezt. Ismerem ezen zsidókat, a kik buzgó hivei a zsidóságnak és a kik nyilatkoznak, de nem Reb Hillel módjára, Reb Hiliel egy rabbi, a ki azt állítja, hogy a zsidók tömörsége és hatalma csak addig tart, a mig üldöztetnek. Azon perezben, a midőn az üldözés megszűnik, a zsidóság fel fog oszolni, elesenevészni, mint az ostoba gojimok eb csenevésztek. Azok nem Reb Hillel módjára akarják megoldani a kérdést, hanem azt mondják, a mit én. Ezen zsidók azt mondják: mi zsidók magunkat azonosítjuk minden roszszal, a társadalom bűnbakjaivá tesszük saját magunkat, Ha folyton útjába állunk a haladásnak, nem fogjuk kikerülni a vészt. Megjelent ez irányban egy munka, melynek czíme „NeueBriefeandie Ebräerv ulus." Nagy feltűnést okozott Magyarországon, de még nagyobbat Némethonban. A rendkívüli rendszabályok mit fognak eredményezni ? Azt. hogy TiszaKálmán ministerelnök ur egyik zsidó-klikket pártfogolj.! a másikkal szemben. A zsidó aristokratiát, azon aristokratiát védi a józan gondolkozású zsidókkal szemben, védi a pénz és a s jtó embereit, azokat, a kik minden egyébtől eltekintve, hazánkat azon állapotba hozták, a melyben van. Nem hiszem, hogy a ministerelnök ur a következményeket meggondolta volna, hogy átvenné azon szerepet, melyet most a zsidók visznek. Most, uraim, ezen lúnbakságot leveszi Tisza Kálmán a zsidók vállairól és megterheli azzal a maga vállait. Nem hiszem, hogy ily szíves séget kedve lenne a zsidóknak tenni. Be.végzem talán amúgy is hosszúra terjedő előadásomat. (Halljuk! balfelöl.) A mint felirati javaslatomban bátor voltam, mintegy bekezdést tenni, két törvény van, melylyel mindig találkozunk a világhistoriában. Az egyik törvény az, hogy a társadalmi viszonyok bkonyos változásoknak vannak alávetve; a másik törvény az, hogy a história hosszú folyamán át, bár lassan, megszakítva, visszaesésektől kisérve, mindig folytonos haladást és lelhetünk a jó felé. Megemlítem ezt pedig a czélból, hogy egész röviden Búslach Péter, Vámos Béla és részben Horváth Boldizsár nyilatkozataira megjegyzést tegyek. Sokat beszéltek a korról; majd azt mondták ránk, hogy mi a sötét középkorba valók vagyunk, majd azt mondták, hogy meg nem foghatják, hogyan lehetséges, hogy modern korban emberek ily programmal fellépni mernek. A bibliából tudjuk, hogy Józsua megállította a napnak pályafutását, természetesen a zsidók érdekében. Uraim, ezen sokféle ig*m szép academikus dissertatióra nézve, melyek folytonosan a korról beszélnek, egy észrevételt teszek. Azt csak nem hiszi senki, hogy a jelenlegi civilisatió örökké fog tartani. Nincs biztosabb a világon, mint hogy a jelen állapot mással fog felváltatni. A ki csak kissé foglalkozott a kor factoraival, kénytelen átlátni, hogy a jelen kor sokk il hamarább fog átváltozni, mert a jelenlegi viszonyok csak átmenetiek. De hát, uraim, gondolják meg azt, hogy ha ezen állapot meg nem védhető, miiyenek lesznek a következők'? Őszintébben fejezte ki magát Zichy Antal képviselő ur. 0 egyenesen kijelentette, hogy ők magukat conservativeknek tartják. Mocsáry Lajos: Conservativ-liberalisoknak (DerüUséy.)
