Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-14

14, ersüiigos ftles október 21. 1884. 141 A mi illeti az antisemita hitet tartó t. képviselő urak felirati javaslatait, erre nézve igen röviden nyilatkozhatom, elismerve, hogy szép választék van javaslataikban; — három nyújtatott be — ezekre röviden bátorkodom három megjegyzést tenni. Egyik az, hogy fájlalom azon irányt, különösen az én szerény felfogásomhoz mért, de meggyőződésemet képező politikai nézetből kifolyólag, fájlalom azért, mert érdeklődést keit egyes dolgok iránt, de elvonja a figyelmet a baj főkútforrásától, elvonja a közvélemény figyelmét attól, hogy maga a rendszer rossz, nem pedig egyes körülmények, egyes netaláni visszaélések, melyek ha vannak, kétségtelenül elítélendők, kétségtelenül «i\j tandók. Másik megjegyzésem az, hogy nem fogadhatom el ezen javaslatokat azért sem, mert a keresztényi elvet vallom magaménak, a felebaráti szeretetet tartom irányadónak, mely röviden, népiesen kifej ezre abból áll, hogy; a mit nem kívánsz magadnak, ne tedd azt embertársadnak. Harmadszor nem helyeslem és nem fogadom el azért, mert vallom igenis, hogy a szabadság közös tulajdon, minden állampolgár sajátja, mindegyik föltétlenül partieipálhat belőle, hogy egyáltalában nem helyes, ha a közvélemény, különösen a nép azon része, mely alig néhány évtized előtt szabadult fel a jobbágyság kötelékéből, izgattatik olyan irányban, hogy csináljon magának a köz«zabadságból privilégiumot és zárjon ki abból egyeseket. Ez nagyon veszélyes. Mert ha ezen elv fogadtatik el, jöhet idő, midőn megfordított irányban azok zárathatnak ki a szabadság jótéteményeiből, kik most privilégiumot kívánnak belőle maguknak azok által, kik majd azt saját kiváltságukul tekintik és érvényesítik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Midőn még röviden hangsúlyoznám azt, hogy intézményeinkben a 48-ki törvényhozási alakulások után a demokraticus elvek kell hogy érvényesüljenek, mint ezt igen szépen fejtegette a t, túloldal tegnap feliépett szónoka: Horváth Gyula t. képviselő ur, csakhogy eltérő következtetéssel az alaptól. A mennyiben ő hangoztatja, hogy a demokraticus elvek érvényesítendők, mégis helyesli mindazt, a mi történt és a mi egyrészt szándékoltatik érvényesíttetni. Mondom, ezt az alapot elfogadom én is, de a következtetést, mely belőle levonatott, nem helyeslem, nem fogadhatom el. Szerenesés alkotásnak mondattak a 48-ki törvények, minthogy azok a társadalmi rétegeket, a külön osztályokat megszüntették és elenyészteíték. Szeretném tudni, hogy az azóta való alkotások, melyek közül csak a virilis intézményre, csak a szándékolt sajtó wegrendszabályozásra, csak az öt évi választási szándékra és tervre hivatkozom, szeretném tudni, hogy ezen jelenségek mennyiben szolgálnak a | demokratia elvének fejlesztésére. Kell, hogy a demokratia szelleme lengje át intézményeinket, vej zessen intézkedéseinkben. (Ugy van!) A demokratia ! szellemét hirdetem szerény magam is, mert azí j tartom helyesnek és igazságosnak, hogy ha már egyszer, szerencsére, van polgári és egyéni szabadság: akkor kizárólag az egyén saját értéke, saját becse szerint mérlegeitessék és állíttassák oda a társadalomban, a mely helyen a köznek szolgálni képes. De, t ház, megvallom, hogy azt, a ki ily nézetet vall magáénak, ugy engem is, fájón érint az, a mi a társadalomban eddig csak a meglevő rendszer kifolyásaként egy idő óta mindinkább terjed és érvényesül, hogy t. i. mint nőnek, fejlődnek a demokrata szellemmel homlokegyenest való előítéletek. Méltóztassék, t ház, körültekinteni a társadalominál, újból felkapják azokat a jogos, jogtalan, törvényes, sokszor törvényellenes predikátumokat, a mi hogy mennyivel emelje az egyénnek becsét, nem látom, nem tudom okát. Ez nem előny, r?. a demokraticus szellemnek ellentéte. Pedig csakis ••••., rendszer kifolyása lehet, hogy oly irányban fejlődjenek viszonyaink, a melyek elvezetnek attól, hogy Magyarország önálló, független legyen. Jelentkezik a demokrati. hanyatlása abban, is, t. ház, hogy intézményeink maguk is olyanok, melyek a demokraticus szellem érvényesítését jó részt kizárják. Hiszen ha az állam tevékenységének érvényesítésérc való erőket tekintjük, &K többnyire olyan osztályokból vétetik, melyek egyáltalán nem mondhatók a demokraticus elvek istápolására szolgáló osztályoknak, Hogy a demokraticus szellem terjedése akadályokkal bir, mutatja. az a körülmény is, hogy az állam ágazatainak —talán kivéve az igazságügyet — minden része el van zárva attól, hogy a demokraticus szellemet képviselő erők legyenek alkalmazva. Igaz, hogy ez épen hátránya azon tiszteletreméltó osztálynak is, a melyet annyit szeretnek az utóbbi időben emlegetni, értem a középbirtokos osztályt, de a melyet más felett oly érinthetlen valaminek tartanak, hogy a reá vonatkozó őszinte szó kimondására rögtön nyomon van a megtorlás, mint ennek tanúi voltunk épen a legutóbbi ház-jegyzőválasztás alkalmával. Azt tartom t. ház, hogy ha a külügy felett rendelkeznék a magyar nemzet, ha a hadügy iránti intézkedés joga hatalmában lenne, akkor alkalmazhatná mindazon helyeken a magyar nemzet fiait, még pedig alkalmazhatná ugy, hogy azok nem osztrákosodhatnának el, hogy azok a magyar állam önállósága felé való össztevékenységet erősítenék, támogatnák, T. ház! Még csak azt vagyok bátor újból megjegyezni, hogy a magyar nemzet azon óhaja, kívánsága, hogy teljesen önálló legyen — más példákra is hivatkozhatni — nem ütközik keresztülvihetetlen akadályokba; de hogy erős összetar-