Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-14

j44 1** wsaAfoa üléí október 21. 18S4. ben vagyunk, nevezhető itt-ott — mondóim itt-ott, mert némely téren meghajlok a kormány alkotásai és érdemei előtt — stagnatíonak, de reaetionarius törekvéseket én e kormányban eddig nem birtam felfedezni, (ügy van! a jobboldalon.) És habár a. reaetiónak egy pár gyengyébb hullámcsapása már behatolt is a törvényhozás sánczaiba, de azt ellenségeink sem foghatják ránk, hogy a magyar parlamentet a reactió áramlata magával sodorta volna. (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) De azért, t. ház, elismerem, hogy van reactió, csakhogy azt másutt kell keresni. Alig egy éve, hogy épen e helyről azt mondottam, hogy a magyar társadalom liberalizmusa, fájdalom, messze mögötte áll a törvényhozás liberalismusának. A mit akkor csak fátyolozva állítottam, azt most — bátorságot nyervén Zichy Antal t. barátom kezdeményezéséből — leplezetlenül merem kimondani: igen, van reactió, csakhogy ez a reactió a társadalom kebelében ütötte fel táborát, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) S ez sokkal veszélyesebb, uraim, mint ágon reactió, mely talán felülről fenyegetne bennünket. A reactió, mely felülről jön, legtöbbször nem egyéb, mint egy zuhr.ny, mely csak edzőleg hat, ha a nemzet organismusa egészséges. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Ellenben a reactió, mely alulról jön, az egy áradat, mely magával sodor. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) 8 épen e körülmény az, mely engemet, a kit szintén nem elégít ki egészen a kormány liberaiismusa, lefegyverez a kritikában a kormány ellen. Mert egyrészről azon alkotmányos tant vallani, hogy egy parlamenti kormánynak hivatása a nemzet akaratát képviselni s érvényre emelni; másrészről pedig azt követelni, hogy e kormány legyen liberálisabb, legyen liberálisabb épen akkor, midőn a társadalomban a reactió napról-napra nagyobb tért hódit: ebben oly logicai ellentétet látok, melyet én nem vagyok képes kiegyenlíteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Valóban nagy bátorság kellett az én t. barátomtól ahhoz, hogy ily leplezetlenül feltárja az igazságot a nemzet előtt. De még nagyobb elszántság volt tőle az, hogy első felszólalásában is, daczára a mai kedvezőtlen áramlatnak, a liberalismus jelvényeivel lépett a ház elé. Maga is érezni látszott ezt. Mert mig az igen t. ministerelnök ur nagyváradi emlékezetes beszédében, melyben hódolatát fejezte ki a liberális elvek iránt, elégnek tartotta a maga szabadelvííségét óvatos iiberalismusnak jellemezni : addig az én t. barátom tovább ment és a maga liberalismusát conservativ iiberalisarasként mutatta be. Azon epithetont, a melylyel a t. kormányelnök ur a magalíberalisnmsátmegjelölte, elfogadom minden habozás és fentartás nélkül. Az „óvatos" epitheton már természeténél fogva megilleti * liberalismust. Épen ebben különbözik az a radiealismustól, a mely elméleti és gyakran sem a tudomány által nem szentesített, sem a gyakorlat áltat nem igazolt tanainak minden akadály lerombolásával feltétlen érvényt és uralmat követel, mig a liberalismus csak azon tantételeket fogadja el, a melyek felett a tudomány eontradietorimn fóruma már végérvényesen ítélt, vagy a melyek életrevalósága mellett a gyakorlati élet tanúskodik; (Elénk helyeslés a jobboldalon) nem bánt, nem áldojr fel chablonoknak semmiféle érdeket, mely nincs ellentétben a közérdekkel: ellenben a közérdeket oly magas szempontnak tekinti, a melylyel szemközt semmi ellentétes érdeknek jogosultsága nincs, (Hosszan tartó élénk helyeslés a jobboldalon.) Ellenben, t. ház, némi kételyt és aggodalmat kelt bennem Zichy Antal t. barátom „conservativ" liberalismusa. Ha az alatt, mint meg vagyok győződve, t. barátom nem ért egyebet, mint azt, hogy a Iiberalismusnak is kötelessége gondoskodni arról, hogy conserválja saját alkotásait, a mit természetesnek tartok, akkor ezen magyarázatba bele nyugszom. Csakhogy meg kell jegyeznem, hogy ő ez esetben a szavak eíymologiai, nem pedig politikai értelmét vette alapul, vagyis a conservativismus t és a liberalismust egyszerű szójáték tárgyává tette ; mert politikai értelemben a két rendszer közt oly eltérés van, melyet oly tisztáid, mint t. barátom, nem ignorálhatott; annál kevésbé akarhatá ezt, mivel e két különböző politikai irányéit összetévesztése, ha ez oly kiváló egyéntől indul ki, könnyen fokozhatná a fogalmak azon elmoshat, melyben a jelen nemzedék szenved és melyet én a létező bajok egyik leffnag-yohb kúíforrásának tekintek. A conservativismus elve: a létező állapotot fentartani, ellenben a liberalismus elve, folytonos lépést tartani a kor eszméivel és igényeível. Igaz, hogy a conservativismus sem ragaszkodik mindent áron a fennálló intézményekhez, de csak a helyzet kényszerűségének enged, csak akkor adja fel egyikmásik intézményét, ha annak további védelme veszélyeztetné összes positióit; mig ellenben a liberalisrnns nem várja be a végszükség pillanatát, hanem gondos előrelátással azt megelőzni törekszik. A conservativismus, mint kormányzati elv, kielégítő lehet oly államokban, a melyek elszigetelt geographiai helyzetüknél fogva vannak védve azon hódító erő ellen, mely a eulturáhan rejlik; a pihenés, az üdülés kisebb-nagyobb tartamú jótékony korszakát biztosíthatja oly nemzeteknek, melyek a rohamos haladásban kimerültek; lehet értelme ott, a hol a radicalismus gyökeres felforgatással fenyegeti az államot; és végül áldásosán töltheti be helyét azon boldog országokban, a melyek históriai fejlődése együtt haladt a korral a melyek épen a fejlődés ezen folytonosságánál