Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-13

133 n- «rnig*s ftlé« októbír 20. IgS* Én itt gradatiót nem látok, nem láthatok any- \ nyival kevésbé, mert hiszen az ellenzék törekvése és természetes törekvése többségre jönni, nem örökösen ellenzék maradni, tehát a rni helytelen a többségnél, talán helytelen azoknál is, a kik többséggé akarnak válni. (Tetszés a jobboldalon.) Vagy talán Horánszky képviselő ur ezen mondatában azon őszinte vallomás foglaltatnék, hogy ő sohasem hitte és hiszi, hogy pártja többségre jut? (Derültség a jobboldalon.) Hogy most mit Msz, nem tudom, de hogy a választások előtt az ellenkezőt hitte, hitte azt, hogy többségre fognak jutni, azt, engedelmet kérek, meglehet, hogy csak elvtársaik biztatásául lett mondva, de ezt akár nyomtatva is olvashattuk, akár egyes kortesbeszédekből is hallhattuk. De Horánszky igen t. képviselő ur nagyon szeret különbségeket tenni. így volt azon megkülönböztetése is, hogy minő különbség van abban, ha valaki arról az oldalról ide jön, vagy innen oda megy. Csanády Sándor: Majd megmondom én! (Nagy derültség a szélső baloldalon ) Tisza Kálmán ministerelnök: Biztosíthatom a kéj>viselő urat, hogy akármit fog mondani, meg fogom hallgatni, de reflectálni nem fogok rá. {Hosszantartó derültség a jobboldalon,) Azt tartom, t. ház, hogy minden esetben, midőn valaki akár véleményt, akár pártállást változtat, csak egy kritérium lehet: érdekből, haszonlesésből vagy pedig meggyőződésből tette-e'? (Ugy van! jobbfelöl.) És ép a kormánypártokban szokott bizonyos jelenség mutatkozni, hogy midőn a kormánynak helyzete kritikussá válik, szokták sorait elhagyni. Nem mondom, hogy nem meggyőződésbői teszik, sőt azt hiszem, mindenki, a ki a kormánypártból kilépett, meggyőződésből tette; tehát ha már gyanusítni akarunk,a gyanúsításnak a végveszélybe jutott kormány mellől elmenőkkel szemben is volna annyi jogosultsága, mint megfordítva, (ügy van! Derültség jobbfelöl.) Én helytelennek tartom mindkettőt. A t. képviselő ur ma azt mondta, hogy az a különbség, hogy azon oldalon azóta változás nem történt. Sajnálom, hogy nincs jelen. (Felkiáltások bdlfdöl: Itt van!) Madarász József: Közeledik! (Élénk derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: Bocsánat, csak a szokott, helyét néztem, Ne emlékeznék a t. képviselő ur, hogy először volt az akkor, mint mondatott, eonservativ párt; kivált azután a többségből egy független szabadelvű párt; egy darabig léteztek igy külön, azután lett egyesült ellenzék és hol egyik, hol másik irányban, hol kilépések, hol belépések történtek? Vájjon ezek nem változások? Egyébiránt, t. ház, ép annyira csodálkoztam* ismervén ép a képviselő urnak lovagias jellemét* hogy ily módon mintegy oda lökte, nem- mondom a gyanúsítást azokra, kik az ellenzék soraiból a kormánypártra áttértek, hogy nem szabadulhatok azon eszmétől, hogy a képviselő ur valamely lidércz - nyomás félelme alatt áll, nehogy talán ismét olyas következzék be és igyekszik elijeszteni azokat, a kik talán ilyesmire gondolnak. (Elénk derültség jóbbfelöl.) Különben, hogy szabad legyen ezen — elismerem, ugrándozó beszéd keretében — visszatérni az előttem szólott képviselő ur nyilatkozatára, 'ó ép ugy jónak tartotta, mint Horánszky képviselő ur, a kormánypárt liberalismusa és az ellenzék liberalismusa közt, ez utóbbinak előnyére párhuzamot vonni. Én, t. ház, ezt hasonlítgatni nem akarom; hanem arról az egyről meg vagyok győződve, hogy azt a liberalismust, melyet a képviselő ur ma hirdetett, (Élénk tetszés jobbfelöl) azt a liberalismust, a melylyel — hogy ugy fejezzem kim igámat — megbélyegzi a kevésbé értelmes választókat — ezt a liberalismust nem fogja senki megvenni akarni, akár szabott ára van, akár nincs. (Élénk derültség és helyeslés a jobboldalon.) Itt, t. ház, mindazok emlékezetére ísppellálok, akik régi tagjai a háznak, appellálok rájuk, mikor most a megvesztegetési théina képezi a vita kedvenez tárgyát. Nem emlékeznének-e még rajton kivül mások is, hogy 1874-ben ugy az osztályokban — mert akkor osztályokban tárgyaltuk a választási törvényt, valamint a házban — általános feltűnést okozott, hogy akkor még a törvényes költségeket, még azon kiadásokat is, melyek némi' ieg a magyar vendégszeretetből származnak, megszorítani akarták épen azon urak, a kikről mindenki tudta, hogy a választásoknál a legnagyobb összegeket költötték. Neveket is tudnék mondani, mert hiszen általánosan ismert dolog. Es ez nagyon természetes is, mert a választásoknál duplán érzi a költekezés rosszaságát az, a ki a saját zsebében is érzi. (Derültség.) És uraim, a kerületeknek is vannak történetei, említettek ez alkalommal egy kerületet, hogy ott nagy megvesztegetések folytak. Igaz-e vagy nem? Nem tudom. A bíráló bizottság vizsgálatot rendelt. De ha kerület demoralizálva van, hogy ott ki kezdte és ki vitte a legmagasabb fokra a demoralizáló költségeket, azt még ma is igen sokan tudják. (Ugy van! a jobboldalon.) De nem tehetem, t. ház, hogy midőn, ismétlem, hogy részemről is elitélem a vesztegetést, ismét ne védekezzem az előttem szólott képviselő urnak azon vádjával szemben, hogy ha igazán elitélem a visszaéléseket, mint belügyministernek módom lett volna azokat megakadályozni. Engedelmet kérek, én is ismerem a választási törvény, és ismerem átalában törvényeinket is; én a választási törvény egyik helyes,