Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-14
14. oresAro" H\«* oklAfcer ?). 18S4, ! 55 Simonyi Iván: Erre is megfelelek. A mi a conservativ részt illeti e programiban, arra engedjék meg, hogy egy kérdést intézzek, hogy tulajdonkép mit akarnak conservámi? Azt, hogy a tőke uralkodjék mindenfelé, hogy az üzérkedés rendkiviili előnyben részesüljön a becsületes munka rovására? Akarják conserválni az uzsorát, a corruptiót, azt, hogy a proletariátus napról napra terjed, hogy az erkölcstelenség mindjobban harapódzik el és az öngyilkosságok naponta szaporodnak? A mi a conservativ-liberalis programra liberális részét illeti, leszek bátor pár megjegyzést tenni. Engedjék azonban, hogy én a zsidók szerepét a viszonyokhoz, a korhoz, a múlthoz, a jövőhöz nézzem és talán egy kissé drasticus hasonlattal éljek, hogy a t. ház figyelmét ne vegyem hosszasan igénybe. A statistika ki fogja mutatni, hosryhány ezer mesr ezer akó must lesz, a mely forrásn >k fog indulni. Ebből a mustból, ha semmi sem háborgatja a forrás természetes lefolyását, bor lesz. Azonban a chemia : zt mutatta, ho."y ha idegen anyagot, pl. sajtot teszünk 1 ele, akkor a ezukorból nem lesz szénsav és alkohol, hanem tejsavas és vajsavas erjedés fejlődik. A must, valami megeszmészthetetlen, rotb'dt folyadékká válik. Hámi bedugaszoljuk a hordót, tudvalevő dolog, hogy az explodálni fog. Hát engedjék meg, hogy én ezt alkalmazzam a jelenkorra. Igaz, hogy nekünk számtalan gyártott paragraphusaink vannak. De az is igaz, hogy nem felelnek meg a gyakorlati követelményeknek, nem a nép életének szüleményei. Roppant haladást észlelünk a technikában, rafinirozottságot az életben, de a mellett itt látunk egy hivatalnok sereget, a melynek, mint azt a trón beszéd is elismeri, nem adunk annyit, hogy megélhessen, van operaházunk, sugáruturik, van tény, pompa. De az árnyoldalakat is nézzük meg. Horváth Boldizsár t. képviselő ur szíves volt minket figyelmeztetni, hogy mi nem ülnénk itt mint képviselők a demokratia vívmányai nélkül, szóval ő a modern parlamentet dicsérte és azt mondta, hogy a régi rendek és karok Pozsonyban csak tanács kőzik. Igaz, hogy a régi országgyűlés csak kiváltságos osztály képviselete volt; az isigaz, ho<ry annak jogköre papíron a mostanihoz képest, szííkebbkörü volt; de aí is igaz, hogy annak hatásköre test és vér voltak, a régi országgyűlések sokkal több függetlenséget és önállóságot fejtettek ki, mint a modern alkotmányos ésnépképvise léten álló parlament. (Helyeslés a baloldalon.) Nézzük meg az éremnek a másik oldalát. Látjuk a pro^társág szaporodását, az erkölcstelenség elharapódzását és látjuk uoy számban, mint hatalomban folyton szaporodni a zsidóságot. Idejutott Magyarország, azélőtt a becsületesség képe, melyről Bismarck azt mondta, hogy a monarchiában egyedül bir államalkotó képességgel, három évtized után. A ki a jelen viszonyokat és az azokat pártoló zsidókat védi, sietteti a feloszlást. Dugaszoljuk be a megelégedetlenségnek kevés és amúgy is ki nem elégítő szelientyú'it, az esplosió nem fog kimaradni. T. ház! Gondolják meg, hogy a felirati javaslatok ellenében tulaj donképen alig hozhatnak mást fel, mint a következőt: Tgaz, hogy nagyon szükségünk lenne korszerű agrár-törvényre, korszerű ipar-rendre, észszerű szerves választási törvényre, sőt több üdvös reformokra: miután ti azonban nagy hibát követtetek el kimutatni, hogy mindazon reformokat a zsidók akadályozzák, miután elég merészek voltatok kijelenteni, hosry törvényesutakon, de nyíltan is bátran fogtok küzdeni a zsidó hatalom ellen, — nem fogadjuk el a feliratot ! Megjegyezvén, hogy az Ausztriával fennálló közjogi viszonyra nézve, a függetlenpárti javaslattal teljesen egy alapon állok, bátor vagyok egyszerűen felirati javaslatomat elfogadás végett ajánlani. (Helyeslés abal- és szélsőbal egyes padjain.) Elnök: Ki következik szólásra? Hoitsy Pál jegyző: Nendtvich Károly! (Felkiáltások: Holnap! Holnap!) Elnök: Bocsán ;tot kérek, az ország előtt nem lehet igazolni, hogy egy napon csupán három szónok beszéljen; 447 képviselő van, ha mind szólni akar, a vita végét nem érjük. Kérem a képviselő urat, tessék szólani, Nendtvich Károly: {Felkiáltások: Holnap! Ma! Ma!) Miután a házszabályokban ÍIZ van mondva, hogy a ki hosszabban akar szólani, kívánhatja, hogy beszédét, ha az idő már előrehaladt, a jövő ülésen tarthassa meg: én ezt kérem. Ságky képviselő ur megkért, hogy engedjem át a hdyemet; én megtettem és most követelem, hogy ez a jog számomra fentartassék. Elnök: A házszabályokban csak az van, hogy ha egy negyed órával az ülés bezárása előtt va.i ki hosszabban akar szólani, kérheti, hogy beszédét a jövő ülésen tarthassa meg. Most azonban még több idő van hátra. Nem azért mondom ezt, mintha valakit kényszeríteni akarnék a szólásra, de méltóztassék elhinni, hogy felirati vitát nem lehet hetekig, hónapig húzni a nélkül, hogy feltűnést ne okozna, ha az időt kellőleg fel nem használjuk. [Helyeslés j.bhfelöl.l Tisza Kálmán ministerelnök: Én csak a házszabályok iránti felfogást akarom helyreigazítani. A házszabály csak annyit mond, hogy a képviselő, a kire egy negyedórával a kitűzött záróra előtt jut a szó, ha hosszasabban akar szólani, kérheti, hogy vagy más napra hdaizihassa beszédét, vagy pedig a kitűzött órán túl is beszélhessen. A képviselőháztól függ: azután, hogy melyiket alja meg. (Helyeslés jobbfelöl.') 20*
