Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-13
13. orssságos lilét október 20. ÍS84 131 M a felett, hogy íme, ezelőtt pár évvel, mikor először beszéltek az antisemitisnmsról, nevették és most már haragusznak, most már zúgnak. Méltóztatik a t. képviselőház tudni, mi ennek az oka? Az, hogy gyümölcséről ismertük meg a fát, azóta láttuk gyümölcsét. Ez a gyümölcs nem egyéb, mint: békés polgárok ablakainak beverése, vagyonuk elrablása, testi bántalmazásuk. (Ugy van! Ugy'van! a jobboldalon.) Olyan növénynyel szemben, melynek ez a gyümölcse, igenis, nem lehet többé csak nevetni, hanem kötelesség más eszközökhöz nyúlni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Egy hang balfelöl: De nem antisemita kerületben történt! Halljuk! Halljuk!) Különben, t. képviselőház, a mi az eredményt illeti, leszámítva, mondom, ezen tannak itt-ott a félrevezetettek tényeiben jelentkező gyümölcsét, megmondom azt is, hogy mi a meggyőződésem az antisemita-párt működésének eredni én véről. (Halljuk!) A múlt században sikerült némelyeknek homályos, sötét — nem akarok erősebb kifejezéssel élni — lapokat iktatni be a magyar törvénykezés évkönyveibe a boszorkány-perek által. Az antisemita uraknak sikerülni fog ép oly homályos, elszomorító lapokat iktatni be a magyar képviselőház naplóiba. (Ugy van! jobbfelöl.) De valamint az megszűnt és pálczát tört felette minden józan gondolkozású és keresztény szívvel biró ember és nem lett eredménye, ép ugy fognak járni ők is működésükkel, csakhogy lelküket nem egy pár megégetett boszorkány, hanem az általuk félre vezetetteknek esetleg vére fogja nyomni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És ezzel e téren az antisemita urakkal végeztem. Tanaik gyümölcsét figyelemmel fogom kisérni, de gondom lesz, a mennyire tőlem telik, arra is, hogy ezen tanok terjedését, a nép meginérgezését megakadályozzam. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Majd meglátom, hogy Fenyvessy képviselő ur, ki most azon gyanúnak ad hangot — ámbár azt mondj a, nem tudja, hogy igaz e — hogy én az antisemitismus terjedése előtt szemet hunyok, egy-egy szép dictiót tartok és ezzel vége van ; — nem tudom, hogy ha eszközöket lesz alkalmam kérni, ha nem szép dictiót fogok tartani, hanem mások nem szép dictióinak hatását meggátolni fogok iparkodni, megszavazza-e majd erre az eszközöket. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Mert uraim, egy nem lehet: az, hogy a biztos helyről, hol senkit baj nem érhet a kidobott szóért, mások szenvedjenek, mig az illetőket, kik sajtó és bármi más utón terjesztik tanaikat, soha semmi viszonyok közt elérni nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szivem vérzik, valahányszor ártatlan, félrevezetett ember szenved, holott az igazság követeli, hogy ne az, de a félrevezető lakoljon. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) A. t. képviselő ur, a ki előttem szólott, szives volt még pénzbeli indokokat is felhozni arra, hogy talán nem kellemetlen az antisemitismus a kormánynak. Hasonlította a kormányt azon orvoshoz, a ki gazdag betegét gyógyítja ugyan, de lassan gyógyítja, hogy annál tovább fizessen. (Tondolom, nem értett mást a t. képviselő ur, legalább felteszem, mint közezélú, ha ugy tetszik, politikai czélá pénzt. fenyvessy Ferencz: Világos! Tisza Kálmán ministerelnök: Ha így értette a t. képviselő ur, én nem tudom, hogyan veheti hibának, hogy ha politikai, ha választási czélokra, nem megvesztegetési, de megengedett választási czélokra bárki, a ki egy párt tagjának érzi magát, erejéhez képest kisebb-nagyobb mértékben adakozik. Még ezt eddig sehol nem rótták meg, sehol hibának nem tartották és ugy vagyok értesülve, hogy e házban nincs egyetlen párt, a mely ebben eddig hibát látott vagy láthatott volna: mert ez nem csak joga, de némi részben kötelessége minden pártnak. És nem is hiszem, hogy, habár az izraelitákat szives volt, kiemelni, az egész országban mindenütt minden izraelita csakis a kormánypártot támogatta volna. Az ellenkezőről tudomásaim bőségesen vannak; sőt még oly esetet is tudok -— ez furcsának látszik, de tény •— hogy az izraeliták egy része, természetesen az intimidatió íolytán, vagyonát féltve, antisemita képviselőkre szavazott. (Nagy derültség.) De a t. képviselő ur más irányban is jónak látja mintegy élczelkedve és belekötve Török Zoltán t. képviselőtársam beszédébe, elmondani, hogy mit mondott Török Zoltán képviselő ur és mi kellene, hogy legyen annak logicai következése, ha ugyan én komolyan mondtam, hogy minden vesztegetést rossza]ok. Én figyelemmel hallgattam azt a beszédet; tudom, hogy a képviselő ur azt mondta: ne tagadjuk, élnek nem helyes eszközökkel itt is, ott is; de hogy a vesztegetést mondta volna, specialiter, nem hiszem, de igenis, hogy éltek nem helyes, nem szabados eszközökkel itt is, ott, is. Már most t. képviselőház, az. hogy ha ezen oldalon is éltek ugyanoly eszközökkel, mint amazon, ha az vesztegetést jelent, mi ennek logicai következése? Az, hogy a t. képviselő ur elismerte, hogy ott vesztegetések történtek. (Nagy derültség a jobboldalon.) Ezt mellesleg megjegyezve, biztosítom a képviselő urat, hogy én a megvesztegetést elitéltem mindig, elitélem ma is. De egyet nem tudok tenni, a mit Horánszky t. képviselő ur tett, a ki azt mondta, hogy hiba az is, ha az ellenzék tesz ilyeneket, de sokkal nagyobb hiba, ha a többség tesz ilyeneket.
