Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-14
140 1<- orwágoi öléfs október 21. 1S84. azt mondja, hogy örvendetes azaz élénkség, melyet a választók a legutóbbi választásnál kifejtettek, de minthogy mégis nagyon eleven ez a mozgalom és igen nagy ez az érdeklődés, kívánatos, hogy ritkábban legyen a nemzetnek arra alkalma. Hát én azt hiszem, hogy ez a kijelentés vagy az egyik, vagy a másik részében nem teljesen őszinte. Mert ha kívánatos, hogy a nemzet érdeklődjék a haza ügyei iránt és közvetve befolyjon a törvényhozás ügyeinek intézésébe : ugy azt hiszem, csak kívánatos, hogy a választási időszakok ne hosszabbá tétessenek, hanem röviddé, nem ugyan olyan röviddé, hogy az a társadalmi viszonyok felforgatására vezethessen. íía már ulosr is oly visszaélések történnek és oly óriási összegek fordíttatnak a választásokra, annyival inkább várható, ha a választások hosszabb időre történnek, hogy nagyobb összegeket koezkáztassanak arra, mert hosszabb lévén az idő, nagyobb lesz az érdek a választókerületek megbízó leveleinek elnyerése iránt és igy határozott ellentétben a demokraticus iránynyal, az országos képviselőkből mintegy külön seeta állíttatik, T. i, a vagyonnak sectája; mert lehetetlen, hogy a kisvagyonu ember, a ki nem áldozhat, vagy a ki nem tartozik olyan párthoz, mely óriási eszközökkel rendelkezik, bejuthasson a törvényhozásba. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) A trónbeszéd irányzatosan mutat reá arra a körülményre, hogy Ausztriával a vám- és kereskedelmi szövetség tekintetében már a jelen országgyűlés folyamán kell az első irányzó lépést megfenni. Elismerésemet kell nyilvánítanom a bizottsági javaslatban foglalt azon pontért, mely hangsúlyozza a nemzetnek, még pedig a monarchia mindkét államának méltányos kivánatait, elismerésemet fejezem ki annyival inkább, mert e tekintetben a trónbeszédben, a melyért pedig felelősségre legfeljebb a t. kormány vonható, határozott iránynak, határozott kívánságnak adatott kifejezés. Ha tekintjük társadalmunknak, mezőgazdaságunknak helyzetét, ha tekintjük különösen azt a körülményt, hogy az ország polgárai nagyrészt nyers termeléssel foglalkoznak és épen most a nyers termények ára erős hanyatlásban van; ha tekintetbe vesszük azt, hogy viszont Ausztria nagyrészt iparos-állam és hogy az ipartermékek előállítása annál jutányosabb, annál kevesebbe kerül, mentül olcsóbbak a nyers termények, különösen az élelmi ezikkek, annál olcsóbb a munkaerő, azt hiszem, ha Ausztriával megköttetik a vámszerződés, ha Ausztriával Magyarország közös vámterületet képezend: akkor ezt határozottan anyagi hátrányára, anyagi kárára határozza el a törvényhozás épen Magyarországnak;(ügy van! a szélső baloldalon) holott meg van itt a különféle eltérő minősége az egyes országrészeknek, ugy topographiai, mint orographiai tekintetből, Á felföld, a hegyvidék nyújtja a szenet, fát, vasat és követ; az alföld bőven adja a kenyeret ég húst. Kölcsönös viszonhatásban kell lenniök az egyes országrészeknek, hogy az egyesek fogyasztása által képezett forgalom niveauja, szintje emelkedjék, a jólét nagyobb legyen, a mi valóban meg is lesz, ha a nyers termények itt dolgoztatnak fel; (Helyf-slés a szélső baloldalon) a nyerstermények értékesítése folytán való becsemelkedésben a mi előnyöket nyújtanak, azon különbözet is határozottan Magyarország javára marad. (Helyeslés « szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, hogy röviden érinthessem az igen tisztelt gr. Apponyi Albert által benyújtott felirati javaslatot, (Halljuk!) melyet már azért sem fogadhatnék el, szerény nézetem szerint, mert a közjogi alapon áll és mert azt feltétlenül elfogadja. De nem fogadhatnám el azért sem, mert azt kívánja a közigazgatásra nézve, hogy a tisztviselőknek, a hivatalnokoknak az állam adja a megbízatást; hiszen az állam nyújtja a közigazgatási téren a megbízatást most is, habár nem közvetlenül, a mennyiben az állam törvényei által egyes testületeket felhatalmaz arra, hogy a tisztviselőket megválaszsza ; de miután nem helyeslem azt, hogy a mostani közigazgatás és az abból eredő bajok, visszaélések és hátrányok oly symptomákul tekintethessenek és alaposan tekintethessenek, a mely symptomák kifolyásai az önkormányzatnak, mert szerény nézetem szerint a municipiumok autonómiája a mostani alakban nem nyeri helyes kifejezését, (Ugy van! a szélső baloldalon) mert a mostani törvényhatósági önkormányzat nem törvényhatósági kormányzat, csak látszat szerint és névleg: ennélfogva a mostani közigazgatásból levont hátrányok és visszaélések inkább a kinevezési rendszer, a központosítási rendszer folytán ehhez részben hasonlítható mostani közigazgatásból kifolyó hátrányokat tüntetik fel, nem pedig a valódi önkormányzat kifolyását. (Ugy vanl a szélső baloldalon.) A mi illeti azon sajátságos felfogást, melyet a t. háznak különben igen tisztelt tagja fejezett ki s a mely engem, megvallom igen kellemetlenül érintett, lehet, hogy csak mint kezdőt, t. i Pulszky Ferencz igen t. képviselő ur felszólalása, erre egy megjegyzésem van. (Haljuk!) A mint egyfelől a kicsinyeskedés, érzékenység nagy dolgokban nem helyes, ugy másfelől azt hiszem, hogy a másik véglet, a cynismus, bármily kellemes, érdekes, élvezetes apercuk kisérjék, semmiképen sem felel meg országos ügyek vitelének. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Megvallom, nem kismérvű cynismust láttam azon megjegyzésben, a mivel befejezte, hogy habár nem mondta, de mégis ugy tűnt fel, feleslegesnek tartja szóba állani a trónbeszéddel, mert arra választ nem ad s egy javaslatot sem fogad eh
