Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-14

14. ©t-Mságo* fiíés «ktéber 31. 1884 153 és szélsS halóidat különböző padjairól) a mi minket megront, azzal rettenetesen foglalkoznak, az egekig dicsérik. E tekintetben nagy sajnálattal vettem észre, hogy a mi parlamentünkben annak daczára, hogy nálamnál érdemesebb és öregebb férfiak ülnek, roppant naivitás uralkodik. Hány képviselő veszi nagy megelégedéssel kezébe reggeli kávéjánál a lapokat és olvassa garmond-betűkkel kinyomatott beszédjét; sugárzik arcza, ha ott egy pár epithe­tont is talál magára vonatkozólag. Pedig, t. uraim, a nép ösztöne már rég megelőzte önöket, Gon­dolj r.nak csak kérem a legutóbb lefolyt választá­sokra, a legjobb ajánlólevél valakire nézve az volt, ha szidták őt a zsidók, ha agyonhallgatták a zsidó lapok vagy kinevették. Én ismerem a nép embereit, t. ház. A nép roppant gyanúval néz arra, a kiről tudja, hogy sokat foglalkoztak vele az újságok, ösztönszerű­leg gyanítja, hogy az nem jó fát fog a tűzre tenni. (Derültség.) Azt hihetné az ember már most, t. ház, hogy miután az én álláspontom nem oly negatív, mint Istóczy t. képviselő uré, miután én egyenesen ki­mondtam azt, hogy „jó törvényeket kell hozni és nem lesznek ártalmasak a zsidók", hogy a zsidók ezt örömmel fogják constatálni, pedig dehogy! épen megfordítva történik a dolog. Nekik igen jó érzékük van az iránt, a mi jó, a mi ( rósz, rájuk nézve, mi dönti meg az ő hatalmukat. Ok megérez­ték azonnal, hogy ez az álláspont megdönthetet­len; megérezték, hogy mi helyes utón járunk; hogy ha elfogadtatik az, a mit mi akarunk, vagyis ha terjesen szakítunk a mi manchesteri politikánk­kal és közgazdaságunkkal, akkor ők csak igazán egyenjogú állampolgárokká válnak köztünk, de megszűnik uralkodásuk. Emlékezzenek csak, t. uraim, kivel bántak el legcsunyábbul ? Csak a napokban voltunk tanúi, hogy mikor én talán hi­bázva, más helyre ültem és nem is a leghangosab­ban szólottam közbe, milyen nagy dolgot csináltak abból, a mit én állítólag tettem; az oly fontos do­log volt nekik, hogy tényleg eltelegrafirozták a világ minden részébe, mily csúnyaságot követtem volna én el állítólag. T. ház! Lapjaink a felirati javaslatok mind­egyikét kinyomatták szórói-szóra • azt fogják hinni, hogy ez az enyémmel is megtörtént, annál inkább, mert ez a jogegyenlőség alapján áll. Igaz, hogy az enyimet is közölték, ezt nem tagadom; de az is igaz, hogy csak a gyengébb részeket vették ki belőle. (Élénk derültség. Felkiáltások : Sok volt benne a gyenge rész /) T. Haviár és Herman t. képviselő urak és még valaki siettek közbeszólni, hogy igen sok volt a gyönge oldala. (Derültség.) Hát a zsidó ra­finéria ezen is segített: kikeresték a legisleg­gyengébb részeket és csak azokat nyomtatták ki. (Derültség.) KÉFVH. MAPlA 1884—87. I. KÖTET. T. uraim! Azonkívül, hogy feliratom kimu­tatta, hogy a jogegyenlőség nálunk nem érvénye­sül, voltam bátor még egy más vádat koezkáz­tatni. Talán az a vád nem helyes, ez meglehet. Bá­torkodtam azt mondani, hogy a mi politikai intéz­ményeink egy része már nem szerves tovább fej­lődése a mi régi magyar intézményeinknek, szóval nem magyar. Már, t. uraim, meglehet, hogy ez csak egy kósza fejnek, egy nyugtalan embernek ph sntasti­cus állítása; de ha ez a vád a parlamentben fel­hangzik, azt hiszem, kötelességük volna az illetők­nek ezen vádat megczáfolni. Annál inkább köte­lessége lett volna ez, t. ház, evvel a párttal szemben, melynek soraiban hiában keressük a tu­dóst — nem hallottam Fenyvessy t. képviselő ur beszédét, mert el voltam foglalva és így csak futó­lag olvastam ma — a mely pártban hiában keressük a tudóst, a fenkölt papot, azon embert, aki egyálta­lában meggyőződésből cselekszik, a ki nem pasz­tán csak azért lármáz, hogy feltűnést keltsen? Olyan párttal szemben valóban gyermekjáték lenne önöknek jogászoknak, tudósoknak a mi állításainkat megdönteni; gyermekjáték lenne ki­mutatni, hogy telekkönyvi rendszerünk, mely föl­dönfutóvá teszi a magyar embert, tőzsgyökeres magyar intézmény, hogy a mostani választás, mely annyi botrányos visszaéléseknek tág tért nyit, ez­redéves alkotmányunk szüleménye. Annyit talán szabad követelnünk, hogy ha nincs igazunk, mutas­sák meg, czáfoljanak meg. (Egy hang balfelöl: Azt nem lehet! Derültség.) Ne játszanak struczmadár politikát és ha struczmadár-politikát játszanakgés igen t. tagjai e.^en pártnak is (a szélső baloldal fdé fordulva) struczmadár-politikát játszottak, ne csodál­kozzanak, hogy a bizalmnt, melyet elébb méltán kiérdemeltek, a nép meg fogja vonni. Igaz, hogy egy ember nem játszott strucz­madár-politikát, ez a már elébb említett mester, Tisza Kálmán ministerelnök, 0 igen nyíltan és tegnap is leplezetlenül kijelentette, hogy a szabad­ság érdekében rendkívüli rendszabályokhoz nyúl. Az elv magában egészen hetyes lenne, mert a sza­badság bántóit lehet rendkívüli rendszabályok által fékezni; csakhogy az a kis különbség van Tisza Kálmán és az antisemiták felfogása közt, hogy ő nem azon osztály ellen akar rendkívüli rendszabályokat, mely már is túlsúlyra vergődött és rendkívüli hatalmai gyakorol, hanem azok ellen,, kik e hatalom ellen védekeznek. Talán emlékszik rá a t. ház, hogy körülbelül két esztendeje, én Tisza Kálmán ministerelnök urnak azt vetettem szemére, hogy nekem azt a be­nyomást teszi, mintha titkos antisemita volna; kimutattam, hogy mig a zsidók szabadon gyüle­kezhetnek, a mint az Andreánszky feliratában is igen jól ki van fejtve, az alliance Izraelite fiókjait szabadon alakíthatják, ha egyszer egy egylet ala­20

Next

/
Thumbnails
Contents