Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-14

14. emág«s Ülés október 21. 1884 } 39 tesztény hitre áttért pogány magyar nemzetnek érdekében állott minél több művelt elemet— s ilyet csak külföldről kaphatott — csábítani be, kikkel a polgáriasodást könnyebben létesíthette. Dehogy az egynyelvtíség nem feltétlen szükség arra, hogy a nemzet államilag független és saját sorsát intéző legyen, azt igazolhatja Lengyelország példája, mert ezen owäzág csakugyan egynyelvű volt és daczára ennek, a körülményeknél fogva feldaraboltatott és elenyészett. T. ház! Hivatkozhatnám távolabbi példákra ; ott van az északamerikai Egyesült-államok szövetsége, ott van egy másik kisebb államszövetség: Svájcz; de nem teszem, hanem kellő tisztelettel az ellenvélemény iránt és megfelelő szerénységgel bátor vagyok kijelenteni azt, hogy igenis, ha a nemzet azon része, mely a nemzet érdekeit, leginkább képviseli, a melynek működése és tevékenysége befolyással van arra, hogy mily irányban fejlődjék a nemzet, ha ezen rész összetart, ha akaratát kitartással és lelkesedéssel érvényesíteni kívánja: én nem hiszem, hogy létezzék akadály a legfelsőbbtől a legalsóbbig, a mely visszatarthassa ^s lehetlenítse azt, hogy Magyarország teljesen önálló és független állam legyen. (Élénk helyeslés a szélső balon.) T. ház! Költőink — már pedig minden ország a maga költőit bölcseknek ismeri el — költeményeikben lelkesítik a nemzetet ugyanazon eszmék érvényesítésére. Igazán szomorú jelensége az időknek, midőn a most élő legnagyobb költő ellenkező irányban igyekszik hatni és lelkesíteni és emleget tágabb hazát, éltet tágabb hazát és szűkebb hazát, mintha beférne a szűk emberi kebelbe egyszerre egy irányban két tárgy iránti dobbanás, mintha érvényesíthetne az ember két, ha nem mindenben eltérő érdeket is, mintha istápolhatni

1 az emberi kebel azt, a mi nem egy, egyszerre kétféle irányban. Igaz, hogy a szokásnak rendkívül nagy ereje van s igaz, hogy háromszáz éve múlt annak, miszerint megszoktuk a szintén polyglott Ausztriával összeforrva élni, megszoktuk, hogy ahhoz ragaszkodjunk, mintha megmenthetné a magyar nemzetet, mintha a nélkül el kellene vesznie a magyar nemzetnek; —- mondom, ezen megszokás még fokoztatik azzal, miszerint ijesztjük magunkat, hogy opportunismusből igen is le kell mondanunk az önállóság egyes feltételeiről, mert különben elveszünk : holott nem hagyandó figyelmen kivül az, hogy az opportunismus nagyon közel áll a conservativismushoz, mert hisz a conservativismus abból indul ki, hogy mi opportunus, mi kifolyása annak, a mit az adott helyzet nyomása kikényszerít az illető intézőktől, szemben a liberaiisnmssal, a mely, mérlegelvén a feníorgó körülményeket, tekintetbe veszi a jövőt és előrelátásból Intézkedik. Midőn, t. ház, a magas trónbeszédre választ óhajtunk adni, a t. előadó ur bevezető beszédében arra fektette a súlyt, hogy legközvetlenebbül nyilatkozott most a magyar nemzet, tehát módunkban áll igazán a nemzetnek közvéleményét tolmácsolni a magas trón előtt. Én azt hiszem, hogy ezen kitétel „a legközvetlenebb módon- talán nem teljesen felel meg, a mennyiben szemben a t. ministerelnök ur és a t. túloldal egyes tagjai beismerésével, a legkevésbé lehet azt mondani, hogy a legközelebbi választás alatt a ma gyár nemzet legközvetlenebbül, vagy közvetlenül nyilatkozott volna, még pedig azért, inert beismerték a visszaéléseket, szabálytalanságokat, törvénytelenségeket, a melyek megengedem -- nekem nincs módom e tekintetben beismerést tenni — hogy talán az ellenzék némely kerületében előfordultak: de azt hiszem, hogy a hivatkozás az ellenzékre legkevésbé sem csökkenti erejét és határát azon beismeréseknek, melyek megtétettek, annyival is inkább, mert hogy ha azt a számarányt vesszük, mely szerint az egyes kerületekben a pártok képviselve voltak és tekintetbe vesszük azt a súlyt, melylyel a nagyobb pártok birnak, de meg azon helyzetnél fogva, hogy az egyik párt a kormányon van és az ügyeket intézi: azt hiszem, hogy a felelősség e tekintetben mérhetlenül óriásival nagyobb ép a t. szabadelvű-párt és a kormányférfiak részén, hogy sem ezt legkevésbé lehetne csökkenteni azzal, hogy ha esetleg némely ellenzéki kerületben visszaélés történt, (Helyeslés bal felől.) T. ház! A kiküldött bizottság felirati javaslata igen szépen fejtegeti azokat az egyes momentumokat, amelyeket a jelenleg összehívott országgyűlés tevékenysége által meg akar oldani. Nekem pár szerény megjegyzésem van a felirati javaslatra, melyre nézve, ha kegyes türelemmel meghallgatni méltóztatnak, bátor leszek röviden megjegyzést tenni. (Bálijuk!) Mindenekelőtt hangsúlyozva van a felirati javaslatban, ép ugy mint a trónbeszédben is az, hogy a Németországgal való kettős szövetség minő benső viszonyon alapul. Azt hiszem, hogy az a nyilt kidomborítása e viszonynak, ép tekintettel a megtörtént hármas találkozásra és a benső' viszony hangsúlyozása ép Oroszországgal szemben bizonyára,leplezetten és homályosan sejtet oly viszonyt, a mely nem felel meg a legbensőbb viszonynak és azért nincs kizárva a lehetősége annak

s hogy támadásoknak legyen kitéve a monarchia. E tekintetben valóban aggodalomra szolgáltat okot azon körülmény is, hogy a bosnyák-kérdés a trónbeszédben érintve nincsen, pedig a vállalat, mely bizonyos szempontból koczkázatnak is tekinthető, nem befejezett, nem bevégezett és igy mint függő kérdésnek akár az egyik, akár a másik diplomaticai iratban érintetnie kellett volna, annál inkább, mert Bosznia kérdése magvát képezheti jövőre más országok részéről indítandó bonyodalmaknak. Van a felirati javaslatnak egv pontja, mely 18*