Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-14

14. oresAro" H\«* oklAfcer ?). 18S4, ! 55 Simonyi Iván: Erre is megfelelek. A mi a conservativ részt illeti e programi­ban, arra engedjék meg, hogy egy kérdést intéz­zek, hogy tulajdonkép mit akarnak conservámi? Azt, hogy a tőke uralkodjék mindenfelé, hogy az üzérkedés rendkiviili előnyben részesüljön a becsü­letes munka rovására? Akarják conserválni az uzsorát, a corruptiót, azt, hogy a proletariátus napról napra terjed, hogy az erkölcstelenség mind­jobban harapódzik el és az öngyilkosságok na­ponta szaporodnak? A mi a conservativ-liberalis programra liberá­lis részét illeti, leszek bátor pár megjegyzést tenni. Engedjék azonban, hogy én a zsidók szere­pét a viszonyokhoz, a korhoz, a múlthoz, a jövőhöz nézzem és talán egy kissé drasticus hasonlattal éljek, hogy a t. ház figyelmét ne vegyem hossza­san igénybe. A statistika ki fogja mutatni, hosryhány ezer mesr ezer akó must lesz, a mely forrásn >k fog in­dulni. Ebből a mustból, ha semmi sem háborgatja a forrás természetes lefolyását, bor lesz. Azonban a chemia : zt mutatta, ho."y ha idegen anyagot, pl. sajtot teszünk 1 ele, akkor a ezukorból nem lesz szénsav és alkohol, hanem tejsavas és vaj­savas erjedés fejlődik. A must, valami megeszmészt­hetetlen, rotb'dt folyadékká válik. Hámi beduga­szoljuk a hordót, tudvalevő dolog, hogy az explo­dálni fog. Hát engedjék meg, hogy én ezt alkal­mazzam a jelenkorra. Igaz, hogy nekünk számtalan gyártott paragraphusaink vannak. De az is igaz, hogy nem felelnek meg a gyakorlati követel­ményeknek, nem a nép életének szüleményei. Roppant haladást észlelünk a technikában, rafini­rozottságot az életben, de a mellett itt látunk egy hivatalnok sereget, a melynek, mint azt a trón beszéd is elismeri, nem adunk annyit, hogy meg­élhessen, van operaházunk, sugáruturik, van tény, pompa. De az árnyoldalakat is nézzük meg. Hor­váth Boldizsár t. képviselő ur szíves volt minket figyelmeztetni, hogy mi nem ülnénk itt mint kép­viselők a demokratia vívmányai nélkül, szóval ő a modern parlamentet dicsérte és azt mondta, hogy a régi rendek és karok Pozsonyban csak tanács kőzik. Igaz, hogy a régi országgyűlés csak kiváltságos osztály képviselete volt; az isigaz, ho<ry annak jogköre papíron a mostanihoz képest, szííkebbkörü volt; de aí is igaz, hogy annak hatásköre test és vér voltak, a régi országgyűlések sokkal több függetlenséget és önállóságot fejtet­tek ki, mint a modern alkotmányos ésnépképvise léten álló parlament. (Helyeslés a baloldalon.) Néz­zük meg az éremnek a másik oldalát. Látjuk a pro^társág szaporodását, az erkölcstelenség el­harapódzását és látjuk uoy számban, mint hata­lomban folyton szaporodni a zsidóságot. Idejutott Magyarország, azélőtt a becsületesség képe, mely­ről Bismarck azt mondta, hogy a monarchiában egyedül bir államalkotó képességgel, három év­tized után. A ki a jelen viszonyokat és az azokat pártoló zsidókat védi, sietteti a feloszlást. Dugaszoljuk be a megelégedetlenségnek ke­vés és amúgy is ki nem elégítő szelientyú'it, az es­plosió nem fog kimaradni. T. ház! Gondolják meg, hogy a felirati javas­latok ellenében tulaj donképen alig hozhatnak mást fel, mint a következőt: Tgaz, hogy nagyon szükségünk lenne korszerű agrár-törvényre, korszerű ipar-rendre, észszerű szerves választási törvényre, sőt több üdvös reformokra: miután ti azonban nagy hibát követtetek el kimutatni, hogy mindazon reformokat a zsidók akadályozzák, mi­után elég merészek voltatok kijelenteni, hosry tör­vényesutakon, de nyíltan is bátran fogtok küzdeni a zsidó hatalom ellen, — nem fogadjuk el a fel­iratot ! Megjegyezvén, hogy az Ausztriával fennálló közjogi viszonyra nézve, a függetlenpárti javaslat­tal teljesen egy alapon állok, bátor vagyok egy­szerűen felirati javaslatomat elfogadás végett ajánlani. (Helyeslés abal- és szélsőbal egyes padjain.) Elnök: Ki következik szólásra? Hoitsy Pál jegyző: Nendtvich Károly! (Felkiáltások: Holnap! Holnap!) Elnök: Bocsán ;tot kérek, az ország előtt nem lehet igazolni, hogy egy napon csupán három szónok beszéljen; 447 képviselő van, ha mind szólni akar, a vita végét nem érjük. Kérem a kép­viselő urat, tessék szólani, Nendtvich Károly: {Felkiáltások: Holnap! Ma! Ma!) Miután a házszabályokban ÍIZ van mondva, hogy a ki hosszabban akar szólani, kíván­hatja, hogy beszédét, ha az idő már előrehaladt, a jövő ülésen tarthassa meg: én ezt kérem. Ságky képviselő ur megkért, hogy engedjem át a hdye­met; én megtettem és most követelem, hogy ez a jog számomra fentartassék. Elnök: A házszabályokban csak az van, hogy ha egy negyed órával az ülés bezárása előtt va.i ki hosszabban akar szólani, kérheti, hogy be­szédét a jövő ülésen tarthassa meg. Most azonban még több idő van hátra. Nem azért mondom ezt, mintha valakit kényszeríteni akarnék a szólásra, de méltóztassék elhinni, hogy felirati vitát nem lehet hetekig, hónapig húzni a nélkül, hogy fel­tűnést ne okozna, ha az időt kellőleg fel nem hasz­náljuk. [Helyeslés j.bhfelöl.l Tisza Kálmán ministerelnök: Én csak a házszabályok iránti felfogást akarom helyre­igazítani. A házszabály csak annyit mond, hogy a képviselő, a kire egy negyedórával a kitűzött zár­óra előtt jut a szó, ha hosszasabban akar szólani, kérheti, hogy vagy más napra hdaizihassa beszé­dét, vagy pedig a kitűzött órán túl is beszélhessen. A képviselőháztól függ: azután, hogy melyiket alja meg. (Helyeslés jobbfelöl.') 20*

Next

/
Thumbnails
Contents